Sevcsenko visszatért régi sikerei színhelyére

Pedig óvta a klubcserétől, az országváltástól nagy mentora, az „örökös” talján kormányfő, amúgy – amikor éppen veszít a választásokon – az AC Milan tulajdonos-elnöke, Silvio Berlusconi, akinek a személyes hangú, hosszas marasztalásra már csak azért is volt oka-joga, mert ő lett a Seva család második gyermekének keresztapja, miután szoros baráti szálak szövődtek a felek között. A maradás mellett szólhatott volna az a varázslatos pályaív, amelyet éppen a vörös-feketéknél ért el, hiszen ideszerződése után lett belőle igazán elismert, nemzetközi hírű klasszis játékos, aki fokozatosan tört előre  a ranglétrán.
De nem, a  szakmai-érzelmi érvek nem hatottak, egy idő után le is peregtek róla, a mehetnék – nem kis mértékben élete párjának unszolására – mindennél erősebbnek bizonyult. Az amerikai nej – Kristen Pazik modell, akivel egyedüli közös nyelve az olasz volt – jó ideje rágta Seva fülét, hogy Olaszország nem megfelelő hely számukra, s főleg a gyerekek számára, akiknek angol nyelvű környezet kell az igazi boldoguláshoz, és hogy a csemeték jövője érdekében kell a bájos Itália helyett a ködös Albionba költözniük. Na és ott volt a háttérben – jóllehet a Milannál is busásan megfizették szolgálatait – a régi jó barát, az orosz milliárdos Roman Abramovics is, aki szintén módszeresen puhította egyik nagy kedvencét, hogy tudását Olaszhon helyett kamatoztassa az általa tulajdonolt Chelsea-nél. Állítólag már 2004-ben megkörnyékezte Abramovics Sevcsenkót, de csak 2006 májusában következett el a váltás: az ukránért cserébe 50 millió eurót kapott a Milan. Ám egyik fél sem járt igazán jól, s különösen nagy lett a kontraszt a futballista olaszországi és angliai összteljesítménye között.
Sevcsenko 1999-ben, 25 millió dollárért szerződött az AC Milan-hoz, s már első idényében 24 gólt szerzett, miáltal – egy nyitószezon első nem olasz futballistájaként – azonnal gólkirály lett. A folytatásban sem lustálkodott, a valósághoz hívebben pedig helyesebb úgy fogalmazni, hogy változatlanul  ontotta a gólokat.  És jöttek a sikerek, bajnoki és kupagyőzelem, no és a csúcs: a Bajnokok Ligája-elsőség, ami nemcsak a Milannak jelentett dicsőséget, hanem neki személyesen is, hiszen első ukrán labdarúgóként jutott el a BL jelentette sportági magaslatra. Kiemelkedő teljesítményéért végül a legmagasabb európai elismerés is az övé lett: 2004-ben ő érdemelte ki a kontinens legjobbjának járó Aranylabdát. Karrierjének további kiemelkedő állomásaként rögzítendő: 2006. február 8-án, a Treviso elleni találatával a Milan históriá-jában Sevcsenko – a 210 gólos svéd Gunnar Nordahl mögött – a második legeredményesebb külföldi  játékossá lépett elő összesen 173 – benne 127 bajnoki – góljával.
A londoni Kékek csapatánál tett „próbaútja”  viszont mondhatni balul sült el. Nemhogy nem tudott beépülni az akkortájt a sokak szerint különc-magaimádó-öntörvényű piperkőc, mások szemében zseniális szakember, Jose Mourinho igazgatta gárdába, de a portugál tréner a különleges főnök-futballista viszony dacára meg merte és tudta cselekedni, hogy először kevésbé, aztán egyre jobban mellőzze Sevcsenkót a kezdőcsapatból,  majd idővel már a kispadon sem jutott neki mindig hely, s bár Mourinhónak mennie kellett, a szakvezetőváltás dacára 2008-ban már egyetlen bajnokin sem játszott az ukrán. A ritkuló játéklehetőségek közepette pedig óhatatlanul az elszürkülés, a visszaesés következett, Sevcsenko csaknem elfelejtett futballozni, legalább is a  tőle megszokott világszínvonalú produkcióktól messze került, gólt alig szerzett. Így aztán idővel okkal nem volt már maradása Londonban, s törvényszerűen következett el a visszaút igénylésének vágya, majd a „remilanizálás” tető alá hozása.
Formailag kölcsönbe került Milánóba, de egyértelműen Abramovics és Berlusconi különalkuja eredményeként focizhat immár újfent a lombard fővárosban, javarészt a régi társak – Nesta, Maldini, Seedorf – között. Na és a gárda brazil csillagaival, az ősmilanista Kakával és az FC Barcelonából szintén ide igazolt, korábban ugyancsak Aranylabdáig jutott Ronaldinhóval.
Az idő ha el nem is járt felette, hiszen 31 éves – pontosabban e hónap végén, 29-én lesz 32 –, fiatalabb nem lett, tehát az amúgy igen koros AC Milanba visszailleszkednie sem lesz egyszerű feladat, viszont a környezetváltozás jótékony hatására akár másodvirágzását is élheti az ukrán klasszis. A derűlátást erősíti a régi cimbora, a holland Clarence Seedorf és a milánói újonc Ronaldinho egybehangzó öröme, amivel Sevát – teljes polgári nevén: Andrij Mikolajovics Sevcsenkót – fogadták a rossonerók hadiszállásán. Seedorf azt mondta, meggyőződése, hogy Andrij nagyon motivált lesz és be fogja bizonyítani, hogy igazi futballista. Ronaldinho ekként fogalmazott: „Seva az a fajta labdarúgó, aki olyat tud, amit megtanulni nem lehet, és én nagyon remélem, segíthetek neki abban, hogy visszanyerje régi csillogását.”
A  jövevényekkel együtt a Milan fő célja nem is lehet más, mint a bajnoki cím elragadása az Intertől, a városi riválistól,  s mivel a BL-szerepléstől elestek,  „pluszban” rámehetnek az UEFA-kupára és az olasz kupára egyaránt.
Ha szerencséje is lesz, a londoni „Kék-korszak” után jöhet az újabb milánói aranyéra.                                                                                           Azaz: ismétlődhet a múlt.              (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!