Két elemzést olvastam a  múlt szombati Népszabadságban. Szvák Gyula és
Sz. Biró Zoltán írták. Érezni, hogy a két szakember kitűnően ismeri az
oroszországi helyzetet, és ezért reálisan leírják a kaukázusi
eseményeket.

Ezt a Népszabadságot a Malév- gép fedélzetén olvastam, amikor Moszkvából tartottam Budapestre. Természetesen elolvastam Németh Zsolt – fideszes külügyi szakértő – cikkét is, de ezen nem nagyon csodálkoztam. Hozzászoktam ugyanis, hogy ez a „szakértő” évek óta a lakásából vagy az irodájából értékeli az oroszországi helyzetet, és egyáltalán nem ismeri a valóságot. Röviden: tolmácsként jelen voltam a múlt pénteken egy nagyobb csoport európai parlamenti képviselő és újságíró társaságában Chinválban, abban a városban (inkább volt városban), ahol sokszor voltam 30 évvel ezelőtt, mert volt szerencsém tanulni Észak-Oszétiában (akkor Ordzsonikidze városban, ma Vlagyikavkáz), így jól beszélem a nyelvet.
Szeretnék néhány szót idézni Németh Zsoltnak egy holland újságíró szavaiból: „...ma
azok »ismerik« a legjobban a kaukázusi helyzetet, akik ott soha nem voltak”. Németh úr! Mielőtt leírja a gondolatait az utálatos Oroszországról, nagyon kérem, utazzon el legalább egy órára oda, Chinválba. Ebben a nagyon szép városban ma minden szét van bombázva, a grúzok a tankokkal egy éjszaka alatt csináltak egy új Lidicét a több száz éves zsidó negyedből. Ez volt a legszebb zsidó negyed az egész Kaukázusban. De most kő kövön nem maradt. A városi temetőből sem maradt semmi, mindent lebombáztak. A majdnem 2000 ember, akiket a grúzok megöltek a házak, az iskolák udvarain, a stadionokban vannak eltemetve. Nincs már meg a híres oszét színház épülete, szét vannak rombolva a kórházak, iskolák. Nem folytatom.
A küldöttség tagjai, akikkel pontosan két órát töltöttünk Chinválban könnyekkel küszködve nézték a várost, senki senkivel nem beszélt, csak néztek és hallgattak. Én még életemben nem láttam ilyet. Ezt a várost nem az oroszok lőtték szét, hanem a nyakkendőevő, elkényeztetett grúz elnök, Szaakasvili hadserege. Éjjel, amikor elkezdődött a nyári olimpia, a grúzok így akarták visszaszerezni a ténylegesen, törvényesen Grúziához tartozó területet. Nem politikai tárgyalással, hanem hatalmas rombolással, ami embertelen minden értelemben. Az így is nagyon szegény dél-oszét nép meg csak szenvedett az egésztől, mert a grúzok gyilkoltak, kivégeztek, romboltak…
Igen, a grúzok! Ha egy amatőr bokszoló megüti Vlagyimir Klicskót és ő, a kegyetlen, visszaüt, aminek kiütés a vége, ki tehet róla? Jött a nagyon kegyetlen orosz hadsereg, és nagyon keményen pofon vágta a grúzokat. Ez is túl kegyetlen volt, de nem az oroszok provokálták ezt. Kedves Németh úr! A politika, ahogy Ludwig Kant mondta, olyan, mint egy nagy ágy a vigalmi negyedben, ahol mindenki mindenkivel egy jót légyottozik, mindenki mindenkiről mindent tud. Ezt értjük. Értjük, hogy egy egyszerű ember nem fogja megérteni a politikusok néha nagyon piszkos dolgait. De ha Németh úr soha életében nem járt a Kaukázusban, nem tudja, hogy ott több mint száz népcsoport él, akiknek megvannak a több évszázados tradíciói; ezeknek az embereknek nem tankokkal, meg rakétákkal kell magyarázni, hogy ki kihez tartozik.
Lehet szeretni az oroszokat, lehet utálni vagy lenézni őket. De innen Budapestről emiatt összehasonlítani a magyar 1956-os tragédiát a szétrombolt békés várossal Oszétiában; vagy sajnálni innen Ukrajnát, amelynek sokkal erősebb hadserege van, mint az oroszoknak, és amely saját magát készíti ki, mert Juscsenko államelnök utálja Tyimosenko miniszterelnök asszonyt, példának említem a hétfői narancsos koalíció megszűnését az Ukrán Verhovná Radában. Vagy beszélni Kalinyingrádról, arról a megyéről, amelyik ma a legmilitánsabb megyéje Oroszországnak a Balti-tengeren – egyszerűen nevetséges. Nem kell kelteni a magyar közvéleményben azt a benyomást, hogy mindenért csak az oroszok a hibásak. Ez nagyon veszélyes játék és puszta demagógia. Mert vannak emberek itt, az országunkban, akik nagyon jól ismerik Oroszországot, az orosz népet és tudják, mitől kell félni és mi a primitív blöff. Habár nem csodálkozom: örömömre nem vagyok politikus, nem is leszek. Tolmács vagyok, aki nagyon sokat látott és halott, így el tudja választani a mesét az élet reális dolgaitól.
Simon Tamás, Budapest

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!