A pekingi olimpia egyik legváratlanabb meglepetését a szombathelyi diszkoszvető, Fazekas Róbert szolgáltatta azzal, hogy a nyolcadik helyen végzett a játékokon. Lehet, hogy most sokan meglepődnek azon, hogy egy 8. helyen végzett sportoló teljesítményét nagyra értékeljük. Pedig így kell tenni. Mert bizony a Szúnyog becenévre hallgató óriás az elmúlt négy évben megjárta a poklot, sőt sokan ki akarták közösíteni, amiért elvették tőle doppingvétség miatt az Athénben szerzett olimpiai aranyérmet. Pedig azóta se tudta senki bizonyítani, hogy Fazekas tiltott szereket használt eredményei növelésére. Ennek ellenére meghurcolták. Sokan el is fordultak tőle, de amint azt elmondta, nagyon nagy erőt jelentett a visszatérésében, hogy a szombathelyi szurkolók, sportszerető emberek kitartottak mellette és hogy a város vezetése, Ipkovich György polgármester és Czeglédi Csaba alpolgármester sokat segített abban, hogy életben tartsa a reményeket. Most helyükre kerültek a dolgok, igaz, Fazekas még igen messze van korábbi eredményeitől.


Elégedett a szereplésével?
– Természetesen, hiszen álmaimban is csak az szerepelt, hogy a 12 közé kerüljek. Arra gondolni sem mertem, ismerve az ellenfelek idei eredményeit, hogy a 8-as döntő tagja lehetek.
Milyen volt a pokolból kifelé vezető út?
– Rögös, és nagyon nehéz. Hiszen csak az utolsó pillanatban sikerült teljesítenem a kiküldetési szintet, nem beszélve arról, hogy sokan fanyalogtak amiatt is, hogy kiutaztatnak Pekingbe.
Mi volt a legrosszabb az elmúlt négy évben?
– Kivárni azt a kétéves eltiltást, amellyel sújtottak az állítólagos doppingvétségem miatt. És amikor már úgy tűnt, hogy egyenesbe jutok, akkor sérülés sérülést követett. Az elmúlt két évben mind a két térdemet meg kellett operálni, és csak ez év februárjában kezdhettem el a felkészülést.
Nagyon el volt keseredve, amikor nem jöttek az eredmények, és úgy tűnt, hogy Pekingben nem lehet ott?
– Szerencsére nem vagyok az az úgynevezett „összetörős” típus, összeszorított foggal edzettem Vida József mesterem támogatásával, hogy elérjem a szintet. Igaz, az utolsó periódusban már csak talán az edzőm, és én hittem abban, hogy összejöhet. Hála istennek sikerült.
2001 után a legjobbak közé számított egészen 2004-ig ebben a számban. A régi ellenfelek hogyan fogadták, amikor megérkezett az olimpiai faluba?
– Többen meglepődtek, mert nem tudtak rólam semmit, miután nem dobtam olyan kiemelkedő eredményt, hogy felkapták volna erre a fejüket. Annak mérhetetlenül örültem, hogy a szám első számú versenyzője, a többszörös olimpiai és világbajnok Virgilius Alekna nagy örömmel fogadott, és mondta, nagyon jó, hogy újra egymás ellen versenyezhetünk.
Hogyan látta belülről a döntőt?
– Alekna sikerét vártam, és azt, hogy 70 méter körül fog leesni a „tányér”, mert ő volt az az ember, aki Athénban az én kizárásom után olimpiai aranyérmet kapott, amit nem is akart átvenni, hangsúlyozva, azt én érdemlem meg. Talán emiatt is a verseny során neki drukkoltam. Számomra meglepetés volt, hogy alig sikerült felkapaszkodnia a dobogó harmadik fokára. Maga a verseny nagyon érdekesen alakult a lengyel Malachowski és az észt Gerb Kanter között. Sokáig a lengyel fiú vezetett, de  végül a világbajnoki címet védő Kanter egy méterrel nagyobbat dobott és így övé lett az aranyérem.
Sokáig a szerencse is elpártolt öntől. Pekingben viszont...
– Ez így igaz. Mindössze egy centivel sikerült megelőznöm spanyol ellenfelemet, 63,43 centit dobtam, ő pedig 42-t. Ez tényleg csak egy hajszálon múlott.
Hogyan fogadták Szombathelyen a 8. helyét?
– Mielőtt erre válaszolnék, el kell, hogy mondjam, hallatlanul szeretik a sportot, és annak minden fajtáját a városban. Mindenki büszke arra, hogy kosárlabdacsapatunk, a Falco, valamint a Haladás fociegyüttese milyen kiválóan szerepel mostanában. Arra büszke vagyok, hogy a szombathelyi sportsikerekhez egy picit én is hozzá tudtam tenni. Egy dolog fáj csak, hogy Pars Krisztiánnak a kalapácsvetésben nem sikerült a dobogóra állnia, pedig meg voltam arról győződve, hogy ott lesz, neki dobogón lett volna a helye, mert ezzel az eredménnyel, amellyel ő ott kint végzett, bármelyik világversenyen a dobogón állhatott volna. – Erre a beszélgetésre még azelőtt került sor, mielőtt kiderült, hogy a két fehérorosz kalapácsvető doppingolt és a NOB hamarosan meghozza a döntését „ha elmeszelik őket”, akkor Pars Krisztián ezüstérmes lesz.
Nem tartozik már a fiatalok közé a 33 évével. Lesz folytatás?
– Ez a pekingi 8. hely olyan pozitív töltést adott, hogy mindenképpen ott akarok lenni az elkövetkezendő években a világversenyeken. Mert én csak februárban kezdtem az olimpiai felkészülést, és ahhoz, hogy valaki megfelelően tudjon szerepelni, minimum egy, de leginkább két év szükséges.
Most 63 méterig repült a diszkosza. Az olimpia előtt arról beszélgettünk, hogy a tréningeken ennél jóval messzebbre is dobta.
– Higgye el, a diszkosz hiába erősport, ha nincs szél, akkor a tányér akár 3-4 méterrel is kisebbre repül, mint egy jó szélben, mikor azt meg tudja lovagolni. A pekingi Madárfészekben szinte szélcsend volt, és éppen ezért is elégedett vagyok az ott elért teljesítményemmel. És remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban ismét messzebbre fog szállni a kezemből.    
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!