Múltkor láttam a Kettőnégy nevű internetes műsort, amelyben a Bravo
tinimagazin vezetője arról beszélt, hogy a No Thanxet – a csapat
későbbi zenei kiadójával megegyezve – azért rakták össze, és kezdték
folyamatosan a köztudatba nyomni, mert akkor ennek az érzelmes Tokio
Hotel-vonalnak is lenne egy népszerű, magyar csapata. Magyarán
bevallotta, hogy ez egy „megcsinált banda”, ami szomorú tény.


Egy évvel ezelőtt furcsálltam, hogy egy ismeretlen magyar rockcsapat, a No Thanx neve mindig ott olvasható a Bravo címoldalán. Az underground a tehetség bányája, egy zenecsapat ha értékes és szívből jött zenét játszik, az underground elfogadja. A zeneszakma elismerését kivívó, többalbumos rockcsapatok közül az egyik kedvencem a metalcore stílusú Bridge To Solace. Ők igazi underground banda, rengeteg külföldi koncerttel a hátuk mögött, ami  elismertségük bizonyítéka. Júliusban Svájcban vették fel új albumukat! Ellenben a No Thanx neve az undergroundban viccnek számít. Nem vagyok sznob, akit bosszant, ha sok lemezt ad el egy csapat. Engem a műanyagság zavar.
Egy interjúban azt nyilatkozta az énekes fiú, hogy a sikerük titka „a zene tisztelete, a hitelesség...” Ez, mint írtam, hamis. Sikerük titka a mesterséges, profitorientált, a tini célcsoportot folyamatosan és profin befolyásoló marketing. Nem célom a csapat rajongóit megbántani. Viszont aki hasonlóan gyengéd, mély, érzelmes, de őszinte, igaz és hiteles zenéjű csapatra kíváncsi, annak javaslom a Gyöngyvért. Nagyon szeretem a szívfacsaró dallamokat és költői dalszövegeiket is, amiket a csapat fő zeneszerzője, a gitáros Mazán Attila ír.  
Nem célom az emósokat megbántani. Üzenetem nekik: „Olykor nehéz minden szó, Hisz’ egy élet, mi köztünk áll. Más világok tánca ez, ám sebeink tiszták már.” Ez egy idézet a Gyöngyvér Jázmin kertek című dalából, amelynek klipjét a YouTube-on sokszor néztem, hallgattam. Tudom, az emo-rajongókat bántja az őket érő sok inzultus, de a Gyöngyvér szerintem az ő sebeikre is gyógyír.
Angyal Gyula, Szigetszentmiklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!