Vajon végleges-e a Fidesz nyilvánosságra hozott döntése, amely szerint
az ellenzéki párt nem vesz részt az Országgyűlés Nemzetbiztonsági
Bizottságának kedd délelőtti ülésén?

Erre egyelőre nincs válasz. A hét végén Szijjártó Péter pártszóvivő ismételten közölte a „nyet”-et, azzal az indoklással, hogy nem szűnt meg a testület bojkottjának oka. Mint ismeretes, a bojkottot arra való hivatkozással indították, hogy ilyen módon akarnak hangot adni egyet nem értésüknek Laborc Sándor kinevezésével a Nemzetbiztonsági Hivatal élére. Ide kívánkozik, hogy  egy szocialista képviselő a minap megkérdezte fideszes kollégáját: Ti miképp  reagáltatok volna, ha annak idején a szocialisták kivonulnak a titkosszolgálati bizottságból, mivel Kövérék az NBH második emberének – de facto inkább az elsőnek – tették meg a III/III-as Horváth Józsefet? Minek nevezett volna bennünket akkor a Magyar Nemzet? Választ az UD Zrt. vezetőjére vonatkozó kérdésére a képviselő nem kapott.
Szijjártó Péter kijelentésének a Fidesz szempontjából vett praktikusságát – a Vasárnapi Hírek információi szerint – a pártfrakcióban  is kétségbe vonják némelyek, „öncsapdáról” beszélve. Véleményük szerint, miután nyilvánvaló, hogy Laborcot Gyurcsány Ferenc nem kívánja meneszteni, az ellenzéki erő a kormányzás hátralévő idejére megfosztja saját magát a titkosszolgálatok ellenőrzésében való részvétel, a beleszólás és beszámoltatás  törvényes lehetőségétől. Másodszor, mint mondják, nem kizárt, hogy a keddi ülésen e „magán-kémszervezeti történetben” új összefüggések is felvetődnek  és az eddigieket kiegészítő információk is elhangzanak: a reagálás minderre Fidesz-KDNP jelenlétet kívánna meg. Vagyis kételkednek annak az eddigi gyakorlatnak a helyessé-
gében, hogy az ülés jószerével még véget sem ért, máris összetrombitálják a „baráti újságírókat” és úgy reagálnak, hogy még nem is tudják, pontosan mi hangzott el. Arra, hogy a „gondos takarásban” lévő belső vitában ezúttal sem a józan ész fog felülkerekedni,  utal azoknak különös  logikájú védekezése, akikre árnyék vetül a botrányos ügyben. Az UD (Debreczeni József sajátos megfogalmazása szerint az Új Defend) élén álló Horváth József volt nemzetbiztonsági tábornok közvetlenül az eset kipattanása után azt jelentette ki, hogy nem az ő  vállalkozása az igazi  célpont, hanem a Fidesz. Érdekeseket mond a volt miniszterelnök, Orbán Viktor akkori  biztonságpolitikai főtanácsadója is, akit így idéz az ominózus CD-n rögzített, az OTP elnökével folytatott  telefonbeszélgetésében  Tóth János, a cég társtulajdonosa : „A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőt…” Tombor András most azt állítja, ő már évek óta nem politizál, közgazdászként tudományos tevékenységre korlátozza magát, ehhez képest, mint szombaton nyilvánosságra került, a megelőző héten kétszer is járt a Képviselői Irodaházban, az MDF háza táján.    
Az természetesen szinte bizonyosra vehető, hogy az ülésen, amelyet akkor is megtartanak, ha Simicskó elnök, Kövér és Demeter távolmarad,  a jelen lévő képviselők sok kérdést kívánnak feltenni  Szilvásy György titokminiszternek és más kormányzati tisztségviselőknek. Elsősorban az, hogy ki, illetve kik lehettek az UD megbízói. Akiknek olyan fontosak voltak a híváslisták (amelyekből megtudható, ki kit mikor hívott, mennyi ideig beszéltek: ha a tartalom nem is ismert, azért következtetni lehet magánéleti, gazdasági és más kapcsolatokra is). Mint ahogy mindenáron fel akarták térképezni a „célszemélyeket”, Bajnai Gordontól Laborc Sándorig. A feleletek  e kérdésekre a várhatóan drámai ülésen talán annak megválaszolását is elősegítik, hogy vajon valóban kialakult-e Magyarországon a politikai szereplők egy részének és befolyásos gazdasági tényezőknek olyan összefonódása, amelyről – a hazai pályán korábban nem alkalmazott módszerek okán – most a maffia jut az emberek eszébe.    B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!