Iráni Herkulesnek is nevezik Hosszein Rezazadehet, a kétszeres olimpiai bajnok súlyemelőt, aki ugyan időközben már felhagyott a versenyzéssel, de a minősítés nem kopott le róla: a világ legerősebb embereként tartják számon változatlanul. Már csak azért is, mert az ólomsúlyúak mezőnyében – ahogyan másutt sem – nála nagyobb súlyt nem szakított, és nem is lökött ki eddig senki más hivatalos viadalon.
A perzsa óriás – 186 centi magas termetéhez legalább másfél mázsás testsúly társul – az Aján Tamás elnökölte Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) budapesti titkárságán járt pénteken, méghozzá az iráni válogatott frissen kinevezett vezetőedzőjeként, aki kilencfős csapat élén, egy héten át a tatai edzőtábor lakója. Azt már Halász István, a honi sportági szövetség főtitkára mesélte el a VH-nak, hogy az MSSZ vendégeként gyakorolnak a magyarokkal közösen a nemzetközileg is ismert magyarországi sportközpontban.
„Kiváló tréningpartnerekről van szó, hiszen Irán legjobbjai a világ élvonalába tartoznak, lehet tőlük tanulni, de persze ők is elleshetnek tőlünk szakmailag hasznosítható tapasztalatokat. Az ismeretek cseréje, a közös tábor biztos, hogy mindkét fél érdekeit jól szolgálja, s hozzájárulhat a jövőbeli együttműködéshez, a kapcsolatok továbbépítéséhez” – mondta.
Rezazadeh amúgy maga volt a nyugalom szobra, a sajtóbeszélgetésen is megadóan viselte a rá záporozó kérdéseket, amelyek egyfelől váratlannak tetsző visszavonulását, másfelől a magánéletét firtatták. A szakmai felvetésekre szemmel láthatóan nagyobb örömmel válaszolt, elmesélve például, hogy szerencsétlen módon, egy autóbalesetben sérült meg úgy a térde, hogy a 2000-es sydneyi és a 2004-es athéni olimpiai győzelme után a 2008-as, pekingi ötkarikás játékokra már nem tudott rendesen felkészülni.
„Fájó szívvel, de le kellett tennem arról, hogy harmadszor is olimpiai bajnok legyek. Bejelentésem Iránban, nem túlzok, valósággal sokkot váltott ki, annyian szerették volna, ha sikerül a triplázás. Persze én is, de nem volt mit tenni. Államelnökünk visszavonulásom hírére személyes levélben köszönte meg a pályafutásomat, jeleként az engem körülvevő megbecsülésnek, szeretetnek, amiben nincs hiányom, a népszerűségnek megannyi jelével találkozom azóta is” – így Rezazadeh, aki a két olimpiai elsőség mellett négy világbajnoki címet is szerzett, az utolsót 2006-ban, háromszoros Ázsia-bajnok, kétszeres Ázsiai Játékok-győztes, hogy csak legnagyobb sikereit említsük. De Iránból akkor sem lehetett elcsábítani, amikor pedig egészen mesés ajánlatot kapott, nevezetesen Törökországból. Sydneyi aranya után, még Athén előtt invitálták azzal Ankarába, hogy vegye fel az állampolgárságot, és török színekben induljon a 2004-es játékokon. De ő nem állt kötélnek, jóllehet havi 20 ezer dolláros sportolói ösztöndíjon kívül luxusvilla és 10 millió amerikai dolláros „letelepedési segély” várta volna. „Iráni vagyok, szeretem országomat és népemet” – hangzott a velős magyarázat, miért maradt. A 30 éves, nős klasszist persze odahaza is megbecsülik, s nem csupán anyagilag, elmondása szerint például róla nevezték el a szülővárosában, Ardabilban épült sportstadiont, továbbá két bank is viseli a nevét, s bizonyos, hogy lesz Rezazadeh utca (netán sugárút?) is hamarosan. Privát életéről nem beszélt, az azonban kiderült szavaiból, hogy a közvetlen utánpótlással sincs gond.
„Ötéves kisfiam hozzám hasonlóan rendkívül erős, de míg én csak 14 esztendősen ismerkedtem meg a sportágammal, ő már most komolyan edz, egyelőre egy 9 kilós súlyzóval. Azt hiszem, hogy nemcsak utolérhet, de le is pipálhat egyszer...” – nyilatkozta Rezazadeh, a világ legerősebb embere. (J.K.)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!