Magyarország „missziós pózban”

Ôsz van, az értelmes témák és műsorok visszatértek végre a képernyőkre. Az ATV-n Friderikusz helyébe lépett Alföldi Zoltán, korábban az RTL Klub Híradójának ifjú szuperhőse, az egykori Antenna külpolitikai magazin, majd a Házon kívül szerkesztő-műsorvezetője. Ő celebrálta (Azurák Csabával) a miniszterelnök-jelöltek tévévitáját, és az RTL Klub választási műsorait is. A király legkisebb fiának való feladat a nulláról felépíteni egy főműsoridőben sugárzott élő műsort, főleg ilyen neves előd nyomában. De Alföldi nincs híján önbizalomnak,  rátermettségnek és tapasztalatnak, egy egyszerű Chuck Norris-féle teljes fordulatos fejrúgással lezúzza a kihívást. Felesége, Sárosdy Eszter szintén az ATV-nél dolgozik, de talán jobban ösztönözhette Alföldit az RTL Klub elhagyására, hogy korábbi munkáltatói nem tudták volna oly nagy ívű munkalehetőséggel lekötni őt, mint amit egy komoly közéleti műsor jelent a Barátok közt sávjában, még ha az RTL-nél  kisebb nézettségű csatornán is.
Alföldire és Alföldiből márpedig lehet építeni műsort, még a monogramját is beleadta a címébe. Tehetséges, sugárzóan intelligens, felkészült, és nem mellékesen szemtelenül jóképű fiatalember. Korai lenne azt mondani, hogy nem ezzel a produkcióval fog kitörni és válik igazi médiamágussá, hiszen műsora még csak be sem érett. Stílusa üdítően pikírt, rendkívül provokatív, ha Lakat T. Károly lenne Dr. Jekyll, ő lehetne Mr. Hyde.  Némely vendége ettől olyan feszült, hogy ha megfogná az eléje tett vizespoharat, tízezer szilánkra robbanna szét.
Alföldi a stréberségig felkészült. Minden témának utána olvasott, előtte voltak a jegyzetei, de fejből is tudott idézni, vagy összefüggéseket hozni. Leesett az állam, hogy vágta a katonai szakszavakat is, mint a PRT (tartományi újjáépítési csoport). Megvan benne a kellő kíváncsiság, jól kérdez,  bátran félbeszakítja a locsogást, mellébeszélést, érdekesek, lényeget érintôek az interjúi, és ügyesen válogatja a vendégeket is. Független szakértők, vezető köztisztviselők, egyetemi tanárok, üzletemberek fordulnak meg nála, ami egyrészről jó, mert nem agyonhasznált, hitelüket vesztett figurákat hallunk újra és újra. Másfelől viszont egyikük sem húzónév, akiért az emberek odakapcsolnának, mert annyira kíváncsiak a véleményére. Hacsak nem érdekli őket hobbiszinten mondjuk az artistaképzés problematikája, vagy a magyarországi termálfürdők befektetési megtérülésének aránya.
Műfajában és az újságírói teljesítményt tekintve a Szempont riportjai erősebbek még, bár láttam igazán kiváló attrakciókat itt is. Különösen kedvemre volt, mikor Alföldi maga beszélgetett egy parkban a filmrendező Mundruczó Kornéllal. Bátran, játékosan bánnak a zenével és a kamerával, de túl sok a vágókép, és arányaiban hosszadalmasnak, túlbeszéltnek érzem a riportokat. Talán el kellene tolni a hangsúlyt az interjúk felé, és lehetne még több vendég, egyszerre akár három-négy, úgyis akkorának tûnik a stúdió, mint egy hangár.
Nem tudom, ki adta a magyar hadsereg külföldi békefenntartó tevékenységéről szóló összeállításnak a „Missziós póz” címet, de borítsa is sűrű homály. A külföldi befektetők bürokratikus problémáit tárgyaló „Kifektetők” riportcím sem piskóta. A termálfürdők sikerét „Fürdők és befürdők”, míg a paralimpiai összeállítást „Sport-szerűség” címmel nézhettük. Akkor már inkább a Káma Szútra, mely számos névadási lehetőséget kínál, például Tüzes gyertya, Szent tehén, Összefonódás, Kétélű kés… Néhányat a szerkesztő is kipróbálhatna, ha már megunta a missziós pózt.
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!