Liv Tyler: mindenki fél egy kicsit attól, hogy megtámadják

Egyik első szerepét az Aerosmith „Crazy” című számának videoklipjében kapta, érettségi után egy hónappal pedig Olaszországba utazott, hogy Bertoluccival leforgassa a Lopott szépséget. Világhírűvé az Armageddon és A Gyűrűk Ura-trilógia tette. Miután 2004-ben életet adott Milo nevű kisfiának (kinek édesapja a nagypapához hasonlóan rockzenész), fittyet hányt Hollywood íratlan szabályaira: visszavonult a nyilvánosságtól és évekig nem volt hajlandó visszafogyni versenysúlyára. Négy évvel később (immár egyedülálló anyaként) tért vissza a filmes világba, rögtön három sikeres produkcióban, melyek közt akad fantasztikus akciófilm (A hihetetlen Hulk), vígjáték (Anyám!) és vérfagyasztó horror is (Hívatlanok). Utóbbiban három felfegyverzett, maszkos idegen az éj közepén betör egy családi házba, és foglyul ejt egy ifjú házaspárt (Liv Tyler és Scott Speedman). Tyler az ír Movies.ie filmes portálnak elmesélte, hogy hasonló eset a családjával is megtörtént.

 

l Milyen érzés olyan filmben szerepelni, amely költségvetésének java részét az ön fizetése tette ki?
– Istenem, ez nem is igaz! Ezt komolyan kérdezi?
l Ezt mondta a rendező…
– Na, ez egy óriási kamu! Számomra ez a film egyáltalán nem a pénzről szól. Összejött egy csodálatos, vakmerő és buggyant csapat, akik megalkottak egy filmet, tök mindegy, mennyi pénzből. A hihetetlen Hulkról is elmondható ugyanez. Igaz, hogy annak az elkészítése több időt vett igénybe a látvány miatt, de a kaja ott sem volt jobb. Az élmény, amit egy forgatás nyújt, ugyanaz, akár kis költségvetésű filmről beszélünk, akár szupermoziról.
l Miért akart horrorfilmben játszani?
– Évek óta nem forgattam, mert gyermekem született. Aztán elolvastam a forgatókönyvet, amit egy nagy kupacból halásztam elő, és teljesen magával ragadott. Amikor nekiálltam olvasni, nem tudtam, milyen műfajú, de egyszerűen nem tudtam letenni. Egyből beleszerettem. Tudom, hogy furcsán hangzik, hiszen horrorfilmről van szó, de tényleg így volt. Teljesen lebilincselt a történet, és nem pusztán a félelem, hanem az, hogy mennyire különleges és kidolgozott volt a kapcsolat a két főszereplő között.
l Volt úgy, hogy tényleg félt a Hívatlanok forgatása alatt? Például, amikor azokat az iszonyatos álarcokat viselik a betörők?
– Igen, szinte az egész forgatás alatt rettegtem. Ezért lett olyan valósághű a film. Olyan ez, mint amikor este pihenni próbál az ember az ágyában, aztán hirtelen valami neszt hall, és átvillan az agyán az ijesztő gondolat, hogy „te jó ég, mi lehetett ez?” Aztán azon morfondírozik, van-e bátorsága kimenni és megnézni, mi az. Képzelje el, hogy kimegy, és nappaliban ott áll egy férfi, maszkkal a fején, kezében egy hentesbárddal.
l Nehéz volt úgy forgatni, hogy a szereplők nagy része álarcban játszott?
– Nem akarták, hogy lássuk őket maszk nélkül a forgatások szünetében sem. Azt hiszem látták, hogy mennyire keményen dolgozunk a jeleneteken, és fültanúi voltak a díszlet mögül kihallatszó neszeknek, jajgatásnak, sikolyoknak és sírásnak. Szóval, mikor végre szemtől szembe találkoztunk, nagyon tapintatosan viselkedtek. Mi viszont úgy voltunk, hogy „hé, srácok, gyertek, igyunk egy sört! Vegyétek már le azokat a hülye maszkokat!”
l Miért akarta eljátszani épp egy ilyen bűncselekmény áldozatát?
