Két nehezebb próba után – 0-0 a dánokkal idehaza, 2-1-es vereség a
svédektől idegen – elvben nyerhető meccsek következnek a mieink számára
a 2010-es labdarúgó vb selejtezősorozatában: szombaton az albánokkal,
négy napra rá a máltaiakkal vív meg a holland Erwin Koeman irányította
magyar válogatott.
Előbbiek némiképp meglepetésre vezetik kvalifikációs csoportunkat 4 ponttal, de ha nyerünk a Puskás Ferenc Stadionban, máris beérjük őket. De nyerünk-e?… Hétvégi riválisunk legutóbb éppen Máltát verte 3-0-ra, ami azért intő jel lehet, bár papíron – legalább is így hisszük – a miénk az erősebb csapat. Ez egészen a mostani meccsig persze csak teória, de nincs közvetlen összehasonlítási alapunk, hiszen utoljára – ha igaz a fociannáleszek adata, márpedig mért ne lenne az – több mint fél évszázada játszottunk utoljára a szkipetárok labdarúgó-válogatottjával. Összesen is csak három alkalommal találkozott a két ország nemzeti együttese és az összmérleg hihetetlen magyar fölényt tükröz: egy 1948-as, gól nélküli döntetlen mellett kétszer is mi diadalmaskodtunk úgy, hogy az 1947-es, első összecsapáson 3-0-ra nyertünk, az eddigi utolsón, 1950-ben pedig az Aranycsapatunk mért KO-vereséget az albánokra, a futballhistóriában is a legek között jegyzett 12-0-ára. Szerdai riválisunk egyételműen a szextett leggyengébb csapata, amely mindkét eddigi mérkőzését elvesztette. Nem kétséges: ha nem győzzük le a szigetországiakat, nem is érdemeljük meg az amúgy is inkább csak a teljesíthetetlen vágyak listáján szereplő továbbjutást. Máltával különben eleddig tízszer meccseltünk, s a mérleg szintén kiváló: hét győzelmünkkel szemben csupán egy vereség és két döntetlen áll. Az egyetlen kudarcot amúgy vendégként szenvedtük el, méghozzá nem is olyan régen: a 2006-os túra végén kellett szégyenkezni a 2-1-es máltai siker miatt.
(óK)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!