Samuel L. Jackson pokollá teszi szomszédai életét

A MoviesOnline kanadai filmes portálnak a Lakeview Terrace című új thrillerről beszélt, melyben Abelt, a tisztes Los Angeles-i zsarut játssza, aki az álomszép Lakeview Terrace-i környék önjelölt biztonsági főnöke és erkölcscsősze. Az új lakóknak, egy ifjú házaspárnak (Patrick Wilson és Kerry Washington) azonban egyáltalán nincs ínyére Abel állandó figyelme, hirtelen felbukkanásai és éjjeli őrjáratozása. Ami sok az sok, a házaspár nem tűri tovább Abel piszkálódását, és visszavág. A szomszédok közt ádáz szemet-szemért küzdelem kezdődik, melyben nem kérdés, ki nyer, mert mindenki csak veszíthet.

l Az ön által alakított szereplő, Abel rettegésben tartja a szomszédságát. Melyik nehezebb: fenyegető dolgokat tenni úgy, mintha az lenne a legtermészetesebb, vagy természetes dolgokat fenyegetően előadni?
– Tényleg fenyegető volna? Szerintem Abelnek megvan a maga véleménye a dolgokról, és nem fél azt kimondani.
l Ez elég fenyegetően hangzik. Mondjuk, az biztos, hogy nem az a lármás gonosz típus.
– Miért, ön szerint gonosz? Én nem is tudom, hogy gonosz-e. Biztosíthatom, hogy lesz jó pár néző, aki azt fogja mondani, hogy „oké, én megértem. Én az ő oldalán állok.”
l Kidolgoztak valamilyen háttértörténetet, hogy könnyebben megérthessék a nézők a figurát?
– Igen, dolgoztunk rajta. A korábbi verziókban még egy kötekedő, félőrült fickó volt, de szerettem volna, ha a nézők lehetőséget kapnak, hogy eldöntsék, vele vannak-e, vagy ellene. Rendben van-e a nézők szerint, ha a szomszédjuk dohányzik, és a csikkeket szétdobálja a kertben? Senkit nem zavarna, ha a szomszédja a medencében szeretkezik, miközben fejlődésben lévő gyerekei bármikor megláthatják? Abelnek vannak elvei, erkölcsi tartása. Egyszerűen csak más szemszögből látja a dolgokat, mint a szomszédai.
l A rendező, Neil LaBute „második neve” nőgyűlölő. Nem zavarta, mikor elvállalta a szerepet?
– Sosem érdekelnek ezek a dolgok. Engem csak a szerep érdekel. Ha tetszik, elkezdem a gondolatait magamévá tenni, vagy kitalálni valamit, hogy a szerep én legyek, hogy benne legyek, és hogy jól érezzem magam. Így hát hidegen hagy, hogy mi volt Neil célja azokkal az olyan témájú írásokkal. [nevet] Emellett igen értelmes ember, és nyitott az új ötletekre, gondolatokra. Együtt dolgoztuk ki a karaktert. Egyébként a legfontosabb elvárásom a rendezőkkel szemben az, hogy legyenek legalább annyira felkészülve forgatásra, mint én. Ő pedig nagyon felkészült. A forgatás alatt igencsak szűk volt az időbeosztás, mert a kaliforniai Walnutban vettük fel a filmet. Emiatt napi négy órát autóztam otthonról a forgatásra, és vissza.
l Ez igen fárasztó lehetett. Ennyit vezetni jócskán megviseli az idegeket.
– Én nem vezetek. Csak alszom a kocsiban, ha sikerül a sofőrömet rávenni, hogy ne dumáljon folyton.
l Hallott róla, hogy Will Smith szerette volna eljátszani ezt a szerepet?
– Nem. Szerintem ez a film nem lett volna elég nagyszabású Willnek. Ő a nagy költségvetésű filmeket szereti.
l Szokott forgatás előtt próbálni, vagy jobban kedveli, ha spontán jönnek az ötletek, amikor már forog a film?
– Mindenképp van legalább egy próba, hogy a kamerák tudják, hogy mit kell venni, mit fogunk tenni. Volt néhány olvasópróbánk, még a forgatás megkezdése előtt, de igazából egy kamerás próba van, utána már forgatunk. Szerencsém volt Patrick Wilsonnal, aki roppant felkészült színész. Nagy könnyebbség, ha olyan partnered van, akiben teljesen megbízol, aki megadja azt a szabadságot, hogy ne a szövegre kelljen figyelni. Ha ez megvan, máris egyszerűbb azt tenned a jelenetben, amit érzel. Patrick mindig megadta nekem ezt a szabadságot, és remélem, én is neki.
l Hasonlóságot vélek felfedezni mostani filmje, és egy jó tíz éve készült dráma, az Ütközéspont között, melyben egyszerű biztosítási ügynökként a menő ügyvéddel (Ben Affleck) karambolozik, mikor a gyermekelhelyezési tárgyalására megy. Mivel elkésik, elveszti a láthatást, és az ügyvédet okolja tönkrement életéért. Abban a filmben is egy rokonszenves embert játszott, aki alól kicsúszott a talaj. Úgy tudom, a Lakeview Terrace-nek volt egy olyan befejezése is, mely Abelt sokkal szimpatikusabb színben tüntette fel.
