Pécsi programok kísérik a régiók hetét Brüsszelben

● Ön nemcsak a magyar EU-képviselők között, de az egész Európai Parlamentben rendkívül fiatal képviselőnek számít, ráadásul igen előkelő helyet foglalt el az MSZP listáján. Az unió szakkérdéseiben viszont igen képzett, ellenben nem tartozik a szocia-listák befolyásos, politikailag beágyazott személyiségei közé. Ez egyfajta jelzése lenne annak, hogy Brüsszelben az MSZP a belső hatalmi küzdelmek exportja helyett a szakértelemmel, politikai karrierek lecsengetése helyett dinamikus és tettre kész szakpolitikusokkal szeretné képviseltetni magát?
– A magyar képviselők 2004-ben kezdték az európai parlamenti munkát, nem sokkal korábban csatlakoztunk az unióhoz. Mielőtt EP-képviselő lettem volna, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogelődjénél a regionális, az agrár- és vidékfejlesztési támogatások menedzselése, kialakítása volt a feladatom. Vagyis én feleltem e területeken azért, hogy a lehető legjobb, az unió elvárásainak és a magyar igényeknek a leginkább megfelelő terv készüljön, s részt vettem az unióval folytatott tárgyalásokon is. Már amikor az első Nemzeti Fejlesztési Tervet tárgyaltuk, látszott, hogy van egy sor olyan része ezeknek a programoknak, amelyet nem a mi igényeink alapján találtak ki. Tehát a korábban csatlakozott szegényebb államok, például Portugália, Írország, egész más helyzetben voltak, más jellegű problémákkal. Az a támogatási csomag, amely előttünk volt, inkább az ő helyzetükből indult ki, mintsem az új tagállamokéból. Világossá vált, hogy mi nem csak azt szeretnénk, hogy kapjunk egy rakás pénzt, amit aztán nem tudunk elkölteni, hanem azt is, hogy jó célokra elkölthető pénzt kapjunk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy sok a tennivaló, gyorsan kell cselekedni, és nem érünk rá arra, hogy valaki beletanuljon e rendszerbe. Innentől kapóra jöttem. Az MSZP alapszabálya értelmében a párt listáin 20 százaléknyi fiatalnak kell befutó helyen szerepelnie, az előéletemnek köszönhetően és az ifjúsági szervezetek támogatásával ez a hely nekem jutott.
● Sikerült eredményeket elérnie a kohéziós politikában?
– Igyekeztem a bizalmat megszolgálni. A 2005-ben elfogadott kohéziós csomag Magyarország számára olyan kedvező módon alakult, hogy szinte 100 százalékos pénzfelhasználással tudunk számolni. Ebben jelentős része volt annak, hogy megszerveztem az új tagállamok képviselőinek fórumát, a Kohéziós Kerekasztalt és az összes, számunkra nehezen elfogadható javaslatot ezzel a lobbikörrel sikerült kigyepálni az eredeti indítványok közül.
● Ezt hogyan kell elképzelni, nekünk nincsenek tengereink, ezért érdektelen, milyen halászati szabályok vannak, ellenben vannak leszakadó kistérségeink, amelyeket meg kell menteni?
– Ennél prózaibb volt a helyzet. Nagyon erős ellentét rajzolódott ki már rögtön a kezdetén a régi és az új tagállamok között. Korábban a kevésbé gazdag régi tagállamok voltak ennek a kohéziós politikának a kedvezményezettjei, spanyolok, portugálok, olaszok, görögök; a közép-európai csatlakozókkal viszont a fejlettségi átlag csökkent, így sok terület kikerült a kedvezményezetti körből. A helyzet éles volt, keményen kellett küzdeni. Egy példa arra, amit elértünk: az eredeti tervek szerint a 20 százalékos önerőn túl az áfát is az önkormányzatoknak kellett volna meghitelezniük, így a legszegényebb települések eleve el lettek volna zárva az uniós forrásoktól, az összefogásunkkal ez az elképzelés nem kapott többséget. A magyar költségvetésben csak ennek a tételnek 3,5 milliárd eurós kiadást jelentett volna, amit a konvergenciaprogram miatt nem lehetett volna megfinanszírozni. Egy-egy hátrányos helyzetű önkormányzatra kivetítve ezt a módosítást, ez azzal járt, hogy százával tudtuk „visszamenedzselni” a potenciálisan támogatáshoz juttatható helyhatóságok körébe a legszegényebb hazai településeket.
● A szocialista delegáció az elmúlt négy év során négy érdemi jelentést kapott, ezek közül az egyik az öné volt. Miért kaptak a magyar szocialisták ilyen kevés érdemi ügyet? Kicsi ország vagyunk, nem számítunk?
