Lesem a hatást&

A „hogy vagy?” kérdésre másodpercnyi gondolkodás nélkül közöltem az aktuális játékossal, hogy egész testre kiterjedő viszketés, sötétebb színű vizelet és a normálisnál jóval világosabb széklet jellemző a mai napomra, amely tünetek így összességében az interneten végzett kutatómunkám eredménye szerint epepangásra utalnak, amit okozhat epekő is, de harmincöt százalék a rák esélye. Nem egy nagy felfedezés, hogy a többség annyit mondott rá, hogy aha és folytatta a locsogást, viszonylagos jó hangulatot adott az a néhány hipochonder, aki viszont effektíve bevizelt a rémülettől és a telefont a vállával szorítva elkezdte saját hasát nyomkodni, de úgy általában véve ezt a játékot is untam. Arra jöttem rá, hogy én csak unalomból csinálom, amit csinálok. Majdnem mindent. Amikor elkezdtem rádiózni, végre lett egy fóruma annak, hogy hülyeségeket lehessen beszélni és lesni a hatást. Dömsödi Gábor szerint rászoktam arra, hogy meghökkentsem az embereket és lessem az arcukat, valószínűleg ez így van. Nagyon szeretek bepállott beszélgetéseket azzal „feldobni”, hogy elmesélem a tripper tüneteit, különös tekintettel arra, hogy ez a betegség nőknél tünetmentes. Miután ez elhangzott, szúrós szemmel szoktam ránézni a leginkább nagyasszonyos kinézetű, lehetőleg ötven körüli beszélgetőpartnerre... ez mindig megoldja a hangulatot. Aztán volt az ismerkedő izém, még mindig rádió, ahol lehetett a hülye hallgatóknak azt mondani, hogy hülye, azon is hogy megdöbbent mindenki. Jó volt hallani a rémületüket, hogy most mivé lesz a világ. Végül is ezt csinálom máig. Miután abbahagytam a gratuláló telefonok felvételét már csak azon kattogok, mi a jó francot lehetne még csinálni ebben az idióta országban. Mármint azon kívül, hogy mások rémült pofáját nézni egy-egy oda nem illő szó elhangzása után. Mibe lenne érdemes belefolyni ott, ahol némi pénzért egyesek romlott kajával mérgeznek le kórházat, iskolát? Ahol az egyik hülye bagázst annyira le akarja váltani a másik, hogy ezért akár atombombát is robbantanának s még ahhoz is debilek lennének, hogy ólom mögé húzzák saját anyjukat? Van egy igen rossz autóm, a múltkor őrjöngve villogva várt, a riasztója is rossz, de leköttettem róla a dudát, „dögölj te meg!” felkiáltással. Soha a büdös életben nem volt jó, soha semmi örömöt sem adott, mindig javítgattam, egyszer erre a ketyerére mondta egy szerelő, hogy „uram, én nem vagyok ördögűző”. Mára már nem javítom, egyre egzotikusabb hibái nőnek ki a semmiből, épp most úgy döntött, hogy emelkedőn nem lehet felfelé menni, de egyfokos emelkedőn sem. Istenkém, megyek vele lefelé. Nekem aztán oly mindegy. Úgy vagyok vele, mint a jelenkori politikával, az utcán őrjöngő emberekkel, a sok agyatlan ideológussal: tessék szépen dühösen villogni a parkolóban, vagy akár az utcákon. Én meg természetfilmet nézek a negyvenedik születésnapomon és magasról teszek rá – a normálisnál jóval világosabb kiadásban.

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!