Az egészségügyi befektetők még ismeretlenek

Egy, a szakmában nagyon jól ismert vezető egészségügyi gazdasági szakember tegnap a VH-nak – természetesen anonim – azt mondta: a világon mindenütt nem csupán a rekreáció és welness jó üzlet, hanem a teljes egészségügyi vertikum, úgy, ahogy van. Ezért a nagy hazai és nemzetközi biztosítók mellett – amelyek még kivárnak és hallgatnak, figyelik a konkurenciát, mert „ahol a konkurens jelen lesz, ott jelen kell lenni!” – a bankok is rajta tartják a szemüket a hamarosan változó egészségbiztosítási piacon. Akár a legnagyobb hazai – s térségünkben, a határainkon túl is egyre inkább jelen lévő – pénzintézet is befektetőként jöhet majd szóba. Hogy a biztosítók ma még nem biztosak a dolgukban, az sem teljesen igaz, bár a tervezet még képlékeny. Azt tudják: kisebbségi tulajdonban lesznek 49 százalékukkal az 51 százalékos állammal szemben a menedzsmentben, ám a 8-10, sőt akár 12-15 év múlva megtermelhető nyereség is nyereség, piacnyitáskor itt kell lenni. A járulékrendszer továbbra is jövedelemarányos és államilag szabályozott lesz, a szolgáltatások pedig az állam által meghatározott szakmai protokollok alapján jár ezután is, nem Amerikában vagyunk, hanem Európában, s így a tőkecsoportok nem hozhatnak döntéseket a szakmaiság rovására. Így a legmesszebbmenőkig sem kell tartani, a Robin Cook orvos-krimiíró fantáziájából kipattant sztoriktól, hogy majd „kinyírják a betegeket”. Nézzen körül az EU-ban! – mondta a szakember – a magánbiztosítók a racionalizálást a párhuzamosságok kiküszöbölésével, a rövidebb ápolással, a nem mutyizó várólistákkal intézik el, hisz működési költségeik csak 4-6 százalékosak lehetnek. Majd a körmére néznek az ezért most okkal berzenkedő fődokinak, aki a hazai, sőt olykor külföldi magánbetegeit most az OEP – azaz mindannyiunk járuléka terhére látja el. Ma egy-egy „magánredelő” úgy működik, hogy a magánorvos onnét a közkorházba küldi költséges vizsgálatokra a pácienst – s ezt senki nem kontrollálja. A továbbra is szolidaritási elven alapuló egységes, ám többpénztáras rendszer majd ellenőrzi ezt – hiszen a pénze bánja. S hogy nem lehet a törvény szerint befektető szűken vett szakmai cég, mondjuk gyógyszergyár, vagy forgalmazó, gyógyászati segédeszközt gyártó? Merthogy nem teremthet magának piacot? Higgye el, a nagyok meg fogják találni a megoldást, leány-, sőt „unoka”-vállalataik  révén…
Itt tartunk tehát. Ha megszületik a törvény, akkor jövőre, az első körben a biztosítói licitben 22 pénztár alakulhat, ennek a száma csökken majd nyilván a „normálisnak tartott” 5-7-re, de most megyénként eggyel, a budapesti és központi régió-
ban összesen néggyel számolnak. Az állami büdzsének e licitekből a szakemberek szerint közel százmilliárd forintos bevétele származhat. Egy többpénztáras rendszerre való átállás az Államreform Bizottság korábbi számításai szerint hat év alatt több, mint 600 milliárdos megtakarítást hozna a közös konyhára. A kezdeti időszakra 500 ezerben minimalizálták és kétmillióban maximalizálták az egy pénztárhoz tartozó lélekszámot, de az állampolgár majd – akárcsak a gépjármű-felelősségbiztosításnál – évente válthat. Az alap, amelyből gazdálkodhatnak értünk, egységes és országos lesz, ránk meg fejkvóta készül, korra, nemre, betegségre stb. Az alapellátó szolgálattal, felnőtt és házi gyermekorvosi rendelőkkel mindenképpen szerződnie kell az adott biztosítónak, még akkor is, ha egy orvosnak csak egy betege van – bár ez ugye kétséges… Ha nem választunk magunknak pénztárat, a területileg illetékeshez kerülünk – amíg eszünkbe jut, hogy válasz-szunk. Az egészségüzletbe beszálló tőkecsoportoknak saját zsebből kell a tartalékalapból pótolni az esetleges hiányt – hogy ne menjenek csődbe, szigorú állami minősítésen kell átmenniük a szerződéskötés előtt.
