A jó filmeknek rossz a vége

l Igaz a hír, hogy ezt a filmet teljesen ingyen vállalta?
– Igen, való igaz, hogy nem kaptam pénzt a forgatásért, de ha sikeres lesz a film, én is részesülök a bevételből. Néha bejön, néha nem. A múltkori filmem, A jó német például nem jött be. De sok pénzt kerestem már más filmekből, így most már van választásom. Megcsináljak egy olyan filmet, amiben őszintén hiszek, mint a Michael Clayton? Vagy forgassak le valamelyik nagy stúdiónak egy dögunalmas, de biztosan jól fizető filmet, amit nem érzek magaménak? Örülök, hogy van választási lehetőségem.
l Mit gondol azokról az ügyvédekről, akik a bűnösöket védik?
– Amerikában mindenkinek joga van a tisztességes bírósági tárgyaláshoz. Bizonyítanunk kell, hogy az igazságszolgáltatás működik-e vagy sem. Még Szaddám Huszeinnek is volt védőügyvédje. Én biztos nem lettem volna az ügyvédje – ettől függetlenül valamennyiünknek joga van a tisztességes tárgyaláshoz.
l Lehetett volna a Michael Claytonnak optimistább befejezése is?
– Olvastam egy nagyon jó forgatókönyvet, és el akartam mondani ezt a történetet pont úgy, ahogy az meg van írva. Ha megnézem az 1964 és 1976 között készült jó filmeket, egyiknek sem jó a vége. Nem hiszem, hogy ez a film különösképpen jól végződne, de van erkölcsi tanulsága, és a végén nyújt némi megelégedést. Egyáltalán nem okoz csalódást.
l Miért foglalkoztatja ennyire a politika?
– Azért forgattam le a Goodnight and Good Luck és a Sziriana című filmeket, mert nagyon ki voltam akadva. Aztán egy újság címlapján árulóként ábrázoltak, amiért azt az álláspontot képviseltem, hogy bizonyos kérdéseket fel kell tenni, mielőtt elküldünk százötvenezer embert Irakba, hogy ott megöljék őket.
l Új filmen dolgozik a Coen fivérekkel…
– Ez az egyik oka annak, amiért most szakállat növesztek. Tetszik? Hát igen, jó sok tesztoszteron van a családban. A Coen testvérek filmjének semmi köze a politikához. Úgy rossz, ahogy van, bárcsak értenék belőle valamit. Mondtam is nekik, hogy nem értem az egészet. Erre azt mondják nekem, hogy „persze, höhöhö…” Lesz majd egy kis afférom Tilda Swintonnal, akivel már a Michael Claytonban is együtt játszottam. Azt hiszem, szükségem lesz egy sámlira a szerelmi jeleneteknél, mert Tilda annyira magas.
l Megváltozik a fontossági sorrend, ahogy az ember öregszik?
– Minél öregebb az ember, annál inkább részt tud venni a társadalmi élet egyéb területein. Minél magabiztosabban a munkában, annál könnyebben tud más dolgokra is koncentrálni. Van egy nagyon jó baráti köröm, akikkel már huszonöt éve együtt vagyunk. Minél öregebbek leszünk, annál egyszerűbb tartanunk a kapcsolatot és összejárnunk. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, már csak azért is, mert nagyszerű szüleim vannak, egy nagyszerű nővérem és csodálatos életem.
l Úgy tűnik, az utóbbi időben készült filmjeinek mind politikai felhangjai vannak.
– Nem mindegyiknek, itt van például az Ocean’s 13 – A játszma folytatódik, ami egy segélykiáltás volt a békességért…
l Hova sorolná a Michael Claytont?
– Kétségtelenül van politikai üzenete. Mostanában olyan időket élünk, amikor szinte minden filmben van politika. Mondjuk ez a film különösen azért érdekes, mert ha akarnánk, ezeket a szereplőket áthelyezhetnénk akár az egészségügybe, akár egy kormányzati környezetbe. A legfontosabb a jó karakterek és egy jó történet volt, de végül nagyon is találónak tűnik a film manapság, amikor a politikát áthatja a vállalati korrupció.
l A Vészhelyzet az ön idejében úttörőnek számított. Megnézi az újabb részeket?
