Reneszánsz romantika

Mindig is szerettem volna egy kastély tornyocskájában lakni. Persze legfelül, ott van a daliás hercegek és a királylányok szobája. Esclimontba éjszaka érkeztünk meg, a lifthez vittem a csomagot (bámulatos, hogy a felvonót milyen ízlésesen tudják beilleszteni a XVI.századi környezetbe), és végre elindulhattam a toronyba. A kétszintes lakosztály alsó részén kis kanapén lehetett megpihenni, és itt volt a fürdőszoba is. Az ablakból lehetett látni a vizesárkot és a parkot. Öröm itt az embernek tisztálkodnia.
A második szinten a kastély bora várt minket, klasszikus asztalka, és természetesen franciaágy. A tévé elé elhúzható favédőt helyeztek, gondolom, nem a középkategóriás készülék védelmében, hanem azért, hogy ha tényleg képzeletbeli időutazásra vágyom, tökéletes legyen az illúzió.
Először azt hittem, könnyen kieshetek a toronyablakból a vizesárokba, aztán észrevettem, hogy a padlóig érő üveg mögött vasrács is van, fő a biztonság. Kollégáim a másik szárnyban kaptak szobát. Az ablakok itt a tóra néztek. A klasszikus francia kastélyok kötelező kelléke ugyanis a hatalmas parkban tündöklő tavacska, hattyúval, kacsákkal, vízimadarakkal. Itt hattyúból akadt fekete és fehér is, ízlett nekik a francia bagett. A tó mögött kis zsilipet találtunk, biztos nem egyszerű a várárok vízellátását megoldani.
A kastély főépülete mellett elsétálva kis pihenőkertbe érünk. Ide építettek egy csinos medencét, amelyet átlátszó plexikerítéssel vettek körül, nehogy beleessenek a gyermekek. A palota kőkerítését követve tovább sétálunk. A következő melléképület a személyzeté lehetett régen, de szépen felújították, és itt is vannak standard szobák. Az étterem következik, az egykori vadászterem. Külön kérésre szolgálnak itt fel vacsorát. A trófeák ma is a falat ékesítik, mutatják, milyen komoly a környék vadállománya.
Érdekes, hogy milyen remekül megoldják a parkolást. A kocsik szép sorban beállnak egymás mellé a főépület szegletébe, nem zavarják a hangulatot. Persze van, aki helikopterrel érkezik. Egyik reggel arra ébredtünk, hogy a gépmadár épp landol. A fiatal pár reggelizni jött, aztán indultak tovább.
Az étkezések általában a földszinti ebédlőben zajlanak. A kiszolgálás hibátlan, az ételek főleg a vacsoránál elegánsak és ízletesek. A falon festmények, a kandallóban télen ropog a tűz. Az étkészlet természetesen ezüst. Főúri pompa.
Esclimont 1543-ban született meg. A késői reneszánsz palota az akkori igazságügy-miniszteré volt, majd a család eladta a kastélyt. Állítólag járt itt maga Richelieu bíboros is, majd XIII. Lajos. Végül a La Rochefoucauld család szerezte meg a birtokot, és többször felújították az épületet.  Az utolsó főnemes-tulajdonos 1981-ben adta el Esclimontot egy alapítványnak, amely luxushotellé alakíttatta.
Kiss Róbert Richard

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!