Azért vállaltuk a pekingi részvételt, hogy Koló ott lehessen az olimpián

 Rövid gondolkodás után a 21 éves Kiss Tamást választotta Kozmann, hogy vele induljon Pekingben, ahol arannyal felérő bronzérmet szereztek, mindössze négy hét közös munka után. S  aki látta a kenusok ezerméteres párosdöntőjét, annak még ma is libabőrös a háta, mert olyan küzdeni tudásról, olyan akaraterőről tettek bizonyságot, amilyenre bizony csak a legnagyobb sportemberek képesek. Még ma is beszédtéma szinte mindenütt ennek a két fiúnak a produkciója, amit a sportvezetés is elismer, hiszen az olimpiai győzteseknek járó prémiumban részesítik őket.

Így nem sokkal az olimpia után arra voltunk kíváncsiak, hogy miként került össze ez a két ember, és menynyi idő kellett ahhoz, hogy egyáltalán jól teljesítsenek az ötkarikás játékokon. Mindkettőjüknek szinte azonos kérdéseket tettünk fel.

Az első az volt mindkettőjükhöz, hogy miként kerültek vízre, azaz mikor térdepeltek be először a kenuba.
Elsőként Kozmann György válaszolt:
– Kilencéves koromban Pakson kerültem kapcsolatba a hajókkal és a vízzel. Először kajakozni kezdtem, de két hét után úgy döntöttem, mivel barátaim az indiánkenuban lapátoltak, hogy jobb a közösség, mint egyedül egy minikajakban fröcskölni a vizet, így átültem a kenusok közé.
Kiss Tamás:
– Azt mondhatom, hogy szülői akarat döntött a vízre szállás mellett, nevelőapám ugyanis valamikor kenuzott, s azt mondta, hogy ennél csodálatosabb sportág kevés van, és tízévesen kerültem először kenuba. Ám az igazság az, hogy évekig nemigen fűlött hozzá a fogam, és csak szülői parancsra jártam le a Dunára, de egy idő után megkedveltem a társaságot, és megkedveltem ezt a férfias sportágat is.
– Kolonics tragédiája után sokáig úgy tűnt, hogy Kozmann György nem vállalja az olimpiára való kiutazást, aztán mégiscsak amellett döntött, hogy elindul. Mikor és hogyan történt az új pár kijelölése?
K. Gy.: Abból indultam ki, hogy Kolonics biztos vállalta volna az olimpiai részvételt egy fordított helyzetben, és ennek tiszteletben tartása miatt döntöttem az indulás mellett. Kiss Tamásra esett a választásom – mert egyes egyedül rám volt bízva, hogy kivel akarok indulni –, igaz, Ludasi Róbert edzőmmel is egyeztetve választottuk ki őt, mind emberi, mind pedig sportbeli hozzáállása miatt. Évek óta együtt tréningeztünk, láttam, hogy Koló is kedvelte Tamást, és mi sokat vicceltünk az elmúlt időszakban, így nem is annyira a sportbeli sikerei, hanem emberi magatartása miatt döntöttem mellette.
K. T.: Amikor meghallottam, hogy én vagyok a kiválasztott, szinte megdöbbentem. Nem is akartam elhinni, mert különböző sajtóorgánumok 5-6, sőt 7 nevet is felsoroltak, hogy Kozmann kit fog választani. Ezek között a nevem nem szerepelt. Éppen ezért, amikor Gyuri odajött hozzám Ludasi Róberttel, nem is akartam elhinni, hogy ez a megtiszteltetés ér, és napokig szinte annak a kábulatának éltem, hogy úristen, nekem kell Kolót helyettesítenem… Azt az embert, akit gyerekként csodáltam, nemcsak sportbeli sikerei, hanem emberi hozzáállása miatt is. Itt elárulnám azt a titkot, hogy amikor gyerekversenyeken, meg edzéseken pároshajóban eveztünk, mindenki azért lapátolt, hogy a győztest úgy hívják: Kolonics-Horváth Csaba, utóbbi korábban Kolonics párja volt. Elképzelheti, hogy mekkora megtiszteltetés volt számomra az, hogy ha nem is pótolni, de helyettesítenem kell őt.
– Hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy gyors legyen egy hajó a vízen.
K. Gy.: Ez valóban így van, és számomra óriási meglepetésként hatott, hogy már a második edzés után olyan összhang alakult ki a hajóban, mintha évek óta együtt lapátolnánk.
K. T.: Máig sem tudom, hogy minek volt köszönhető, de szinte pillanatok alatt megéreztük egymás ritmusát.
Mire számítottak az olimpián?
K. Gy.: Vérmes reményeink nemigen lehettek volna papíron, hiszen aki látta az indulók névsorát, az tisztában volt azzal, hogy itt jó eredményt elérni csak nagyon nagy teljesítmény-
nyel lehet. Abban reménykedtünk, hogy Koló szelleme is segít nekünk, hogy legalább a döntőbe beverekedjük magunkat.
K. T.: Amikor sikerült a döntőbe jutnunk, azt már óriási eredménynek tartottam, legalábbis a magam számára, hiszen ez volt életem első felnőtt világversenye, korábban egyes hajóban próbálkoztam, a legjobb eredményem a 2005-ös ifjúsági világbajnokságon elért 6. helyem volt ez idáig.

Amikor elstartolt a mezőny, és fél távnál még a hátsó régiókban lapátoltak, hitte volna azt, hogy meglesz a bronzérem, és mikor érezte azt, hogy a dobogón fognak kikötni?
K. Gy.: Felépítettünk magunkban egy taktikát, nem néztünk se jobbra, se balra, hanem azt a ritmust követtük, amelyet előre elterveztünk. Meg kell, hogy mondjam, azt hittem, beleesem a vízbe, amikor átértünk a célvonalon, és Tamás előreszólt, hogy harmadikok lettünk. Csodálatos érzés volt, és lehet, hogy egy kicsit romantikus vagyok, de ekkor úgy éreztem, hogy hárman eveztünk a hajóban, hogy Koló szelleme is velünk volt.
K. T.: A saját ritmusunkat mentünk, és éreztem azt, hogy egyre közelebb kerülünk az élbolyhoz, és kinézni csak akkor mertem, amikor berúgtuk a hajónkat a célba, és éreztem, ha minimális különbséggel is, de megszereztük a bronzérmet, ennél csodálatosabb érzést eddig sohasem éltem meg.
A hírek szerint igencsak tiszavirág-életű lett a párosuk. Valóban így van?
K. Gy.: Most legalábbis úgy érzem, hogy a sok-sok éves komoly párosmunka után egy kis lazításra van szükségem, és az elkövetkezendő időszakban négyes kenuban szeretnék evezni. Tudom, hogy ez most sokakat meglep, és lehet, hogy Tamásnak is nagyon fog fájni, de egyelőre úgy látom, hogy a teljes embert kívánó párosra már egy kicsit elfáradtam, legalábbis most így érzem.
K. T.: Egy kicsit szomorkás vagyok, mert Gyuri az utóbbi időben többször kijelentette, hogy a következő évben nem nagyon akar párosban evezni, és váltani fog a négyes felé, ám nagyon reménykedem abban, hogy ezt a döntését meg fogja változtatni. Ha nem, egyelőre nem tudom, mi lesz a sorsom, korábban több sráccal eveztem együtt, de úgy érzem, az az összhang, az a baráti kapcsolat, amely kettőnk között kialakult, talán elég lesz arra, hogy megváltoztassa azt a döntését, amelyet most fontolgat Kozmann Gyuri. 
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!