Bibliaiskolás kioktatás

Igaz, a rendezőelvet Orbán Viktor már 2001-ben próféciába foglalta, csak akkor még kevesebbekhez jutott el az örömhír: egész Európa nagyszabású történelmi és szellemi kiigazítás előtt áll – kecsegtette a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kongresszusán egybegyűlteket. „A vidék lelke az egyház” 2001-es tanácskozásán meg is hirdette a kiigazítás első lépéseit: állami szerepvállalást a vidéki lelkipásztorok fizetésének „rendezése” érdekében (megvalósítva), s a közoktatás keretén belül a hittan és az etikaoktatás fejlesztését a „történelmi” egyházakkal szoros együttműködésben (a 2002-es választási vereség miatt elnapolva).
Később megszületett Orbán Viktor „nemzetstratégiai programja”, amelyet neves közgazdászok és szociálpolitikai szakemberek helyett egy református lelkész, Orbán bizalmasa, Balog Zoltán dolgozott ki. A program persze nem is a gazdasági és szociális felemelkedés elveit
tartalmazza, hanem a személyiség szakrális átnevelésének vízióját, ahol kulcskérdés, hogy a gyerekek Orbán elvárásainak megfelelően „megkapják azt a fajta lelki nevelést, hittanon keresztül, etikaoktatáson keresztül, ami nélkül a későbbiekben nem fogunk tudni helytállni… Most én ezen a fundamentalista alapon állok személy szerint” – egészítette ki tanúságtételét személyes konfessziójával a Fidesz elnöke. Ugyanis – így Orbán – mi „nemcsak kormányozni akarunk négy évig, hanem országot és nemzetet is akarunk építeni.”
Eközben Orbán közvetlen környezetében is felerősödtek az efféle hangok. A nem is oly rég még helyettesének megnevezett, szinglihordákat emlegető, a fiatalok rétegkultúráit deviánsnak minősítő és a pszichés érzékenységeket a vonalzós-körmösös terápiával kezelni szándékozó Mikola István az emberi létezés totalitását kormányzati struktúrába leképező csúcsminisztérium megalkotását vizionálta, mely az „egyén szabadságvágyának korlátozása” érdekében működő „nagyon kemény irányítás és rendteremtő akarat” fundamentalista szellemében a keresztény Magyarország újjáépítésének jegyében működne. Európa reevangelizálását a magyarság missziójának tekintő Mikola üdvtörténeti távlatokat kijelölő politikai hitvallásában azt is egyértelműsítette, miszerint „kell egy kormány, amelyik tudomásul veszi, hogy ez egy közösségépítő, keresztény megalapozottságú ország és ezt újra kell építeni.”
Orbán számára a politika lényege egyszeriben megvilágosodott: „nekem az országot kell építenem, kis o-val, az országot – ami a magyar nemzet e világi országa –, és nagy O-val is, az országot, Isten országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek” – szögezte le, privát krédóját, mint afféle dogmagyűjteményt, abszolút igazsággá és politikai vezér-elvvé kinyilatkoztatva, s egyértelművé téve, hogy az igazi politikát ezekre kell alapozni. A legfőbb fundamentum a vallás kierőszakolt visszatérítése a politika világába, ahol a vallási, világnézeti, eszmei és politikai pluralizmust ettől kezdve az egyértelműség törésvonala osztja ketté a Jók (mi) és a Gonoszok (ők) világára. Orbán az istenfélelmet „kulcskérdésnek” nevezi, amely „végső korlátja a hatalomnak”, s ebből adódik az ellentmondást nem tűrő konklúzió: „Az Istent nem félő politikusoktól mentsen meg bennünket a Jóisten.”
Az ellenzék vezére ma már nem  a plurális demokrácia és a köztársasági hagyomány evilági berendezkedésén töri a fejét, hanem tekintetét a magasba emeli. A nemzet lelki vezetője önnön isteni legitimációja érdekében beavatja az országot ama csodás misztériumba, miszerint Szent István épp Alcsútdoboz mellett ajánlotta fel Magyarországot a Szűzanyának. Így lesz az orbáni vízióban a „Szent-István-i ország… nem csak állam”, hanem „egy gondolat, egy álom”, amely harmonizál az Orbánnal közösen alapított polgári körben (Szövetség a Nemzetért) tevékenykedő Makovecz Imre által is jegyzett Kárpát-Haza Nemzetőrség nyilatkozatában foglaltakkal: „A Kárpát-Haza Volt, Van és Lesz Isten akaratából, hiszen a Teremtőtől kaptuk mi ezt örök bérbe. Ennek a teremtői szándéknak a valósítása (sic!) a mi feladatunk. Keresztény államot kellett, kell létesítenünk, nemcsak magunknak, hanem Európának, a teremtett földi mindenek kellős közepén. Óriási ez a feladat. Nemzetünket talán éppen ezért próbálják évszázadok óta elpusztítani. … a Sátáni erők…”