– Van egy történetem a mostohaapámról, Todd Rundgrenről, ami sokszor eszembe jut. Woodstockban lakott, és valamikor a hetvenes években betörtek hozzájuk. A támadók egy székhez kötözték őt, és akkori barátnőjét, aki épp terhes volt Rex bátyámmal. Pisztolyt szegeztek a fejükhöz, és úgy emlékszem, valamelyik fejbe is vágta Toddot a fegyverével. Már nem emlékszem, mit akartak, de semmi különöset nem vittek el, és semmi értelmes magyarázat nem volt a tettükre. Gyakran történik ilyesmi, és bárkivel, akár az egyik családtagunkkal is megeshet.
l Színészként miként készül fel az erős érzelmeket megmozgató jelenetekre?
– Amikor egy jelenet előtt nem pánikoltam eléggé, akkor futottam egyet. Egy elhagyatott házban forgattunk, sokszor addig futottunk, rohantunk az életünkért, amíg a kifulladástól már majdnem rosszul voltunk. Ettől teljesen valósághű lett a film. A próbavetítést követően meg kellett vágni a filmet, mert a vége túl valósághű, túl félelmetes lett. Az embereknek ez már túl sok volt. Nekem, és szerintem a partneremnek, Scott Speedmannek is ez volt az eddigi legnagyobb kihívás és a leghihetetlenebb élmény, amivel életünkben találkoztunk. Komoly fizikai, és nem kisebb érzelmi erőpróba volt. Az olyan filmekben, mint például A hihetetlen Hulk, ahol az ember zsinórokon lógva repül, mindig van mellette valaki, akivel kommunikálni tud, de ebben a filmben csak mi voltunk egyedül egy kihalt házban. Mindennap azt az izgalmi fokot megélni elég kimerítő volt.
l Milyen más horrorfilmeket nézett meg, hogy belejöjjön a műfajba?
– Megnéztem a Rosemary gyermeke és a Halloween-filmeket. Aztán láttam azt a fura filmet is, ahol a szereplőket elrabolják, és vidékre viszik a főszereplőket meztelenül. Mikor gyerek voltam, teljesen a horrorfilmek hatása alatt voltam. Imádtam őket. Viszont amikor először láttam A texasi láncfűrészes gyilkost, azt mondtam, „oké, ennyi volt, nincs több horror!” Nagyon megijesztett az a film.
l Eddig milyen visszajelzéseket kapott a filmről?
– Néhány színész barátom, akik olvasták a forgatókönyvet, olyasmiket meséltek, hogy „mostanában képtelen vagyok kimenni a nyaralóba, mert mindig eszembe jut a forgatókönyv. Még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a történetet.” Tudja, innen jön a film alapötlete is, ez az érzés, mikor egyedül vagyunk otthon (vagy másokkal), és zajt hallunk kintről. Ez lehet a városban, vagy vidéken, akárhol. A film azt a lehetőséget járja körbe, hogy mi van, ha hallod a zajt, felkelsz az ágyadból és kimész megnézni, mi lehet az. És ha akkor tényleg látsz valakit ott állni, miként reagálsz rá? Szerintem ezt mindenki át tudja érezni. Amikor este, egyedül az autóhoz sétálunk, mind félünk egy kicsit attól, hogy megtámadnak.
l Most, hogy valóra váltotta gyermekkori álmát, forgatna még horrort?
– Természetesen. Szerintem legalább ennyire izgalmas lenne egy újabb horrorforgatás, ha nem izgalmasabb. Az élet azonban nem így működik. Elsősorban olyan filmeket szeretnék forgatni, amelyeket teljes szívemből magaménak érzek.
l Mi a következő filmje? És van olyasmi, amit szívesen kipróbálna, de még nem volt rá lehetősége?
– Szívesen szerepelnék musicalben. Akkor tényleg valóra válna minden álmom. Mindig is énekes szerettem volna lenni, vagy szerettem volna énekelni. Soha nem volt még rá alkalmam, de imádnám csinálni.
l Mit gondol A hobbit című új Peter Jackson-filmről? Benne lesz?
– Vicces, a minap volt egy interjúm, és teljesen félreértették a válaszaimat. Az internet tiszta őrület manapság. Nem sokat tudok a filmről, de örülök, hogy végre megcsinálják. Alig várom, hogy láthassam!
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!