– Nem. Viszont az irodám pont a Warner Brothers stúdiója mellett van, ahol régen annyi időt töltöttem, így egyfolytában ott vagyok. Szóval sokszor találkozom velük, beszélgetünk. De most már egész másról szól, mint régen. Ez ma már üzlet. Mikor még mi csináltuk, az egész nagyon izgalmas volt. Az emberek már kezdik elfelejteni, most már mindenki az American Idolról (az amerikai „Megasztár”) beszél, ami hatalmas siker az Egyesült Államokban, legalább huszonkétmillió ember nézi. Nekünk az ismétléseinket nézték harmincötmillióan, az épp aktuális részt meg negyvennégymillióan, és százötven csatorna sugározta a sorozatot. Igazi nagy durranás volt. Mi hatan, akik kezdtük ezt a sorozatot, ráültünk egy rakétára, és fogalmunk sem volt, hogyan kell irányítani a gépezetet, így jobb híján csak kapaszkodtunk. Elmondhatatlanul izgalmas időszak volt.
l Időről időre felbukkan egy-egy pletyka arról, hogy ismét összeáll a régi Vészhelyzet…
– Ez csak mese. Az ember olvas ezt-azt. Hát nem vicces? Én még annak a generációnak a tagja vagyok, akik hiszik, hogy az írott szónak van valamennyi igazságtartalma. Most meg itt van az internet, jön egy fickó – úgy csinál, mintha gépelne – leír ezt-azt, ide küldi, oda küldi, és az emberek máris tényként kezelik, amit olvastak.
l A következő filmje a Coen fivérekkel a Burn After Reading (Olvasás után elégetni) lesz?
– Nézze, ha valakinek lehetősége van együtt dolgozni a Coen fivérekkel, az megteszi! Miután már megcsinálták a Kegyetlen bánásmód és a Betörő az albérlőm című filmeket, nyugodtan mondhatják azt, hogy „Oké, most megint azt fogjuk csinálni, amit igazán szeretünk!”
l Egy slampos férfit alakít?
– Gőzöm nincs arról, hogy mire készülnek. Majd elmegyek a forgatásra, és ők meg azt mondják, hogy „rendben, akkor most te építesz, lent leszel a pincében, és az egész nagyon gusztustalan lesz!” Minden ugyanolyan hosszú lesz, a szakállam, a hajam, szóval nagyon jól fogok kinézni. Aranyfuksz a nyakamban, meg hasonlók. Hát igen, az elkövetkező két hónap nagyon vicces lesz!
l Együtt játszik Brad Pitt-tel. Igaz a hír, hogy annak idején mindketten pályáztak a stoppos cowboy szerepre a Thelma és Louiseban?
– Igen, már csak néhányan voltunk esélyesek a szerepre, aztán emlékszem, amikor megkapta. Azt sem tudtam, kicsoda ez a fickó. Arra gondoltam, hogy „a fene vinné el azt a pasit”. Azután még évekig meg sem néztem a filmet, mert tudtam, hogy egy nagyszerű szerep volt, és persze kiderült, hogy ez volt minden idők legjobb berobbanó szerepe. Aztán, amikor megnéztem, arra gondoltam, egyáltalán nem is rossz ez a srác. De rám más karrier várt. Nem tudtam azonnal betörni a filmpiacra. Akkoriban tényleg komoly űr tátongott a televízió és a film között. Emlékszem, egyszer volt egy egymondatos szerepem Nicolas Cage mögött Az öreg hölgy és a testőr című filmben. Egy mondat!
l Még akkor sem kapott ajánlatot, mikor már a Vészhelyzetben játszott?
– Nem, viszont egy tv-sorozatnak voltam a részese, amit negyvennégy- millió ember nézett, teljesen ingyen. A tévé egész más médium. Az emberek az alsógatyáikban néznek, iciri-piciri vagy, ha akarnak lehalkítanak, ha akarnak, felhangosítanak. Minden héten látnak, gyakorlatilag személyesen ismernek. Ilyenkor elég nehéz azt mondani, hogy „rendben, most akkor fizess tizenkét dollárt azért, hogy elmenj otthonról és megnézd ezt a pofát a moziban!” Mindenki így is gondolta egyébként: „ez egy tévés pasas, sosem lesz neki filmes karrierje!” Akkor történt a változás, amikor otthagytam a sorozatot, mert a Viharzóna hatalmas siker lett, az Ó, testvér, merre visz az utad? pedig a kritikusok kedvence. Vicces volt, hogy egy csomó elismerést zsebeltem be a Viharzónáért. A film egy hullámról szól, semmi köze hozzám. Aztán kaptam egy csomó rém rossz kritikát a Batman és Robinért. Akkor azt mondtam: „rendben, minden elismerést elfogadok a Viharzónáért!” Ismét csak azt mondhatom, minden a szerencsés időzítésen múlik.

Fordította: Kántor Zsána

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!