– Más jelentések mellett a négy nagy jelentőségű jelentés viszonylag soknak számít egy 9 fős delegációból. Nagyon kevés saját kezdeményezésű jelentés készül az Európai Parlamentben, a mi bizottságunkban például, a Regionális Fejlesztési Bizottságban ezalatt a négy év alatt összesen hat ilyen akadt, ebből volt az egyik az enyém. Ehhez képest azért nem rossz az arány. Abból adódóan, hogy ilyen kevés – nem az európai intézmények, hanem egyéni képviselők által indítványozott – jelentés készül bizottságonként, annak van esélye, aki már a mandátuma elején tudja, hogy mit akar kiharcolni, és következetesen azt politikát képviseli, azért harcol, s a végén, amikor lehetőség van arra, hogy saját kezdeményezésű jelentést adjon be a frakció, akkor a többiek elkezdik támogatni, mert belátják, ez tényleg olyan probléma, amelyet a jelenlegi rendszer nem tud megoldani; és elkezdik segíteni a másikat. Ilyen volt az én ügyem is. Azon túl ugyanis, hogy kiharcoltunk egy olyan szabályozást, amellyel el tudjuk költeni a pénzt, a munkánk és a felelősségünk nem ért véget, mert még súlyos problémák maradtak a rendszerben. Ha megnézzük azt, hogy amióta Magyarország számára megnyíltak az uniós források, országos szinten jelentős a fejlődés, érezhető hatása volt ennek a közjavak növekedésében, de a belső különbségek valójában nem csökkentek, hanem inkább nőttek. Ha megnézzük Magyarország régióit, Budapesten az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) az uniós átlag 120 százaléka körül van, míg négy régiónk van 45 százalék környékén. Ami még nagyobb baj, a régiókon belül is óriási különbségek vannak. Minden régiónak van pólusprogramja és pólusvárosa, ahol koncentrálódnak a fejlesztések, ami amúgy jó dolog. A pólusprogramok arra jók, hogy ne csak Budapestre összpontosuljanak a fejlesztések, de ha megnézzük a Dél-Dunántúli Régiót, Pécs fejlődési pólus, de mellette ott van az Ormánság, ahol nyomasztó a szegénység.
● A legutóbbi jelentése éppen ezekre a problémákra ad megoldási javaslatot. – A kohéziós politika jövőjéről az a véleményem, hogy egyrészt kell szolgálnia azt a szerepet, hogy az európai gazdaságot pörgesse, mert a világgazdasági versenyben Európa le van maradva, tehát kellenek a pólusprogramok, kell a versenyképességi szemlélet. De ha nem teszünk oda mellé valamit, ami a területi kiegyenlítést szolgálja, akkor véglegesen gettókat alakítunk ki. Magyarországon a ma a legsúlyosabb hazai probléma, hogy teljesen reménytelen térségek alakultak ki, ahol óriási változásokra lenne szükség ahhoz, hogy érzékelhető változás történjék. Elindult egy komoly munka, hogy mit lehet e térségekkel kezdeni. Csak egy baj van: ha elkezdek egy képzést vagy másfajta segélyezési politikát, azzal elérem ugyan, hogy egyéneket ki tudok emelni ebből a térségből, akik így munkaképesek lesznek és elmehetnek egy városba dolgozni. De ha a térség ugyanolyan leszakadt marad, egészségügyi ellátás és rendes oktatás, közszolgáltatás és helyi munkalehetőség nélkül, akkor a probléma újratermelődik, negatív migráció indul be, az eddigi szegények helyett jönnek más szegények, mert ott lesz olcsó a lakás. Ezt a problémát csak akkor tudjuk megoldani, ha létrejön egy olyan komolyabb uniós pénzalap, amely célzottan az unió legszegényebb kistérségeinek megsegítését szolgálja.
● Ön az egyik szervezője annak a brüsszeli kulturális rendezvénynek, amely egy kis ízelítőt szeretne adni Európában Pécs 2010-es kulturális fővárosi programjaiból. Mindeközben azonban nyílt titok: még a szocialistákhoz lojális és bizonyosan nem kárörvendő politikusok és szakértők is „neccesnek” érzik, hogy sikerülhet e ilyen sok baljós előjel és időbeli csúszás után méltóképpen bemutatkoznunk 2010-ben Európának. Önök mit tehetnek ez alatt a rövid idő alatt a sikerért?
