Közéletünk – különösen a politikai – természetes (ezért mindig
konfliktusos) folyamata sokszor mutat ideges kilengéseket. A pártok –
elhasználódásuk mértékében – kisebb-nagyobb bombákat dobálnak egymásra,
merő rutinból, de azért kellő ravaszsággal. Élenjárnak ebben a
választásokat elvesztő csatározók Ezeken belül néhány „élharcos”.
Megnyilatkozásaik fővonása, hogy hetenként, néha naponként mindig mást
és mást állítva, nagyokat mondanak, amelyektől felbolydul a „bús magyar
élet”.
Van egy különösen hamiskás emberke, aki mindenkin túltesz a nagyotmondásban, melynek gyúelegye a gyűlölet. Kerestem, keresem az okát. Milyen tulajdonságú ember lehet az ilyen? Több jelző közül egyet kiválasztottam, amelyet egy nagyon régi példával szemléltetnék. Íme:
Rútul kijátszotta Ékhó szerelmét a szépségétől beképzelt, gőgös Narkisszosz. S utána is, sok más vízi és hegyi nymphát. Míg azután az egyik megvetett szerelmes, kezét az égre emelve, így fohászkodott: Hát szeresse saját magát, hogy soha ne legyen boldog a szerelmében!
Meghallotta ezt a kívánságot Nemészisz, az igazságos bosszúállás istennője.
Történt pedig, hogy Narkisszosz vadászat közben megszomjazva, az erdőben egy forrásra lelvén, inni kezdett abból. Ahogy ráhajolt, a víz tükrében megpillantotta arcát, s a tűnő tükörképet embernek vélve, a testtelen remény szerelmet keltett benne. Csodálkozva bámulta magát, szépséges arcát, szemét, száját, amelyet meg akart csókolni. De elérni nem tudta. Csak kapkodott a tűnő képmás után. Annyira beleszeretett képmásába, hogy immár sohase tudta otthagyni e csábító tükörképet (Nemészisz intézte így) Haldoklását látva, régi szerelme, Ékho megsajnálta, s ahányszor Narkisszosz feljajdult, ő visszhangozta azt. S mikor végképp búcsút mondott az életnek, Ékho megismételte azt: Ég veled!
Amikor meghalt s az alvilág befogadta, a Stixen átkelve, annak vize tükrén is csak önmagát kereste.
Megsiratták őt a vizek és a fák nymphái. A sirató éneket Ékho visszhangozta. Máglyát raktak és előkészítették a temetési fáklyákat, meg a gyászsaroglyát. De a holttest nem volt sehol. Helyette virágot találtak, amelynek sárga kelyhét hófehér szirmok vették körül. Az emberek ma is Narkisszosznak, latinosan: nárcisznak nevezik ezt a virágot.
*
Ha valaki a fenti görög mitológiai történet után azt gondolná, hogy ezt a „tükröt” egy konkrét, mai magyar vezető politikusnak küldöm szeretettel – az nem a véletlen műve.
Négyessy Lajos, Debrecen
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!