– Nem tudom, hogy rokonszenvesebb lett-e. Kitaláltunk egy olyan befejezést, amely nekem sokkal élethűbbnek tűnt. Hisz ha van egy fickó, aki történetesen zsaru, majd jön egy őrült, aki pisztolyt szegez a zsarura, a helyszínre érkező rendőrök szinte biztos, hogy azonnal kinyírják a fegyverest. A Los Angeles-i rendőrség képes akár egy csecsemőt is keresztüllőni, hogy elkapja a rossz-fiúkat. Ez nem olyasmi, ami még sosem történt meg. Én úgy gondoltam, hogy egy valósághűbb befejezés jobb lenne. A producerek viszont úgy látták, hogy a nézőknek megkönynyebbülést jelentene, ha a rosszfiút kinyírnák. Én meg erre azt kérdeztem, „de mégis, ki itt a rosszfiú? Én biztos nem. Én csak Abel vagyok. Lehet, hogy a fiatal srác a rosszfiú.” Egy valóságszerűbb helyzetben talán elveszik a fickótól a pisztolyt, és megvádolják testi sértéssel, két hét múlva pedig megint ott állnak egymással szemben, füvet locsolnak, és csak bámulnak egymásra. Mint „rendes” szomszédok, akik gyűlölik egymást.
l Neil mesélte, hogy volt egy jelenete Kerry Washingtonnal, amikor Abel rájön, hogy a nő terhes. Gondolja, hogy ennek a jelenetnek mindenképp bent kellett volna maradnia a filmben?
– Neil azt mondta, hogy kivágta? Színészként sokszor szembesülök azzal, mikor a kész filmet látom, hogy nagy része annak, amit forgattunk, kimaradt. Én meg csak ülök ott, és arra gondolok, hogy „hé, hol a frászban van a jelenetem?” Sokszor a rendezők agyára megyek, mikor forgatás közben azt kérdezem tőlük, hogy „ez most extra lesz a DVD-re, vagy mi?” Csak kattintson a rendező nevére, és nézze meg a jeleneteket, amiket elszúrt. Igazság szerint az a jelenet tényleg nagyszerű volt. Szerintem tetszeni fog a nézőknek, mert elég szexi lett, pikáns, szóval nem rossz.
l Egyszer azt mesélte, azért szeret rendőrt és rosszfiút játszani, mert gyermekként csodálta őket a fegyvereik és a robbanószereik miatt, amivel bárkit a földre kényszeríthettek. Még most is érzi ezt a fajta izgalmat?
– Bizony! [nevet] Mondjuk ez azért igencsak felnőttes film lett. Nem sokat lövöldözöm, szaladok, ugrálok, kivéve a film végén. A forgatás előtt három héttel műtötték meg a gerincemet. Az orvosok mondták meg, mikor forgathatom le a nagy akciójelenetet. Vicces volt, végig azt kérdezgettem, „akkor most már csinálhatom? – Nem, még nem. Semmi forgás. Semmi hajolgatás. Nincs ugrálás.” Mire végre odáig jutottunk, örültem, hogy már olyan állapotban voltam, hogy megcsinálhattam a jelenetet.
l Milyen érzés zsarut játszani?
– Megtörtént már párszor. [nevet] Te jó ég, mennyi zsarut játszottam már... Nem is tudom. Ha elég sok filmet leforgatsz, rájössz, hogy rengetegszer játszol rendőrt. Vagy zsarut alakítasz, vagy rosszfiút. Hisz’ a legtöbb történet a jó és a rossz küzdelméről szól. Kaptam már kiképzést a Los Angeles-i rendőrségtől. A kommandósoktól. A titkos szolgálattól, az FBI-tól, a CIA-től, a tengerészgyalogságtól, a katonaságtól. Sok lőgyakorlaton és rendvédelmi kiképzésen vettem részt. Nagyon élveztem, hogy ezeken mind ott voltam, hogy éles fegyverrel lőhettem, hogy érezhettem, képes vagyok használni. Láttam rendőrségi akciókat, beszélgettem rendőrökkel arról, hogy mi az, amit valóban tesznek, és mi az, amit nem. Tényleg érdekes volt.
l Miért, mit csinálnak valójában?
– Vigyáznak egymásra. [nevet] Szol-gálják és védik [suttogva] egymást.
Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!