Természetes megkérdeztünk ilyen tőkerős cégeket is. Sipos József, az Unicredit Bank kommunikációs igazgatója  arra a kérdésünkre, hogy beszállnak-e a társadalombiztosításba, szavai szerint egy rövidebb és egy hosszabb választ tartott a tarsolyában. A rövid ez volt: „nem”. A hosszabb pedig ez:” a cég tulajdonosainak a döntése ez.” Amúgy nem biztos: nem azért e nemleges döntés, mert mostanában mindenféle hamisítványok jelentek meg, hogy milyen „garanciákat” követelnek a biztosítók, illetve, hogy kormányváltás esetén a teljes visszakozás, a „hátra arc” sem kizárt. „Garancia egyébként kizárólag arra van, hogy a biztosítóknak kell garanciális alapot képezni, aminek terhére a saját forrásaikból kell a veszteségeiket pótolni, nem pedig az államnak kell garanciaként ott állni” – mondta el Horváth Ágnes egészségügyi miniszter több fórumon is a héten. Beszédes viszont, hogy az Unicredit az egyik legnagyobb magánbiztosítóval, az életbiztosításokra szakosodott Avivával éppen a napokban állapodtak meg közös ügyféli bankkártyában. Ezzel azonnal, egysze-rűen hozzáférhetők lesznek a kiegészítő és életbiztosítások keretében már befektetett megtakarítások, a vásárlási tranzakciók díjmentesek, s teljes körű utazás-, baleset-, betegség és poggyászbiztosítást nyújt. Sejtetni sem hagyták, de még az is lehet, hogy ez majd közös ugródeszka lesz akár a társadalombiztostáshoz – kivárással.
Siklóson – ahol érdekes módon az egészségügyi privatizációt ellenző Fidesz-többségű az önkormányzat – már megtörtént a magántőke bevonása, a Kht.-ként működő kórházban az önkormányzat értékesítette tulajdonrészét. A befektető az építőberuházásokkal is foglalkozó Megalogistic cég volt, amely Lóki Gézával az élén az addig csődközelben lévő, roskadozó kórházból elismert fekvő- és járóbeteg-ellátó helyet hozott létre. Mint azt Kanizsai István igazgató – közgazdász egyébként – a VH-nak elmondta: a Megalogistic Rt.-nek köszönhetően már nincs adósságuk. Április 1-jével változott a kórház struktúrája, megszűnt a szülészeti-nőgyógyászati és sebészeti fekvőbeteg-ellátás, belgyógyászatra mind-
össze 20 aktív ágyuk maradt, s mellette 65 krónikus, illetve 40 rehabilitációs helyük lett. Ez utóbbiakra napi 6000 forintos a tébétámogatás. Ám szeptembertől beindították az egynapos sebészetet a tízezer lelkes várost, s 53 körülötte lévő kitelepülést ellátó  kórházban, s havi 437 órányi járóbeteg-ellátást biztosítanak, majd minden szakmában. Kapcsolatuk van a környékbeli 40 háziorvossal, a pécsi klinikával – így a színvonalas rehabilitáció feltételeit látva ideküldik a traumatológiai műtétek után betegeiket, telítettségük 80 százalék felett van. Összességében tehát gazdaságilag is helyrejöttek. Igaz: már csak 116 dolgozóval működnek – 25 főtől meg kellett válniuk.
Boncz Géza, a Pécsi Tudomány–egyetem egészség-gazdaságtani tanszékének tanszékvezető docense úgy látja, reform kell, de nem biztos, hogy hetek alatt. Hollandiában a 80-as években indult be, s 2005-re értek el abba a fázisba, ami ma a magyar szaktárca előtt szinte egyedüli példaként szerepel. Szlovákiában ’94-től van több-biztosítós rendszer, de csak rá tíz évre lettek bevonva a magánbiztosítók is. „Nálunk meg kedden nyilvánosságra került a törvénytervezet azzal, hogy véleményezzük péntekig! Egy olyan törvénytervezetet, amely egy egész rendszert változtat meg, amelynek szövegében akár egy „és”-nek netán egy „vagy”-nak is szerepe lehet!” – így az egészségpolitikát, menedzsmentet oktató tanár. Nem tudni, kik fognak rámozdulni a tenderre, nagy a kihívás – nem biztos, hogy éppen a nagy biztosítók, amelyekkel már tárgyalt a kormány, a szaktárca. Lehet, hogy egyelőre csak a kockázati tőkealapok jelentkeznek befektetőként, bár azok számára a hosszabb megtérülési idő nem jó üzlet. Számomra az is felemás, hogy biztosítók szerezhetnek tulajdont kórházakban, ugyanakkor kórházak nem szerezhetnek tulajdont a pénztárakban. Mindenesetre: majd meglátjuk… – fogalmazott Boncz.

Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!