A szociálliberális kormányzás Medgyessynek tulajdonított pangása idején
a baloldal földi megváltójaként tűnt fel Gyurcsány Ferenc. Dinamikus és
pragmatikus fellépésével, ideológiai-eszmei felkészültségének latba
vetésével megszabadította a szocialistákat az apátiától és többségüket
maga mellé állította. Nyilvános vitában kétszer is legyőzte a magát és
pártját középről jobbra, a neokonzervativizmus alkonyi ködébe, most már
pedig a szélsőjobb közelébe, a fundamentalizmus dog-máinak sáncaiba
manőverező „főfoglalkozásban örökös trónkövetelőt”.
A 2006-os országgyűlési választási küzdelem adu ászaként hozzájárult az MSZP választási győzelméhez. Közben (ha úgy tetszik, taktikai) segítséget nyújtott az SZDSZ-nek azért, hogy a koalíciós partner prominensei feltétlenül bejussanak a parlamentbe. Nem sorolom fel erényeit, önzetlen, példaértékű gesztusait és dicsérni sem fogom. Pedig talán annál is többet érne, ha részletesen kifejteném, amit Fejtő Ferenctől, Paul Lendvaitól, Tony Blairtől, és még sok más mérvadó személyiségtől „értékítéletként” róla olvastam, és őket idézve, többször is leírtam. Azt tudniillik, hogy Gyurcsány Ferenc – ez a maga erejéből kikupálódott proligyerek –, felróható, nem is kevés, korántsem kicsiny hibájával együtt, vele született tehetsége, a folyamatos tanulásra való és önfejlesztésre irányuló késztetettsége folytán, á l l a m-
f é r f i ú i erényekkel rendelkezik.
Nos, ez a Gyurcsány Ferenc – akit aljasul gyaláz, rágalmaz és fenyeget az a kormányzati hatalomra ácsingozó, jobboldal által felheccelt szélsőjobbos aljanép – most, amikor „az ég is zeng”, állítólag csak az MSZP-frakció többségétől és a párttagok zömétől kapott megerősítést és bizalmat a „Megegyezés” című programjához. Megdöbbentett és elszomorított, hogy a verebek is csiripelték: a „pécsiek” néhány képviselő támogatásával, balról támadják, és lemondásra késztetnék Gyurcsányt. Mások meg, talán féltucatnyian, neoliberális módra, ismét radikális „reformokat” szeretnének, de nélküle. Ezek a hírek, vagy álhírek, még akkor is, ha ócska pletykák, elkeserítőek.
Amit mostanában a Gyurcsány Ferenc sorsával foglalkozó legeslegújabb kori megvilágosodottak művelnek, óhatatlanul annak a kis-ázsiai Klazomenaiban szegénysorban született görög filozófusnak és természettudósnak, nevezetesen Anaxagorasznak (kb. i. e.: 500-428) az élettörténetét juttatta eszembe, aki i. e. 462 táján, Athénba települt át, és tudományos kutatásokkal foglalkozott. Kortársai szerint ő adott először helyes magyarázatot a nap- és a holdfogyatkozásra. Személyes kapcsolatban állt Periklésszel, aki jelentős mértékben neki köszönheti racionális gondolkodását és államvezetői bölcsességét. Anaxagorasz úgy vélte, a kozmosz végső „magocskák”-ból épül fel, amelyeket az „értelem” mozgat. Ezt az athéniak
és a maguk alkotta isteneikhez ragaszkodó hangadóik nem voltak képesek megérteni, sőt az államnak közvetlenül, és Periklész révén tett „jó szolgálatait” semmibe véve, úgynevezett istentelenségi pert indítottak ellene. A halálos ítélettől Periklész megmentette ugyan, de az Athénból a Dardanellákon túli Lampadoszba történt, lényegében az örökös száműzetéssel azonos elűzését már nem tudta megakadályozni. Ott aztán valaki, célozva rá, hogy Hellasz akkori szellemi központjának kényszerű elhagyása mennyire fájhat neki, így szólt hozzá: „Elveszítetted az athénieket.” Ő azonban találóan felelt meg az illetőnek: „Nem, valójában ők vesztettek el engem.”
Kérem, a tanulságot az olvasó vonja le!
Györky Zoltán, Kaposvár
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!