Ez év áprilisában a már említett „Az ország lelke és az egyház” című konferencián Orbán e szakrálisan megalapozott teokratikus világkép jegyében osztotta ketté Magyarországot, hangsúlyozva, hogy „van egy másik, egy igazi Magyarország, van egy másik, egy igazi magyar nemzet”, amelynek szüksége van olyan lelki vezetőkre, „akik nevén nevezik a jót, és nevén nevezik a gonoszt, és nem mossák össze őket.” Fájdalommal konstatálja, hogy „az állam és az egyház a kelleténél is jobban szét van választva”, s az egyházak munkáját „számos és rossz szándékú pénzügyi rendelkezés akadályozza”, ám a mi feladatunk „az akadálymentesítés”. S hogy a továbbiakban pénzről szó se essék, csak  az „igazi nemzethez” méltó emelkedett dolgokról, imígyen kacsint ki a keresztény egyházak, azaz „az igazi Magyarország” képviselői felé: „elvégre keresztények volnánk…” – és  persze a „magyarizmus” elkötelezett hívei, hogy az ellenzék vezérének legújabb szófordulatáról se feledkezzünk meg.
Az „akadálymentesítés” gőzerővel megkezdődött. A Fidesz ideológiai élcsapata, „az egyház lándzsájának hegye”, a KDNP máris harcot indított a keresztény értékrend általános és kötelező normatívává, s a törvény szintjére való emelése érdekében: az alkotmányban ott kívánja látni a keresztény istenhitre való utalást, továbbá a vasárnapot kötelező munkaszüneti nappá óhajtja nyilvánítani. Szimbolikus gesztusok, de annál kifejezőbbek: ugyanis parlamenti többséggel, s egy átformált alkotmánnyal a hátuk mögött már korántsem zárható ki akár a plurális és világnézetileg semleges állam eszményének, akár az önrendelkezés jogának semmibevétele, jelesül a hitoktatás kötelezővé tétele, vagy az abortusz és a fogamzásgátlás tiltása, hogy csak a legkézenfekvőbb példáknál maradjunk.
De a szimbolikus „akadálymentesítés” pillanata volt az is, amikor a Biblia éve alkalmából a keresztény egyházak vezetői a parlamentben jobboldali képviselők számára Bibliákkal jótékonykodtak – vagy azért, mert azok még nem rendelkeztek Bibliával, vagy azért, mert az érintett egyházak elfeledkeztek arról, hogy Bibliát elsősorban az arra rászorulók között kéne osztogatniuk: azok között, akik szent könyvként tartják számon az írást, s azok között, akik „csak” emberi és katartikus történetei miatt olvasnák a szöveget, ha volna rá módjuk. S ugyanilyen szimbolikus aktus volt az, amikor a szekuláris állam egyik intézménye, az ORTT, a jobboldal által delegált ORTT-tag eszmei irányítása mellett határozatban ítélte el a Vasárnapi Hírek reklámját sugárzó Klubrádiót, kimondva ugyan, hogy a reklám nem tartalmazott a Bibliát parodizáló elemet, ám valamiért mégis a kereszténységre nézve sértőnek mondván azt. Külön említésre érdemes, hogy a világnézetileg semleges állami intézmény saját határozatának indoklását szakmailag és etikailag elfogadhatatlan módon egy „Alapfokú Bibliaiskolát” propagáló ingyenes honlapról „emelte át”, egyúttal azt sugallva, hogy a Biblia csak és kizárólag a keresztények szent könyve, senki más nem tekinthet rá a maga módján, a maga értékrendje, ízlése és érdeklődése szerint.
Az akadálymentesítők még csak könnyű, kézi szerszámokkal serénykednek, de félő, telephelyeiken már ott sorakoznak a lánctalpas buldózerek.

Gábor György

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!