Számok tükrében

A közel 50 éve túlfoglalkoztatott közigazgatás további 250-300 milliárd forint terhet jelent a költségvetésnek. E hiányokat tovább növeli a MÁV, a BKV és a többi állami vállalat összesen évi 150 milliárdot meghaladó vesztesége. A MÁV tulajdonában több száz hasznosítatlan ingatlan van, amellyel nem gazdálkodik.
A 300 milliós Amerikai Egyesült Államok példája igazolja, hogy mennyire tud működni egy – Magyarországnál harmincszor népesebb – ország  mindössze 435 képviselővel és 100 tagú szenátussal. 
A számok ismeretében az is érthetetlen, hogy a gazdaság teljesítőképessége tudatában miért vállalta Antall József kormánya többek között a kárpótlást, Orbán Viktor kormánya többek között a Gripen gépek vásárlását. E döntések következményeit máig nyögjük. A fenti fölösleges kiadások hozamát is figyelembe véve, érthetetlen, hogy az utóbbi években a költségekben, kiadásokban és az elosztásban miért nem történtek változtatások, és miért nincs erről szó.
Nem fogadható el, hogy a közigazgatásban dolgozók közül 250-300 ezer ember kiválóan
él az adófizetők pénzéből, de nem végez hasznos, termelő munkát. Az évente értelmetlenül kidobott 1000-1100 milliárd forint nem mellékes következménye, hogy az ország gazdasága, a kultúra, a kutatások, az oktatás, a környezetvédelem, az egészségügy, a sport stb. nem fejlődik hatékonyan az igények szerint. Minden lassú.
Nem értem a Fidesz politikájában többek között az adók és járulékok csökkentésére irányuló törekvéseket, amikor így is nehezen bírjuk. Minden magyar ember és a vállalkozások számára is a jövedelem mennyisége a fontos, nem pedig az adó csökkentése.
Ismerve az ország, illetve az állam nehéz  pénzügyi helyzetét, az  adóbevételek növelését az árbevétel alapú adózással lehetne elérni, amely egyben a gazdaság túlnyomó  kifehérítését is jelentené. Biztosra vehető, hogy a kis- és középvállalkozások rendkívül kevés hányada fizet jelenleg adót. E téren sincs szó a változtatásokról.
Fritz Géza, Szekszárd

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!