Mindig csak félig idézzük Babits híres sorait: „vétkesek közt cinkos,
aki néma”, holott a folytatásban a költő kérlelhetetlen: „atyjafiáért
számot ad a testvér”. Pontosan ezt a számadást hiányoltam a héten, azok
után, hogy a fideszes atyjafi szájából elhangzott a riasztó
mélységekről árulkodó kifakadás: „Lógni fogsz!”
Hogyne, pártvezérei parádés gyorsasággal penderítették ki a parlamentből, ami fürge észjárásra vall, vagyis azonnal felmérték: mekkora politikai kárt okozna tartani őt. Büszkélkedik is a jobboldali sajtó ezzel a – persze önvédelmi – riposzttal. Ám azóta is hiába várunk tőlük akárcsak egyetlen megrovó szóra. Mi több, az immár exképviselő – ámde nagyon is polgármester – pártjának megyei élembere (és az ellenzéki erő állítólagos mérsékelt csillaga) azt találta mondani róla, hogy felemelt fejjel távozott az ország házából. Még jó, hogy nem dicsérte meg őszinteségéért…
Lévén a hallgatás kevésbé költőien is beleegyezés, kiáltó ez a cinkos némaság. S ez éppenséggel riasztó távlatokról árulkodik. Nem mintha a jobboldali média ismerőjét meglepné a képviselőből most kibuggyant bosszúvágy, noha annak realizálási formája tagadhatatlanul erős egy – halálbüntetés nélküli – országban, amely két évtizede okkal büszke a pofon nélküli rendszerváltásra. S csak idő kérdése volt, hogy a folyamatos, mind vadabb – és éppen az idő múlásával mind groteszkebb – komcsizás során valaki elveszítse a fejét, s már ne csupán káromolja, s ne is csak áttételesen, hanem közvetlenül fenyegesse meg likvidálással politikai ellenfelét. Éppen a héten írta a Washington Post amúgy konzervatív publicistája a (jobboldali alelnökjelöltet visszalépésre sürgető cikkét követően) hozzá áradó, őt – korábban Palin támogatóját – leárulózó, olykor kinyírni ígérő elektronikus levelekről, hogy „ha egy személy hazaáruló és meg kell halnia a mienkétől eltérő véleménye miatt, akkor olyan területre lépünk, amelyen összes szabadsájogunkat tesszük kockára”. Tehát magát a demokráciát. George Kennan, a feltartóztatási doktrína atyja pedig még a hidegháborúban is óva intett az ellenség (nem is a hazai ellenfél!) démonizálásától, mert „az minket is dehumanizál”. Ördögi körbe keveri magát, aki nem habozik a bal- és jobboldali diktatúrák logikáját követni.
Tényleg, miért is nem fűztek hozzá pár keresetlen szót a Fidesz vezérei atyjafiuk tűrhetetlen fenyegetőzéséhez? S ha oly fürgék voltak a politikai kármentésben, miért nem tartják szükségesnek azok megnyugtatását legalább, akik – szerintük a baloldal alaptalan vádaskodása folytán – mind nyugtalanabbul gondolnak esetleges hatalomra kerülésükre? Mintha a magát elszóló honatyafi tápot éppen ezen aggodalmaknak adott volna. Milyen erőviszonyok lehetnek a magát polgárinak becéző jobboldalon, ha még egy ilyen szélsőséges kirohanást sem mernek nevén nevezni? Ha nekünk nem hisznek, legalább Babitsot forgassák, aki történetesen oly időben írta a Jónás könyvében a fenti sorokat, amikor kora szélsőségesei váltak egyre erősebbé és fenyegetőbbé. S ne feledkezzenek meg a soha sem idézett következő sorról: „Csakhogy a gonosz fittyet hány a jóra”.
Avar János
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!