László János
– Immár életét és vérét adja a hazai kerékpárosokért. Szervez, ágál és kiáll. Azóta, hogy az osztrák sógorék fővárosában rájött: a bicikli nemcsak sport-, hanem közlekedési eszköz is…
– Valóban ott ugrott be, hiszen a centrumtól meglehetősen messze, bár nagyon szép helyen, Schönbrunnban laktunk. Autózni nem túlzottan szerettem, a közösségi közlekedés zsúfolt egész Európában. Az ember individualizmusának – s mellette azért a közös, baráti utaknak is – szerintem a kerékpározás a legmegfelelőbb. Kerekezés közben az ember levegőn van, sportol, közben gondolkodhat mindenfélén. Végre itthon is azt szeretném látni – jóleső érzés, hogy egyre többen vagyunk –, hogy nem csupán a hétvégeken egy-egy túrához használjuk a bringánkat, hanem így járunk iskolába, munkába. Öröm, hogy egyre több a kerékpárút, hogy körbejárható a Balaton, a Velencei-tó, hogy legutóbb a Belvárosban, Budapesten fejlesztettek. De az igazi az lenne, ha – járművezetőként, egyenrangú „úrvezetőként” – a közutakon kerekezhetnénk mindenfelé, úgy, ahogy az Hollandiában, Németországban teljes mértékben elfogadott. Ehhez persze nem ellenségként, közlekedést akadályozó „tereptárgyként” kéne egymást kezelnünk, hanem a KRESZ-t mindkét oldalról betartó partnerként. Ehhez a teljes közúthálózatot, a közlekedési morált kellene „kerékpárbarátabbá” tenni. Ma a közlekedés legfeljebb két-három százaléka folyik tekeréssel, ezt az arányt kellene – ez a szívnek, érrendszernek, a levegő minőségének, mindennek és mindenkinek jót tenne – öt év alatt 15 százalékra növelni. Lopásbiztos köztéri bringatárolókkal, amilyenekből azért már itt-ott akad. Meg bárhol igénybe vehető, letehető köz-, azaz „bérbringákkal” – mint Barcelonában. A Critical Mass rendezvényen – amikor felvonulás van – százezren is megfordulnak a környezetkímélő közlekedésért demonstrálva, ám amikor szeptember 22-én „élesben” kellett a buszok, villamosok, autók, motorok közt egyik pontról a másikra eljutni, már megcsappant a létszám. Ez ugyanis – még – veszélyeket hordoz. Bár – igaz, ezt olykor vitatják – a balesetek általában a kijelölt kerékpárutakon történnek, s nem az autóforgalom mellett. Szerintem a legpraktikusabb a közös busz-és kerékpársáv.
– Csak az ön személyes vesszőparipája a kétkerekű?
– Közös a „drótszamár” szeretete a családdal. Akárcsak a klubtagokkal. Az ötezer forintos közhasznú egyesületi tagsági díjban benne a baleset- és felelősségbiztosítás, az ingyenes ügyvédi segítség, hiszen a bringás is okozhat másnak kárt. De benne a vasúti, s vagy félezer egyéb kedvezmény, a hamarosan megjelenő saját újság. A hazai kerékpáros turizmust is fejleszteni kell! Most például éppen a Bakonyban vagyunk sok-sok taggal egy túrán, mondhatnánk azt is, hogy „csapatépítési tréningen”. De tény: igazi kikapcsolódás ez ebben a gyönyörű őszi időben, sok az egészen icurka gyerek is velünk. Két fiam közül Péter egy kávézót vezet, az ő két kisfia is kerekezget már; Gergő fotóművész. Juli lányom – ő a legfiatalabb, általános iskolás – ki nem hagyna egy ilyen kirándulást… (gündisch)
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!