– A pécsi kulturális főváros sikere két dologtól függ: az egyik az, hogy 2010-re készen lesznek-e azok az infrastrukturális beruházások, az a környezet, ahol meg kell valósulnia a programnak. Ez leginkább a pécsiek dolga, nekem Brüsszelből erre nem sok ráhatásom, nem sok beleszólásom van a dologba. Pécs eddig már számos alkalommal bizonyította, hogy sok mindenre képes, bízom benne, ez is rendben fog menni. A történet másik része, hogy EP-képviselőként főleg Brüsszelből, Európa centrumából sokkal nagyobb ráhatásom van arra, hogy ezt az Európai Kulturális Fővárost, mint márkanevet, mennyire tudjuk kihasználni, hogy 2010-ig ennek segítségével Pécset, a dél-dunántúli régiót, Magyarországot, a magyar kultúrát elhelyezzük Európa kulturális és turisztikai térképén. Ez óriási lehetőség arra, hogy az eddiginél jobban megismertethessük magunkat. Ha valaki azt hallja, hogy Magyarország, ne csak az jusson eszébe, hogy Balaton, vagy Hortobágy, vagy Budapest, hanem jusson eszébe az is, hogy létezik Pécs, amely hangulatos, szép hely, jó borokat lehet inni, jópofa emberek, jó bulik vannak. Erre találtuk ki a Say Pécs 2010 nevű rendezvényt. A jövő héten lesz az európai régiók nyitott hete, amelynek során 15 ezer turisztikával és regionális politikával foglalkozó szakember érkezik Brüsszelbe, Európa minden régiójából. Ők konferenciákon vesznek majd részt és egyéb szakmai programokat bonyolítanak. Úgy döntöttünk ennek a nyitott hétnek a keretében szervezünk egy kísérő rendezvényt. Ha úgy tetszik, egy Pécs-hetet tartunk, koncertekkel kiállításokkal, gasztronómiai bemutatóval, borkóstolóval egybekötve. A Say Pécs 2010 név onnan ered, hogy amikor szóba kerül Brüsszelben, hogy nem csak Isztambul, hanem Pécs is a kulturális főváros lesz, akkor még a város nevét se tudják kimondani. Annak érdekében szervezzük ezt a programot, hogy letegyük a névjegyünket, hogy kedvesek vagyunk és szerethetőek. Ennek jegyében az európai negyed legforgalmasabb terén állítunk egy nagy rendezvénysátrat.
● Sokak szerint történelmi lépésre készül az EU azzal, hogy szigorúan korlátozni és büntetni kívánja az autók indokolatlanul magas károsanyag- kibocsátását. Ön mit gondol erről?
– Amikor a Regionális Fejlesztési Bizottsággal legutoljára Finnországban voltunk és bemutatták Helsinki fejlesztési programját, az első kihívás, amely célkeresztbe került, az a klímaváltozás volt. Elsőre ez talán meglepő, másodikra pedig rendkívül indokolt. Európában egyre fontosabb a kutatásfejlesztés, az innováció. Ezeken a területeken Finnország kiemelt szerepet játszik. Ők fölismerték már most azt, hogy ez olyan kihívás, amelynek ha elébe megyünk és kellően innovatívak vagyunk, akkor ezen keresztül a piacon folyamatosan vezetők tudunk lenni. Elemi gazdasági érdeke Európának az, hogy ezen a téren tartsa vagy növelje a fejlődési ütemet. Szigorú előírásokat kell Európában bevezetni, jelentős fejlesztési forrásokkal kell kezelni ezt a jelenséget, piacra kell lépni az innovatív és előremutató megoldásokkal. A műszaki, társadalmi innovációt, vagyis az előremutató fejlesztéseket a történelem során mindig különböző természeti, társadalmi, demográfiai, erkölcsi vagy jogi ráhatások kényszerítették ki. Nos, a mai világban, ha úgy tetszik, mindezek egyszerre jelentkeznek. Biztos vagyok abban, hogy az autóipar történetébe a károsanyag-kibocsátás szigorú korlátozását előíró, most napirenden lévő törvényjavaslatok úgy fognak bekerülni, mint a zöld irányváltás legfőbb indikátorai. Hiszem, hogy a jövő autója csak akkor lesz versenyképes, ha a lehető legnagyobb mértékben kímélni fogja a környezetet. Ezt az autóipar döntéshozóinak is fel kell ismerniük.
● Ön egyetért azokkal, akik szerint a brüsszeli intézmények túlbürokratizáltak, s hemzsegnek a korrupciós ügyektől?
– Az európai bürokrácia a legkevésbé alkalmas a korrupcióra, mivel a pénzeknek csak az elenyésző részét osztja ki Brüsszel, a források legjavát a nemzeti kormányok és a régiók osztják el. Szerencsére a Brüsszelben az elmúlt időszakban kirobbant korrup-
ciós ügyletek közös jellemzője, hogy egyes embereket kapzsiságáról és tisztességtelenségéről, nem pedig a döntéshozatali mechanizmusok romlottságáról szóltak.
● Jövőre lesznek az EP-választások. Mik a további tervei?
– Rendkívül büszke vagyok arra, hogy sikerült összehozni az új tagállamok együttműködését, amivel megakadályoztuk, hogy kivegyék a zsebünkből a pénzt. A magyar delegáció egészének és személy szerint nekem is nagyon fontos szerepem volt ennek elérésében. A leszakadó kistérségek felzárkóztatását célzó jelentésemet az EP elfogadta, bekerült a döntéshozatali folyamatba, formálódik, és már egy magyar javaslat is befolyásolja az európai támogatási rendszereket, mások mellett a mi érdekünkben is. Ez ha úgy tetszik, a saját gyermekem, szeretném sorsát végigkísérni.

Bóday Pál

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!