A magyar agy

Üzenem továbbá ifjabb Bodrácskának, aki a gyanú szerint a kétmillát postázta volna, hogy egy korábbi főrendőr fiának befolyással üzérkedni a Teve utcai rendőrpalota közelében, némileg gusztustalanabb, mint aktív főrendőrként belehugyozni az épületbe. Kiss Ernő egykori vizelési ügye legalább szürreális volt, mint egy Dali festmény, vagy mint „alteregójának” későbbi karambolja. A meghökkent közönséget legföljebb az emlékeztette az unásig ismert rögvalóságra, hogy a menedzsertablettás, megzakkant főrendőrt, büntetésből ismét vezető beosztásba emelték.
Akkor már inkább a tizenhárom éves srác, aki most ötéves óvodásokat bujtott fel, hogy lopják el az óvó nénik pénztárcáját, és adják ki neki a kerítésen. Szörnyű? Persze, hogy az, de legalább van benne ötlet és szellem. Plusz a korszellem, természetesen.
Aki büszke a magyar agy szürkeállományára, tudomásul kell vennie, hogy a tehetség nem csak pozitív irányú. Nem azt mondom, hogy a magyar származású híres tudósok, művészek, Nobel-díjasok mellett a magyar származású nagy csalókra, szélhámosokra is levett kalappal emlékezzünk, vagy hívjuk meg őket tanítani a közgazdasági egyetemre, bár ha belegondolunk, a világ vezető számítógépes cégei szívesebben alkalmazzák a hírhedt hackereket, mint az egyetemekről kikerülő informatikai eminenseket.
Rablóból lesz a legjobb pandúr, tartja a népi bölcsesség, ám mit kezdjünk olyan rablókkal, akik csak annyit tudnak, mint a kislétai pénzintézet pénztárosnője. Beszedem a pénzt, és nem könyvelem el, hanem zsebre teszem. Ráadásul úgy, hogy az összes kolléganő látja, akik százmillió táján azért mégiscsak szólnak, ha másért nem, irigységből, vagy mert a veszteséget az ő fizetésükből kezdik levonni.
Titkon – úgy, hogy néha magam előtt sem ismerem el – csodálattal adózom a tehetséges svindlereknek. Még akkor is, ha megkenhető rendőrök, vámosok, hivatalnokok, politikusok nélkül nem szőkíthetnének olajat, nem hozhatnának be teherautó-számra pénznyomtatásra alkalmas papírt, nem alapíthatnának Szlovákiában cégeket, nem lízingelhetnének húszmilliós autókat hajléktalanok nevére. Jó, egyik se a relativitás elmélete, de nekem, meg a többi hét-nyolcmillió hülyének nem jutott volna eszébe egyik se. Mi a hülyeség állampolgári jogából élünk, melyet anno Simicska Lajos úr biztosított nekünk, meg a szar fizetéseinkből, nyugdíjainkból. És a harmadik bekezdésnél elveszítjük a fonalat, ha leleplező riportot olvasunk, melyből kiderülne, hogyan működik a kreatív cégeltüntetés, tendernyerés, közbeszerzési eljárás, vagoneladás, állami telekszerzés, lakásmaffiázás, álrendőrködés, álbíráskodás, adatlopás.
Nekünk, maximum, a kabátlopás marad. A bliccelés, a piti adócsalás, a piroson áthajtás, amiért megbüntetnek.
Hát, nem tudom… – mondanám, mint Jirí Menzel.
A kreatív bűnöző ámulatba ejt. A hagyományos unalmas, akár a régi olvasókönyv: „Úr ír. Apa újságot olvas, anya főz”. Adj ide kétmilliót, tejelj tíz, húsz, negyven százalékot, és nem lesz ellened vizsgálat, lesz viszont megbízás, sikerdíj, állás, lóvé, politikai karrier.
Az új felmérések szerint korruptabb ország lettünk, mint eddig voltunk. Pedig lehet, hogy csal a látszat. Csak a pofátlanság lett nagyobb, és kevesebb a hozzáadott érték. Az innováció.

R. Székely Julianna

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!