A Nemzetbiztonsági Bizottság múlt heti zárt ülése után tartott
rögtönzött sajtókonferencián mondta egy újságírói kérdésre válaszolva
(„Van-e orosz szál az UD lehallgatási ügyben?) a titokminiszter:
„Megvizsgáltuk: az égvilágon semmi”.

 A Hírszerző internetes portálon megjelent blogban pedig maróan gúnyos sorokat lehetett olvasni az állításról: „Az új szappanoperában Laborc már nemcsak a KGB embere, hanem egyenesen a Gazpromé is, aki a MOL-ra rátelepedve Csányi és a hazafias erők ellen dolgozik… A Fidesz külpolitikai kármentést kíván végezni, hiszen jócskán az volt a taktikája, hogy a szocialistákat kripto-, vagy posztkommumista megbízhatatlan bandának állítsa be, akik nem tudnak, vagy nem akarnak Moszkva ölelő karjaiból  szabadulni és ezért eleve gyanúval kezelendő megbízhatatlan partnerei a nyugati szövetségi rendszernek. Ez a taktika be is jönne a Fidesznek, ha Európa vezető hatalma Lengyelország és a balti államocskák lennének, és nem az oroszokkal vidáman és skrupulusok nélkül üzletelő Olaszország, Németország, Franciaország.”
Találó szavak, de kiegészíthetőek. Az alkalmazott taktikát nemcsak Nyugat-Európában hanem az Egyesült Államokban is hűvösen fogadták. Lásd Orbán legutóbbi amerikai látogatását, amely a Fidesz-vezér célországában  – egybehangzó tudósítások szerint –  teljes mértékben nonevent (nem létező esemény) volt. Nem akadt első vonalbeli politikus, kormányzati főtisztviselő, aki fogadta volna. A Fidesz honlapjára feltett úti képei közül így végül azok a legérdekesebbek, amelyeken a Sziklás-hegység turistaútján látjuk, vagy akkor, amikor az FC Fehérvár mezében fekvőtámaszt nyom a sima aszfalton…
A kormány és Gyurcsány nehézségei tehát – sokak várakozásával ellentétben – önmagukban egyáltalán nem javították Orbán helyzetét, volt miről elterelni a figyelmet. A legutóbb kibontakozott pénzügyi válság fényében mára teljesen anakronisztikusnak bizonyult a pártelnöknek az a követelése, hogy a válságkezelés első lépcsőfoka az adócsökkentés legyen.

Legutóbb alig néhány napja a munkaadókkal találkozva mégis hangoztatta Orbán: „politikai fordulatra” van szükség, amelynek eszköze pártja drasztikus adócsökkentési programja. „A fő irány a személyi jövedelemadó és a tb-járulék csökkentése” – húzta alá ismételten. Igaz, a korrektség kedvéért megemlítendő: elismerte, hogy ezzel kapcsolatban pártjában különböző nézetek vannak. Nem szólva arról, hogy az ország egyik leggazdagabb vállalkozója, Demján Sándor szerint ebben a válsághelyzetben nem lehet szó az adócsökkentésről.
Közben a folytatódó lehallgatási-megfigyelési ügy sem teheti magabiztosabbá a Fidesz vezetését. A nyomozás – ez mára előrevetíti árnyékát – nyilván elhúzódik, hiszen a hazai bűnüldözés históriájában nem sokszor foglaltak le hasonló mennyiségű bizonyítékot, ekkora mennyiségű tárolt adatot. Azt hallani, ha „a papír nyelvére” fordítjuk le, ennek mennyisége valószínűleg eléri a több millió oldalt. A politikai felelősség megállapításához azonban sem évek, sem hónapok nem kellenek. Nem lesz könnyű fenntartani Demeter Ervin és Kövér László nemzetbiztonsági bizottsági tagságát annak fényében, hogy rendszeres kapcsolatot tartottak olyanokkal, akik mindennapos témának tekintették a híváslista vásárlását, az „erőteljes” pénzbehajtást: Demeter még tisztázandó kérdéseket is feltett a cégvezetőnek. Az erősen vélelmezhető összeférhetetlenségen igazából az sem változtat, hogy a két ellenzéki képviselő huzamosabb ideje nem vesz részt a Nemzetbiztonsági Bizottság ülésén, noha a bizottsági tagságért járó szerény juttatást – sajtóhírek szerint – eddig még nem utasították vissza.
Talán azért, mert az ügy egyre kényesebb és a nyugati testvérpártok sem sietnek szolidaritásukat kifejezni, a fideszesek megpróbálnak „gellert” adni az UD-sztorinak: lásd Orbán már említett utalását Moszkva kezére, továbbá megállapítását Csányi Sándorról, mint a történet célpontjáról. Mire gondol – nem mondja meg a pártvezető. Mi csak annyit tudhatunk – nem tőle, persze –, hogy mostanság került fel az internetre a Fidesz közelinek tartott Budapest Analyses friss száma. A témával foglalkozó cikkben a többi között azt olvashatjuk, hogy az UD  alkalmazottak  többsége a titkosszolgálatoknál dolgozott, s így „szakmai tanácsokkal” tudták ellátni az ellenzéket.  Megállapítja  a szerző, hogy a magyar üzleti élet egyre szívesebben látna egy előrehozott választást az országban zajló gazdasági folyamatok miatt. „És erre akár pénzt is áldoznának”.
Kik ezek az üzleti körök, mennyit és hogyan? Nem tudjuk meg a honlapról.B.B.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!