Bár ma szerencsére sehonnan sem fenyegeti katonai támadás hazánkat, és csekély az esélye, hogy idegen reguláris haderő lépje át a határt, s hatoljon be az ország területére, azért elméletileg nem elképzelhetetlen, hogy ilyesmi történjék. Ami pedig elméletileg lehetséges, arra gyakorlatilag kell felkészülni. A „Vasbordájú”, Oliver Cromwell – a politikus, katonai vezető és az angol polgárháború vezére – örökbecsű szállóigét hagyott az utókorra: „Bízz istenben és tartsd szárazon a puskaport!” Közelebbről is érdemes szemügyre venni, hogyan is teszik ezt katonáink…
– Többféle éles lőgyakorlat zajlik most, ez éppen nem a szárazföldi erőké – mondja szárazföldi kísérőnk az MH 5. Bocskai István lövészdandárjától. S valóban: a Gripenek egy szárnybillentés után elhúznak.
Csend üli meg a lőteret. De csak percekre. Pontban 16 órakor a szomszédos erdőből T–72-es harckocsik és páncélozott szállító harcjárművek rajzanak elő, felfejlődnek, s a légi támogatásukra két MI–24-es harci helikopter is érkezik. Azután eldördül az első lövés, és sorra többi. Detonációk hangjai rezegtetik a dobhártyánkat, aknavetők gránátjai sivítanak, a harcjárművek toronyfegyvereiből leadott sorozatok kerepelnek, s a harcmezőn az ellenséges „pirosak” célpontjain – köztük kiszuperált katonai teherautókon, régi, a hadrendből már kivont páncélosroncsokon és a terepen elhelyezett, fehérre festett lemezeken – egymás után villannak a mieink, a „kékek” találatai. Füst száll fel, már égnek a kilőtt támadó járművek. Öblösebb hangok a távolból: tucatnyi kilométerre, a lőtér túlsó felére is tüzet nyitnak az ágyútarackok.
Felberreg az eddig a közelünkben álló T–72-es motorja, döccen, s elindul előre. A „kékek” olykor nekilóduló, olykor megálló és tüzelő páncélosai nyomában jár. Fehér zászló leng rajta. Valaki naivan azt kérdezi: talán megadta magát? A hadgyakorlatokon tapasztaltabbak kórusban felelik: dehogyis! Az a fegyvernemi döntnök…
Távolodik a tankok és a páncélozott szállító harcjárművek sora, egyre távolabbi célokra lőnek. Néhány harckocsigránát láthatóan célt téveszt, ilyenkor irányt vált, az ég felé fordul s kis fekete füstgomoly mutatja, ahogy felrobbanva megsemmisíti önmagát. De ez a ritkábbik eset, jelzi is, ahogyan halad előre a páncélos-ellentámadás. Nem kell túl nagy fantázia, hogy elképzeljük: most éppen üldözik, visszaverik a már menekülő „piros” ellenséget.
Jó háromnegyed óra után ismét elcsendesedik a táj. Visszafelé tartanak katonáink, s megjelenik a lőtéren, a még mindig füstölgő kilőtt roncsoknál egy terepjáró és egy rádiós kocsi; jelentik a parancsnokságnak, amit látnak, hogy az eredményt kiértékelhessék.
Kovács József dandártábornok, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnoka, a „Bevetési Irány 2008” hadgyakorlat vezetője így kezdi: – Azt gyakorolja és abból vizsgázik most a honvédség, ami az alkotmányos alaprendeltetése: a Magyar Köztársaság, az ország védelme. Katonáinkat fel kell készíteni arra az estre, ha az országot támadás érné, hisz’ egy ilyen támadás elhárításának a főszereplője a hadsereg. Csak olyan katona állhat ma a honvédelem rendszerében, aki erre a feladatra felkészült. S mivel hazánk és a Magyar Honvédség a NATO tagja, az ország területi sérthetelenségének biztosítása egyben NATO-feladatunk is. A sokat emlegetett 5-ös cikkely szerint ha a szövetség valamelyik tagállamát támadás éri, a többi tagállam a segítségére siet. S bár ez a gyakorlat nem erről szól – most csakis a hazai század és zászlóalj kötelékek tevékenykednek – de a „Bocskai fokos” nevű törzsvezetési gyakorlat során, ami része volt a Bevetési Irány 2008-nak, a befogadó nemzeti támogatás, a szövetséges erőkkel való együttműködés feladatait is gyakoroltuk.
