„Még tanulom ezt a Híradót, ugyanúgy, ahogy egy zenész a partitúrát. El
tudja játszani, megvannak a hangok, de fejből is tudnia kell, hogy
hozzá tudja adni magát. Nekem is szoknom kell az új körülményeket, amíg
majd álmomból felkeltve is menni fog minden, gördülékenyen” – mondta a
műsorvezető.
„Mikor Alföldi Zoltán az ATV-hez távozott, nem volt nehéz kitalálnom, hogy vélhetően új híradóst keres majd a csatorna. Felfrissítettem életrajzomat és jelentkeztem az RTL-nél. Több munkatársamat már ismertem korábbról, de a többiek is szívesen fogadtak” – tette hozzá.
A műsorvezető a középiskola után öt évet dolgozott a debreceni Csokonai Színházban, ahová még egyetemistaként is vissza-vissza tért. „Ekkoriban indultak a városban a kereskedelmi rádiók. Érdekelt a munkalehetőség és bár vonzott is a szakma, elsősorban mint pénzkereseti forrás érdekelt. Felvettek, azután az Alföld Televízió nevű magán-kábelcsatornán is vezettem néha műsorokat. Sosem akartam újságíró lenni, legalábbis nem készültem tudatosan erre a pályára. Az első nap borzasztóan izgultam, egyébként is lámpalázas típus vagyok – bár állítólag ez egyáltalán nem látszik rajtam” – mondta. „A bölcsészkaron végeztem, majd Szegedre kerültem, ahol ismét állás után kellett néznem. Még nem volt meg a diplomám, de ha meg lett volna, akkor sem biztos, hogy tanítani kezdek. Szerencsésnek mondhatom magam, nagyon gyorsan, szinte automatikusan indult be minden. A Magyar Televízió szegedi stúdiójából felhívtak, hogy szerintük tudnánk együtt dolgozni. Hamar a Híradó szegedi tudósítója lettem. Rengeteget dolgoztam és egyre jobban élveztem a szakmát. Emlékszem, még a regionális televíziónál voltam, mikor az M1 Híradójának hátterében Budapest látképe állt. Mikor felkerültem a fővárosba, két hónap után beültettek műsort vezetni a Híradóba és ott találtam magam abban a stúdióban – mögöttem a Duna, a Lánchíd és én mondtam a híreket. Fantasztikus volt.”
Budapesten az MTV Híradójának riportere, majd műsorvezetője, később az InfóRádió műsorvezetője volt. A Duna Tv-ben közéleti, politikai műsoroknál, vitaműsoroknál dolgozott. „Mindvégig a politika, a híradózás érdekelt, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer valami egészen újba vágjak bele. Nem kerültem semmilyen műfajt, egyszerűen ez áll a legközelebb hozzám. Ha valaki képernyőre kerül és van hangja, külseje, frizurája, ezeknek a külsőségeknek – akár tetszik, akár nem – jelentős szerepük lesz. Követelmény, de nem elégséges, ha az ember szépen és helyesen olvas, vagy beszél a tévében. A műsorokat „el is kell adniuk” a képernyősöknek, a sajátos stílusuk nélkül pedig élettelen volna minden bejelentkezés” – magyarázta. „Híradót is lehet sokféleképpen készíteni, igaz. Egy kereskedelmi adó nyilván a hírműsoroknál is figyelembe vesz kereskedelmi szempontokat. Ha pedig a társadalom kevésbé fogékony a politikára, akkor a kereskedelmi televízió híradója sem csupán politikai, közéleti hírekkel lesz tele. A néző eldöntheti, melyik tetszik neki, milyen mélységben érdeklik a politikai kérdések” – tette hozzá.
Ignáth Márk az elmúlt fél évben egy internetes portálnál dolgozott, javarészt a világhálón olvas, de a nyomtatott sajtót is naponta átfutja. „Nem tartom magam hírmániásnak, vagy függőnek, nem szárad ki másfél óra után a torkom, ha nem látok valamilyen újságot, vagy nem mehetek fel az internetre. Szeretem a munkám, érdekelnek a világ dolgai, de ha szabadságon vagyok, simán el tudok tölteni egy-két hetet úgy, hogy épp csak rápillantok a számítógépre, vagy belenézek a lapokba.”
Á.D.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!