Kedves Naplóm

Hogy az idén mi lesz, azt csak az a pár száz „ünnepfelelős” tudja, akik gondoskodnak arról, hogy ma már szinte minden jeles évfordulónk olyan legyen, amilyennek biztos, hogy nem kéne lennie. De már ünnepnek számít az Erzsébet híd lezárásának, a tv-székház felgyújtásának az évfordulója is.
Ebben a nagy kavalkádban eltörpül egy szintén nem jelentéktelen szám: 40 éves a Mikroszkóp Színpad, amelyhez a múltban és a jelenben is személyes emlékek fűznek.
Az 1968-as Ki mit tud? idején mint az egyéb kategória parodista versenyzője meghívást kaptam Komlós Jánostól, a színpad kitalálójától és igazgatójától. Egy éven át szerepeltem ott „mai vendégként” hetente pár alkalommal.
Ez a színpad más volt az akkor megszokott, hagyományos kabaréműfajban. Jött Marton Frigyes, jött Hofi, de játszott ott Major, Agárdi is, nem szégyellve ezt a „lenézett” műfajt. Aztán jött Sas, előbb mint Sas, aztán mint Józsi, az igazgató.
Kis színház, néha nagy poénokkal. Persze nem tetszik, nem tetszhet mindenkinek. Pedig lehet jókat röhögni náluk mindegyik oldalon. És el lehetne gondolkodni a hallottakon mindkét oldalon.
Magam is két önálló esttel próbálkoztam ezen a parányi színpadon, amíg úgy éreztem, humorral lehet ellenállni a mindennapi történéseknek, addig, amíg a „történések” már nem az utcán kezdtek hömpölyögni. Aztán én feladtam. Ők még nem. Próbálnak röhögtetni, gondolkodásra bírni, hétköznap meg az úgynevezett ünnepnapokon.
Állítólag a 40 év a legszebb férfikor. Kívánom hát a felnőtté érett Mikroszkópnak, fogja néha továbbra is kézen, és röhögtesse ki a nálunk még nagyon is gyerekcipőben, sőt inkább „rugdalózóban” lévő demokráciánkat… 

 

Gálvölgyi János 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!