Kommentár

Szombat hajnali fél öt, az amerikai elnökjelölti tévévita befejezése óta lázasan találgatja mindenki, hogy ki nyerte John McCain és Barack Obama – közvélekedés szerint akár sorsdöntőnek is tekinthető – első szópárbaját (még kettő követi és egy alelnökjelölti vita, amelyet az újonc hölgy, Sarah Palin jóvoltából szintén ritka nagy érdeklődéssel várnak). A két párt emberei egy perccel utána már elkezdték terjeszteni a maguk változatát a vitáról, abban reménykedve, hogy az válhat közkeletűvé. De a tartós, a november 4-i elnökválasztás kimenetelét befolyásoló véleményekre még várni kell (a gyors telefonos felmérések Obamának kedveztek, már csak azért is, mert a demokrata politikus vezet a közvélemény-kutatásokon). A tapasztalatok szerint igazában akkor vonható meg a vita mérlege, ha a tévék (és ma már az internetes portálok) által számtalanszor megismételt kulcsrészletek megteszik hatásukat.
A média balszerencséjére valóban drámai pillanat, baki, oldalvágás nem volt (és kevesen akadhatnak fenn azon, hogy McCain belebotlott Ahmadinezsád iráni elnök nyelvtörő nevébe). Két felkészült, komoly politikus próbált fogás keresni a másikon, s főként e páratlanul nagy tévéközönség előtt nyomatékot adni a kampányában gyakran elhangzó felfogásának (ilyen értelemben alig mondtak újat a kampányokat szorosan követőknek, de nem is ez volt a céljuk). S két, a szenátusban kolléga és ennek megfele-
lően egymást tisztelő, bár más korosztályt képviselő férfi bizonyította, hogy lehet civilizáltan szemben állni egymással: Obama többször is nem habozott kijelenteni, hogy McCainnek „ebben igaza van”. S az minden-esetre egyértelmű lehetett a külföldi nézőnek, hogy bármelyikük lesz is januártól Amerika, tehát az egyetlen szuperhatalom elnöke, az előnyösen változtathatja a Bush által sajnos alaposan elrontott Amerika-képet (még akkor is, ha Obama érthetően igyekezett hozzákapcsolni republikánus vetélytársát a minden téren kudarcot vallott mostani elnökhöz).
Mivel persze McCain sem a hivatalban lévő republikánus elnök, Obama nem annyira vele szemben bizonyíthatta alkalmasságát a főparancsnoki posztra, aminek az amerikai katonai erő folytán mindig különleges jelentősége van (éppen emiatt vannak még republikánusokban is kételyek az idős jelöltjük alelnökével kapcsolatban), s ami egy kihívó számára kulcsfontosságú. A demokrata és ráadásul fekete bőrű politikusnak sikerült is e fontos lélektani feladatot teljesítenie, határozottságot és keménységet tanúsított, ami egy háborús hős ellenféllel szemben elengedhetetlen volt. S ha Obama újonc létére sikerrel keltette egy elnök benyomását, McCain viszont rácáfolt korára. Gyaníthatóan a máskor perdöntőnek tekintett első tévévita ezúttal csak fokozta az étvágyat a következő iránt, hiszen minden médium sietett közhírré tenni, hogy nem volt KO, s ebben a műfajban a pontozásos győzelem nem igazán számít. A.J. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!