Nemzeti érdekeinkre való tekintettel, talán mértéktartóbban kellene
viselkednie a világpolitikai ügyekben egy olyan politikusnak, aki
miniszterelnöki posztra pályázik.
Nógrádi György katonai és biztonságpolitikai szakértő, akinek a globalizálódó világot érintő stratégiai felkészültsége széles körben elismert, a televízióban adott hálát az Istennek, amiért a legfontosabb nyugati politikusok – köztük Merkel asszony – tavasszal megakadályozták ezt a frigyet. Ellenkező esetben ugyanis – a NATO-ban vállalt kötelezettségeinknek megfelelően – augusztusban a grúzok felkérésére mehettünk volna háborúba az oroszok ellen. Száz éven belül immár harmadszor. Mint ahogy tettük ezt déli szomszédainkkal is. Csakhogy a szétvert Jugoszlávia védelmi ereje nem vethető össze Oroszország haditechnikájával és szervezettségével, és nem úszhatnánk meg ilyen könynyen egy katonai beavatkozást.
Nagybátyám az első világháborúban szerzett érdemei elismeréseként Szibériában kötött ki. Apósom a második világháborúban esett el, engem meg 16 évesen, bevonulásom első napján, egy szál fegyverrel a kezemben, előzetes katonai kiképzés nélkül irányítottak a frontra, Budapest védelmére, az orosz tankok ellenében. A családomnak elege van ebből a viaskodásból, és különben sem hiszek a haza nagyhangú védelmezőinek őszinteségében, különösen akkor nem, amikor a hazafias hevület hátterében nagyon is felismerhető rövid távú, önös érdekek sejlenek fel.
Nem tartom érett és felelős államférfiúi erénynek fölöslegesen hergelni az oroszokat, majd azon sopánkodni, hogy drágán adják a gázt és a kőolajat, vagy nem viszik a szabolcsi almát, mint korábban, nem beszélve egyéb magyar termékekről. Antall József a rendszerváltás hajnalán nem hiába tette hangsúlyossá, hogy mennyire fontosak számunkra a keleti kapcsolatok. Az ő szellemisége is mértéktartóbb viselkedésre int.
Kovács György, Székesfehérvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!