Obama elnök?
Gyaníthatóan e tévéviták ugyanúgy hatnak, mint 1980-ban, amikor a szavazók szabadulni akartak a megutált Cartertől, ám féltek is Reagantől, aki azonban megnyerő személyiségével eloszlatta a vele kapcsolatos előítéleteket. E hetek kritikusak a demokrata jelölt számára: most kezdik a saját táborán kívül is ízlelgetni, hogy „Obama elnök”. Most dől el, hogy a választásokat eldöntő több tízmillió „független” (hol ide, hol oda szavazó) elfogadja-e elnökének ezt a tagadhatatlanul szokatlan nevű, bőrszínű politikust? A tévévitákat követő felmérések arra vallanak, hogy igen, s az országos közvélemény-kutatási eredményeket megerősítik a kulcsállamokban készültek: Obama mindenütt előretört, ahol négy és nyolc éve a demokrata elnökjelölt, Gore és Kerry nyert, s ott is előnye van (Florida, Colorado, Ohio), ahol Bush győzött mindkétszer. S még ott is holtversenyben van, ahol máskor fű sem termett a demokratának. Így akár be is következhet, amit némelyek megkockáztatnak: akkora, „földcsuszamlásnak” mondott győzelem, amekkorával Reagan, s hajdan – a Nagy Válság során – Franklin Roosevelt alakította át teljesen, hosszú időre az amerikai politikai erőviszonyokat.
Hogy aztán lesz-e új Roosevelt Obamából, ahogyan azt hívei és elsősorban a külvilágban remélik, azt korai lenne megjósolni. Utóvégre még bő három hét van a sorsdöntő napig. De az biztos, hogy nagy szükség lenne rá. Obama elnöknek, ha valóban az lesz, nem a származásával, hanem a válságmegoldásával kellene igazán történelmet csinálnia.
A.J.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!