Kereken egy hónapig – szeptember 15-től október 15-ig – tart a hadgyakorlat. A tábornok azt mondja: az ebben részt vevő zászlólajharccsoport – amelynek a zömét adja a Debrecenben és Hódmezővásárhelyen települt Bocskai Lövészdandár, csak tőlük ezren jöttek – létszáma a megerősítő és támogató elemekkel együtt meghaladja az 1500 főt is. A gyakorlaton ottjártunkkor éppen 1400 katona volt. – Szinte nincs is olyan alakulat az országban, ahonnan ne jöttek volna, vagy ne jönnének még. A mindig éppen megoldandó feladathoz modulrendszerben válogatjuk össze a támogató alegységeket. Mások kellettek például a hadgyakorlat elején a klasszikus békemissziós feladathoz, amire a Pecbe induló KFOR-zászlólaj az egyéni és kötelék lőgyakorlatokkal itt készült fel – ők sikeresen teljesítették már szeptember 17-ig a zárógyakorlatukat –, és mások kellenek most, amikor a harci erők – köztük a lövészek, páncéltörők, tüzérek, harckocsizók, légvédelmiek –
is megjelentek. A modulok, a részt vevő
alegységek költséghatékonysági okból is az éppen gyakoroltatott mozzanathoz igazodva változnak időről időre; amikor épp kell, akkor jelennek meg itt a felderítők, a műszakiak, a vegyvédelmiek, vagy a civil-katonai kapcsolatok (CIMIC) és a lélektani hadviselés (PSYOPS) speciális csoportjai.
Miről is szól a hadgyakorlat? – A szcenárió szerint arról, hogy ha hazánkat külső támadás érné, akkor egy lövészdandár és annak harccsoportjai milyen feladatokat és hogyan hajtanak végre – így a tábornok. A feltételezett ellenséges légi és szárazföldi támadást az elmúlt években a világon másutt megtörtént valódi támadások alapján modellezték. A feltételezett ellenséget a „pirosakat” ugyan a berendezett lőtér céljai szimbolizálják, de a harcászati tevékenységek gyakorlása során saját erőket és a Bakony Harci Kiképző Központ nagyon jól felkészült csapatát is használjuk; ám honvédelemből nem ez a kisebbség, hanem a túlnyomó többség, a „kékek” vizsgáznak, az ő teljesítményeiket értékeljük. A gyakorlat harcászati tevékenységei egymásra épülnek; a század harccsoportok – Alfa, Barvo és Charlie – háromnapos nappali és éjszakai gyakorlatán ezért tartottak előbb a harci helikopterek lövészetet s ezért előzte meg a Bravo század most látott, támadás elhárítását célzó lőgyakorlatát a Gripeneké, a következő mozzanatban pedig a Charlie század teljesít támadó harcfeladatot.
S hogy az iménti éleslövészet során, ahol a tűzvezetést, a harcászati vezetést tesztelték, győztek-e mieink? Kovács József dandártábornok azt mondja, ez csak napok múltán derül ki, amikorra részletesen elemzik a katonai szakma minden egyes területén a történteket; a parancsnokok, a katonák, a harcjárművek, a harci mozzanatok, a felderítés, a lövészeti feladatok, a manőverek, az álcázás, a híradás, a logisztikai ellátás eredményességét. A kérdés tehát pár órával egy ilyen „akció” után csak az lehet: teljesítették-e a gyakorlaton résztvevők a megszabott feladatot. Ennek megítélése pedig nemcsak a parancsnokaiktól, hanem még az adott fegyvernemhez tartozó, de más alegységektől hívott döntnökök jelentésétől is függ…
Ami pedig a továbbiakat illeti, a dandártábornok lapunknak elmondta: a század harccsoportok gyakorlatával párhuzamosan zajlik egy felderítő-tűztámogató és egy híradó rendszergyakorlat, valamint a speciális alegységek, köztük a vegyi védelmiek gyakorlata is. Látható: itt valóban minden fegyvernem együttműködik. Az október 15-ig tartó időszakban a következő lépcsőfok a zászlóalj harccsoport közös gyakorlata; annak lezárulása egyben azt is jelenti: végrehajtották a MH 5. Bocskai István Lövészdandár 62. zászlóalj harccsoportjának kiképzését. És végezetül: a Bevetési Irány hadgyakorlat hagyományaihoz híven természetesen tartanak szakmai napot és lesz látogatónap is.vgp
Készült a Honvédelmi Minisztérium pályázati támogatásával
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!