Szalai Ádám Madrid felé félúton

 Miként került kapcsolatba a labdarúgással?
– Nagyon fiatalon, már ötéves koromban a nagypapám levitt az erzsébeti klubba, ahol megkaptam az előképzést. Ő annak idején az NB II-ben focizott, és ahogy a barátai mondták, többre volt hivatott, mint amit sikerült elérnie. A következő lépcsőfok a Kispest csapata volt, ahol több mint öt évet töltöttem el, és 15 évesen kerültem Újpestre.
Rögtön a csatárposzton vették figyelembe?
– Eleinte a hátsó régiókban foglalkoztattak, már csak azért is, mert saját korosztályomat kinőttem. Ezen nem azt értem, hogy sokkal jobb voltam, mint a társaim, hanem magasabb, mert jó hosszúra nyúltam. Általában az edzők ezeket a jegenye-gyerekeket a hátvédsor tengelyébe rakják, de aztán előbbre kerültem a középpályára, és mint minden srácnak, így nekem is a góllövés a mániám, ennél fogva végül a csatársor tengelyében találtam magam.
Szerényen fogalmazott az előbb, hogy kinőtte a társait. A szakemberek és a drukkerek szerint nemcsak emiatt, hanem technikája és alkata alapján is arra hivatott, hogy a kapusokat rémisztgesse. Hamar bekapcsolódott a különböző korosztályos válogatottak munkájába?
– Hála istennek igen, az U14-től egészen az utánpótlás-válogatottak 21 éves korosztályáig minden csapatban megfordultam.
A csapatokról beszélt. Miként került ki Stuttgartba?
– Menedzseremtől, ifj. Laczkó Mihálytól tudom, hogy már évek óta több külföldi csapat is figyelte a játékomat, és az utánpótlás nemzeti együttesében mutatott teljesítményemnek köszönhetően kerültem ki 16 évesen a stuttgarti mondhatni fociiskolába, ahol az ottani amatőr csapatnak – de nevezhetnénk ifinek is – az állandó tagja lettem.
Mikor lépett a Madrid felé vezető útra?
– Menedzserem mesélte, hogy a madridiak több alkalommal is megnéztek, és ajánlatot tettek, hogy költözzem a spanyol fővárosba. Amikor ezt megtudtam, azonnal igent mondtam.
Persze ez nem ment ilyen egyszerűen, legalább is Laczkó Mihály szerint, mert a stuttgartiak nemigen akarták Szalait elengedni. Némi trükkhöz is folyamodtak, az amatőr státusból áttették a profik közé, mert így komolyabb összegre számíthattak a Realtól. Amikor kiderült az átigazolási díj összege, sokan legyintettek – mondta Laczkó –, hogy a Real komolyan gondolná Szalai Ádám leigazolását. Ám láss csodát, a Real vezetői rábólintottak, és több százezer eurót szurkoltak le a német klubnak.
Milyen körülmények között élt Stuttgartban, és milyen körülmények közé került Madridban?
– Amikor serdülőként kikerültem Németországba, egy futballkollégiumban laktam, és csak az utolsó évben biztosították számomra azt, hogy külön lakásom legyen. Madridban azonban azonnal megkaptam a külön lakást, amely hála istennek mindössze 10 percnyire van a pályától.
Három ország labdarúgását is megismerte eddig, és az ott végzett munkát is. A tapasztalatai szerint mely országban volt vagy van a legkeményebb tréning?
– Sokan most bizonyára arra gondolnak, hogy Németországban. Ezzel szemben a latinos könnyedségéről elhíresült futballról nem is tudják, hogy a Realnál, pontosabban a Castillánál milyen kemény munka folyik. Nemegyszer fordult elő az, hogy egy-két társam az edzés után a fáradtságtól szinte összerogyott. Nekem jól jött, mert a kemény tréningeknek köszönhetően négy kiló izom jött rám, amióta Spanyolországba költöztem.
Mondana valamit a csapatáról, és hogy ez mit jelent a jövőt tekintve?
– Mi a Real Madrid fiókcsapata vagyunk, és szerencsére több alkalommal együtt edzhetünk a legjobbakkal. Tehát a királyi gárda elitjével. Nevezhetnénk úgy, hogy mi az NB III-ban szerepelünk, de ez az ugródeszka a Bernabeu stadion felé, mert mi nem a Real nagystadionjában edzünk, hanem tőle nem messze van a mi 12-15 ezres befogadóképességű pályánk.
Azt is látogatják a szurkolók?
– Egy megszállott Real-drukker mindenre kíváncsi, így ránk is. Általában a hazai meccseinken 5-6, illetve 8 ezer néző előtt szerepelünk.
Abban a bajnokságban, amelyben focizik, van nagy rivális?
– Igen, az Atletico Madrid a legnagyobb riválisunk.
Az elmúlt két meccsen igencsak aktív volt, három gólt is szerzett. Odafigyelnek a „mennyekben” is a maguk csapatára?
– Hála istennek igen, és elmondhatom, hogy az itteni újságok egyre több alkalommal foglalkoznak velem. Előrevetítve annak a lehetőségét, hogy egyszer majd a királyi gárda keretének a tagja is lehetek. Persze óriási a konkurencia, hiszen a mi csapatunkban is mindenkinek ugyanez a vágya.
Előnyt jelent az, hogy ilyen magasra nőtt?
– A mai fociban egy 190 centi fölötti csatár, ha nem is ritkaság, ha nem is fehér holló, de nem sok akad. Ezért talán egy kicsit előnyben vagyok a társaimmal szemben, és szerénytelenség nélkül mondhatom, mind a két lábamat egyformán jól tudom használni, igaz, a jobb lábam egy kicsit jobb. Magasságomnak köszönhetően pedig a fejeléseknél előnyben vagyok a legtöbb védővel szemben.
Kemény, odatevős az NB III?
– Nem „kisasszonyfutballt” játszunk, de ehhez hozzá kell szokni.
Sokan már többször is ajánlották a honi szövetségi kapitányoknak, hogy próbálják ki.
– Hallomásból én is tudok erről, de engem még soha senki a nagycsapat közeléből nem keresett meg. Persze a szövetségi kapitány feladata az, hogy kiválassza azokat az embereket, akikre számít. Egy-két társam, akivel az utánpótláscsapatban együtt szerepeltem, már megfordult a magyar A válogatottban is. Remélem, egyszer rám is sor kerül.
Bízunk benne, hogy nem járunk úgy Szalaival, mint annak idején Gariccsal. Mert amikor a Stuttgart megnyerte az ifibajnokságot, és ahol a döntő legjobbjának választották, a németek felajánlották az állampolgárságot. Nem fogadta el Gariccsal ellentétben, akinek az osztrákok ajánlották fel ugyanezt. Azóta Garics a sógorok felnőttválogatottjának az egyik erőssége.
– Nem, én magyar vagyok ízig-vérig, és kivárom a soromat, s bízom benne, hogy előbb-utóbb tényleg a Real keretének lehetek a tagja.
Milyenek közelről a Real-sztárok?
– Hallatlanul kedvesek, nem megjátszósak, elég, ha azt mondom, hogy Guti többször meghívott, amikor a nagycsapatnak rendezvénye volt. Itt egy dolog számít, ha tudsz focizni, haver vagy, ha nem, akkor a közelébe se kerülhetsz ezeknek a sztároknak.
A beilleszkedésnél nem okozott gondot a nyelvi probléma?
– Hála istennek nem, mert beszélek németül és angolul, s amióta Madridban vagyok, azóta már a spanyolban sem tudnának eladni.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!