Sokan a világ eddig élt legnagyobb teniszezőjének tartják a svéd Björn Borgot, aki pályafutása során 11 nagy tornát nyert, 5 alkalommal is győzve Wimbledonban, 6-szor pedig a Roland Garroson, Párizsban. Játékáról még ma is sokat beszélnek a sportág hívei, és arról, hogy szinte érzelmek nélkül játszotta végig pályafutását, sem mosoly, sem egy grimasz nem hagyta el az arcát egy jól megütött vagy éppen egy elrontott labda után.

Ennek a korszaknak volt az egyik kiemelkedő tudású képviselője Taróczy Balázs, akinek meghívására október 9. és 12. között Budapesten lép pályára az akkori idők legjobb játékosaiból kiválasztott nyolc ember, köztük a svéd fenomén is. Ennek a viadalsorozatnak a neve Tour of Champions.

Balázst arról kérdeztük, hogy milyen emlékeket őriz Borgról.
– Monte-Carlóban ismerkedtem meg vele, és láttam először őt játszani, 1971-ben. Én akkor 17 éves voltam, ő pedig 15. Az egyéni versenyben eljutottam a döntőbe, emellett rajthoz álltam párosban és vegyespárosban is, ekkor odajött hozzám az ő trénere, Bergelin,  megdicsért, hogy ennyi számban indulok, és közölte, hogy nagyon tetszik neki a játékom. Ekkor mutatkoztunk be egymásnak Borggal, és ettől a pillanattól kezdve éveken át, szinte minden versenyen együtt voltunk, és mondhatom, kialakult közöttünk egy barátság, sőt rengeteg alkalommal edzettünk együtt.
Egy ilyen morc emberrel lehet barátságot kötni?
– Az csak a látszat volt. Egy melegszívű, segítőkész ember, aki annyira profi volt, hogy az érzelmeket nem engedte soha a felszínre törni. De a magánéletben egy kedves fickónak számított, igaz, soha nem beszélt sokat.
A monacói megismerkedés után hogyan alakult kettejük pályafutása?
– Egy évvel később meghívtak Svédországba a nyílt bajnokságra, ahol ő és én is szabadkártyához jutottunk, és mind a ketten eljutottunk a legjobb 4-ig. Legközelebb Wimbledonban találkoztunk, ahol Borg eljutott a 8 közé – én a 16-ban búcsúztam -, ez 1973-ban történt, és ekkor alakult ki a Borg-őrület, amely szinte végigkövette pályafutását, ott sikoltoztak a fiatal lányok a lelátón.
Találkoztak egymással szemben a pályán is?
– Több alkalommal. De ő olyan zseniális játékos volt, egyszerűen nem lehetett lekövetni a mozgását, gépszerűen jöttek vissza a labdák, mintha a falról pattantak volna le. Fantasztikus volt az erőnléte, hogy csak egy példát említsek. Szoros meccseket vívtunk egymással,  ha 3 szettes találkozó volt, akkor az első kettőben 6-4, 6-4-re nyert, és a harmadikban 6-1-re kaptam ki tőle. Egyszerűen nem lehetett kondícióval bírni, az ő automatikus, szinte hiba nélküli, gépszerű játékát.
Az almát a körtével nehéz összehasonlítani, és tudom, hogy ez egy közhely. De ha a mai sztárok – gondolva itt Nadalra vagy Federerre – szembe kerülnének a hetvenes évek végi, csúcsformában lévő Borggal, milyen eredmény születne?
– Erre nem lehet válaszolni. És itt elsősorban nem a játéktudás lenne az, ami a döntő. A felszerelés megváltozása óriási. Mert mi még faütőkkel, más pályákon játszottunk, mint a maiak. Ám, ha azonos feltétek mellett lehetne vívni, úgy érzem, Borg egy év alatt fel tudna nőni ezekkel a felszerelésekkel a mai sztárokhoz.
A budapesti gálaversenyen véleménye szerint ki fog nyerni a Papp László Arénában?
– Borgot láttam nemrég teniszezni, 52 évesen is jó erőben van, úgy érzem, hogy el fog jutni a döntőig. De mivel McEnroe is itt lesz, akivel nagy csatákat vívott annak idején, igen érdekes és látványos teniszt várok.  (fm)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!