Kommentár

Mindenki őrizze meg nyugalmát, a rendőrség a helyén van – kiáltotta a kapitány, mire kitört a pánik. Rejtői iróniával ez a dolgok rendje, a hatóság próbál megnyugtatni, s az emberek kételkednek. Ám olyan még nem fordult elő, hogy a kormány indítsa el a pánikot. Ezt – a brit Guardian szavával – „történelmi felelőtlenséget” (ismét) Bush elnök követte el, amikor példátlan módon új Nagy Válsággal riogatta az amerikaiakat. Nagy elődje, Roosevelt forog a sírjában, hiszen ő abban a nagy válságban lelket próbált önteni honfitársaiba azzal, hogy „félni csak a félelemtől szabad”. Nehogy már ne rettegjetek! – vágta képükbe a képernyőről lehangoló utódja, aki már csak ezzel vélte összetoborozni a képviselőházi többséget pénzügyi mentőövéhez. Így is csupán pártja képviselőinek kisebbsége támogatta: ezért is tartják immár a januárban végleg leköszönő elnököt nemcsak „béna”, hanem halott kacsának, akinek hiteltelensége felér egy bankcsőddel.
Elképesztő hetet zárt e pénteki capitóliumi szavazás, hiszen először még megbukott a mentőöv ötlete: a konzervatív republikánusok egyenesen szocializmusnak tartják a hatalmas, 700 milliárd dolláros állami kivásárlást, a liberális demokraták kevesellték szociális tartalmát, s az összes, hiszen egy hónap múlva választói elé álló képviselő tisztában volt a népi ódzkodással a bukott bankárok kimentésétől. Csakhogy itt valójában az amerikai, s vele a világgazdaságot kell kimenteni, mivel az eddigi nagy hitelező ázsiaiak már nem dobnak újabb mentőövet. S annak hiányában jöttek a riasztó fejlemények a gazdasági lassulásról, munkanélküliség növekedéséről, hiszen a bankok már egymásnak sem mernek egy napnál hosszabb időre kölcsönt nyújtani, nemhogy a vállalkozóknak. Hiteles elnök nem lévén a Fehér Házban, a két utódjelölt ezért szakította meg kampányát és vált maga válságkezelővé.
Ámde a válsághangulat folytán értelemszerűen megerősödött, hiszen a drámaian bukott kormánypolitika változását hitelesebben ígérő demokrata Obama inkább tudta maga mögött pártját, mint a republikánusok szakadásától is okkal félő McCain. Kinek csütörtökön legalább a politikai párja dobott mentőövet: Palin asszony a vártnál jobban (és az előtte megint oktondi módon őt csepülő liberális médiára rácáfolva) szerepelt az alelnöki tévévitán. S noha az alaszkai kormányzónő a „tartalomban” nem vehette fel a versenyt a veterán szenátor Bidennel, tévéhatásban, s ami McCainnek a fő: a hívek lelkesítésében ugyanúgy helytállt, mint a republikánus konvención elmondott beszédével. Mivel némelyek már visszaléptetését pedzegették csapnivaló tévéinterjúi nyomán, ez a jó szereplés visszahozott valamit a republikánus páros esélyeiből. Ám Obama immár hat-hét százalékos előnyét nehéz lenne – újabb drámai esemény híján és a demokratának kedvező gazdasági válsághelyzetben behozni. Ha csak maga Bush nem hajít valamilyen világpolitikai válsággal mentőövet az amúgy utált McCainnek, aki ki sem ejtené pártja elnökének nevét, akit viszont Obama annál többet emleget McCain igazi párjaként.         A.J.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!