A nyárig egészen bizonyos, hogy Japánban gyakorlatilag senki sem ismerte Szoszlan Alekszandrovics Gaglojevet. Pontosabban ismerhették – például a szigetországi tartózkodási engedélyét kiadók –, csak éppen nem ezen a néven. Hanem ahogyan az ősi japán küzdősportban az jellemző: minden szumós saját sportolói név alatt kezdi meg pályafutását, ennél fogva a publikum, a távol-keleti ország versenyekre járó, azt kedvelő közönsége az orosz „idegenlégióst” Wakanohóként azonosíthatta, és szurkolhatott neki, ha rokonszenvesnek találta, egészen augusztus közepéig.
Mondhatni persze, hogy a drogbirtokos – bár „füstölgését” mindvégig tagadó – Wakanoho kezdte az egészet, amikor a vád szerint rágyújtott a füves cigarettára, s némi – a hivatalos rendőrségi közlés úgy szólt: igen kis mennyiségű – tartalékot is felhalmozott, amin végül is rajtavesztett a hatósági razzia eredményeképpen. Ám de nem ő a botránykrónika nyitófejezetének szerzője, ezért is mehetett át ellentámadásba a balhé magányos elvitelére kiszemelt orosz. Aki bizony kipakolt. Hogy némi zsarolásíze is van az általa mondottaknak, nagyon is lehetséges, ettől függetlenül azonban több mint meghökkentő kijelentésekkel szolgált, miután egyfelől börtön, másfelől a kitoloncolás veszélye, ezzel pedig az amúgy igen jól fizető profi versenyzői státus elvesztése is fenyegeti. Ő maga – japán ügyvédje társaságában – egyértelművé tette e hét eleji sajtótájékoztatóján, hogy az áldozat szerepét osztották rá, hiszen egyedüli bűnösként kezelik, holott – állította – nagyon sokan füveznek a szumó világában, ám még nagyobb baj, hogy alaposan befészkelte magát a bunda is a sportágba, adják-veszik a mérkőzéseket. Elismerte, bizony ő is kapott pénzt azért, hogy meccseket veszítsen el… „El kellett fogadnom az összegeket, kényszerítettek rá, nem tehettem semmit a csalás ellen. Ami pedig a marihuánát illeti, vezetők és versenyzők is szívnak, mégsem büntetik őket” – nyilatkozta a sajtókonferencián, azzal a szájából kétségtelenül kissé idétlenül hangzó óhajjal fejezve be mondandóját, hogy „azt akarom, a szumó világa legyen ismét tiszta!”.
Részletekkel, a sportot besározók nevével azonban nem szolgált – legalább is egyelőre nem… Mert szeretné, ha tényleg nem zárnák ki véglegesen a szumósok közül, s a japán szövetség enyhítené a rá rótt fegyelmi büntetést. Kérdés, mire megy rejtett fenyegetésével, amikor is így fogalmazott: „A jövőben majd még beszélni fogok a szumóban meglevő rossz dolgokról…”
Szavai így is szabályszerű földcsuszamlással érnek fel az erkölcsre, a múltbéli értékekre oly büszke japánoknál. Van, aki persze úgy gondolja, csak az orosz – meg a többi, az elmúlt években a szumóba beáramló megannyi külföldi, javarészt európai és ázsiai versenyző, a rengeteg mongoltól kezdve dél-koreain és észten át bolgárig – okozta a bajt, s a japánok ártatlanok, sokkal többen lehetnek azonban azok, akik nagyon is tisztában vannak vele: megfertőződött a nemzeti sportjuk, japán és nem japán szumósok egyként belekeveredtek a korrupciós botrányba. Még akkor is, ha bizonyított esetekről nem hallani – egyelőre. Mert alighanem lesz folytatása Wakanoho ügyének. Már pusztán azért is, mivel az orosz esete előtt is jócskán akadtak figyelmeztető, hogy ne írjuk: baljós jelek. Már vagy két éve híre járta, hogy vannak lefizetett szumósok a legkiválóbbak között is, akik jó pénzért eladnak meccseket. Aztán tavaly nyáron a hosszú ideje első nem japán jokozuna – a legmagasabb rangú szumómester –, a nagy bajnok címét megszerző mongol Asashoryu lakolt meg azért, amiért szülőhazájában – igaz, jótékonysági jelleggel, de – futballmeccsen játszott, miközben Japánban úgy tudták – mivel ezt jelentette be –, hogy sérült. Lebukott, és a jokozunák – a szumómorál legmagasabb rangú megtestesítői – közül kétezer éve őt elsőként büntetve több versenyre szólóan eltiltották, amellett fizetéscsökkentésre kárhoztatták. Ha ez még netán csak borzolta volna a kedélyeket, akkor az ez év eleji skandalum már hatalmas pofon volt a javából a japán szumóélet irányítóinak, amennyiben nem külföldi, hanem hazai szumósok vertek halálra – istállómesterük közreműködésével, aki üveggel vágta fejbe az állítólag neveletlen tanítványt – egy tinédzserkorú birkózótanoncot, a 17 éves Takasi Szaitót. Az sem menthette az esetet, hogy nem megölni akarták, csupán móresre tanítani és sajátos módon rendre nevelni – ütlegeléssel, ökölcsapásokkal, rúgásokkal, ám a szerencsétlen fiatal belehalt az elszenvedett sérülésekbe. Ezek után jött Wakanoho drogügye, majd szeptemberben két újabb oroszt érintő balhé, akit ugyancsak kábítószer-élvezettel gyanúsítottak meg. Az amúgy a japánok körében igen népszerű Felikszovics fivérek tesztje – amit egy átfogó, csaknem hetven, a szumósok teljes elitosztagát érintő doppingellenőrzés keretében végeztek el – pozitív lett, minek utána őket is tüstént kiakolbólította tagjai közül és örökre eltiltotta a japán szövetség. Az első magas rangú hazai áldozata is meglett azonban versenyzői nevén Roho és Hakurozan lebukásának, esetük nyomán lemondott tudniillik a JSA elnöke, Kitanoumi, korábban maga is jeles versenyző, aki jokozuna rangig vitte, s amúgy a fiatalabb testvér, Hakurozan mentora volt. A két testvér máig tagadja, hogy marihuánához nyúlt volna, és lehet, hogy valóban velük próbálnak meg példát statuálni. Ám nagyon úgy fest, hogy kizárólag a három oroszra nem lehet az egész szumóbalhét ráhúzni, s a teljes sportágra kiterjedő, az elitkategóriát is magába foglaló szigorú belső önvizsgálat és általános megtisztulás segíthet csupán a korruptsággal, drogozással, bundázással átitatott ősrégi sporton. Ha ugyan már nincs késő… (Jamzon)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!