Ma olyan világban élünk, hogy minden, ami rossz az az egyiké, és
minden, ami jó az a másiké! Mintha az egyik minden reggel azzal kelne
fel, hogy na, ma tönkreteszem a várost, a megyét, az országot, a másik
meg úgy, hogy ma ismét a nép nevében, a nép javát fogom szolgálni.

Az egyik már puszta létével is kihívja a sorsot, hogy nehezebbek legyenek a hétköznapjai, ezért magára szabadítja a törőket, zúzókat, gyújtogatókat, sőt, betör a saját titkos adattárába, hogy a másikra foghassa. A másik szerint pedig itt lenne a Kánaán, ha nem lenne itt az egyik! Szinte hihetetlen, a balga nép nem veszi észre, hogy a szebb jövő útja csakis a másik lehet!
Hogy egyszerre megváltozna a világ, megszűnne a szakadék szélén táncolás, végre fellélegezhetne mindenki, a pusztulás, a nyomor helyett a fejlődés útjára léphetne az ország, elvonás helyett adakozás lenne a napi program, és természetesen az eddigi összevissza intézkedések helyett világos lenne, merre tart kis hazánk.
Az egyik hihetetlen módon összekever mindent, a másik világosan látja, hogy a hétköznapi életünket befolyásoló, napi rosszkedvünket meghatározó társadalmi problémák a deviáns magatartás, az egyre romló közlekedési morál, az oktatás, az egészségügy, a bürokrácia, a gazdálkodás azonnal megjavulna, ha nem lenne az egyik! A másik nem érti, hogy miért van az, hogy bár a láthatatlan többség őt akarja, de mégis valahogy nem jön össze számára a siker, pedig hát minden reggel azzal kel fel, hogy na talán ma végre… persze este azzal kell lefeküdnie, hogy a nép már megint vagy még mindig az egyiket választja.
Míg az egyik, ha a nép érdekét tartaná szem előtt – mondja a másik – akkor nem ragaszkodna görcsösen a hatalomhoz, és önként lemondana, addig a másik meg a nép óhajának megfelelően, szakértő módon elvezetné az országot a nemzetek sorában hátul kullogók közül a boldog elsők közé!
Lehet, hogy nem is olyan balga ez a nép? Lehet, hogy ha hangosan nem is, de magában mégis különbséget tud tenni a valóság és az ígérgetés között, hogy nem felejt, és a rossz döntésekért hol az egyiket, hol a másikat bünteti, hogy  értelmével fel tudja fogni annak szükségességét, hogy a jövő érdekében mégiscsak ma kell megtenni a sokszor nem kis áldozatokkal járó lépéseket?
Igen, a hatalom megszerzéséhez elég néhány hónap, a gazdaság átalakításához néhány év, de az emberek szemléletének, mentalitásának megváltoztatásához, átalakításához hosszú évtizedekre van szükség. A huszonegyedik században is!Sógor Ferenc, Sopron

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!