Pars Krisztián várólistán

Ami azt jelenti, hogy Krisztián két helyet előre léphet, ezüstérmes lesz. A hír örömmel töltötte el a magyar sport barátait, de egyelőre még várólistán van a végleges eredmény kihirdetése. Nagyon furcsának és meglepőnek tartják sokan azt, hogy amíg az athéni olimpián a két szombathelyi versenyző, Fazekas Róbert és Annus Adrián győzelmét szinte pillanatok alatt törölték, addig most a NOB előlépett sóhivatallá, és  húzza az időt. A sors elvette annak idején a két szombathelyi dobó aranyérmét, és reméljük, hogy a sors visszaadja szintén egy szombathelyi sportolónak, Pars Krisztiánnak az őt megillető ezüstérmet.

Miként fogadta a hírt?
– Meg kell, hogy mondjam, nagy örömmel, bár azt nem értem, ha valóban vétkes volt a két ellenfelem, miért halasztgatják a döntést. Én a pályán elért eredményt tartom mindenképpen az elsődlegesnek, de ha egy olyan dolog történik, mint ami most a két fehérorosz dobóval, akkor ugyanolyan gyorsan dönthettek volna, mint két itteni társam ügyében annak idején (akiknek azóta sem tudták bizonyítani a vétkességüket – a szerk. megjegyzése).
Hány évvel ezelőtt ragadott először kezébe kalapácsot?
– Nyáron volt 11 éve, hogy elkezdtem atletizálni.
Melyik eredményére eddig a legbüszkébb?
– Remélem, hogy az még hátravan, de alig kétéves versenyzői múlttal a hátam mögött, sikerült ifjúsági világbajnokságot nyernem, majd ezt követően a korosztályos Európa-bajnokságokon is voltam aranyérmes több alkalommal.
Az olimpia előtt esélyesként tartották számon, ráadásul nem is annyira titkosként, hiszen vezette a világranglistát 81 méter 96 centivel, aztán leszorult a pekingi dobogóról.
– Az, hogy ki áll az élen egy nagy verseny előtt, nem sokat számít, mert az a lényeg, hogy az adott viadalon dobja meg az ember a legjobbját. Ha nekem sikerült volna Pekingben, akkor a második lehettem volna.
A selejtezőből a legjobb eredménnyel került a döntőbe. Nem nyugtatta ez meg, hogy ebből még nagyobb dobás lehet?
– Erre is csak ugyanazt tudom mondani, hogy a selejtező és a döntő is két különböző verseny. Nem vagyok elégedetlen magammal, mert a fináléban is sikerült 80 méter fölé kerülnöm.
Hogyan értékeli az idei évet, és mikor ér véget a versenyidénye?
– Japánban volt az utolsó idei próbatételem, ahol a második helyen végeztem. Most két hét pihenőt kaptam. Egyébként húsz viadalon álltam rajthoz idén, és több mint tíz alkalommal sikerült nyernem, szinte minden nagy ellenfelemet legyőztem. Egy kicsit azért szomorkodom, hogy a Világdöntőn az utolsó sorozatig vezettem, bár a második hely se rossz eredmény.
Említette, hogy két hét pihenőt kap. Nem kevés az egy ilyen kemény felkészülési és versenyidény után?
– Valamivel több lesz, mint két hét, de az abszolút lustaságra csak ennyi időt  hagyok, mert a továbbiakban már elkezdek egy kicsit súlyt emelni, futni, focizni. Egyébként novemberben vágok bele a következő évi felkészülésbe.
A nehézatléták szeretnek enni. Ilyenkor elereszti magát?
– Általában 3-4, sőt 5 kiló jön rám, mert nagyon szeretem a jó ételeket. Utána azzal a munkával, amit Németh Pál edzőm előír, nem kell diétáznom, lejön magától is a munkával a súlyfelesleg.
A kalapácsvetők, ahogy mondják, későn érnek, és a legjobbak között megtalálhatók jóval harminc éven fölöttiek is.
– Ez való igaz, és remélem, én is beérek majd. Egyelőre a fiatalok közé tartozom a mai mezőnyben a 26 évemmel.
Szombathelyen nagyon szeretik a sportot. Hogyan fogadták a hírt?
– Titokban mindenki örül, de hogy igazán mikor lesz lehetőség a valós örömre, azt nem tudni, mert a NOB csak október 17-ére tűzte ki a két fehérorosz kalapácsvető ügyében a fegyelmi tárgyalást. Egyébként a negyedik helyemnek is örültek, és büszkék rám.    (fluck)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!