„Ez kérem, nem cirkuszhivatal!” – ugrik be a szépemlékű Deák tanár úr
Rákóczi gimnáziumbeli szlogenje több évtiezed távolából. Ezt orosz-
óráinkon mindig magyarul mondta, ha törvénytelen tiniröhögésben törtünk
ki. De ez most a minap éppen hogy cirkuszhivatal volt! Illetve –
előtte, a hivatal döntésének sokszemélyes kritikája…
Bohócok! Méghozzá mennyien! … és tüntetnek! … és petícióznak! – kiálhattunk fel a Városligetben, a Fővárosi Nagycirkusz előtt, ahol a mellőzött bohócok csináltak bohócot az új, nélkülük született produkcióból, a Ritmuscirkuszból. Követelve: igenis maradjanak fenn a régi műsorok is, hisz’ bohóc nélkül nem cirkusz a cirkusz. Amúgy igazuk vagyon: az ország első számú cirkuszának a műfaj igaz értékeit, klasszikus elemeit biz’isten védenie kellene. Eszembe jut a néhai Eötvös Gábor bácsi, a zenebohócság hivatásának pófétája, a „van másik!” immár közmondássá nemesedett felkiáltás gazdája… Ám itt és most lefelé görbült a festett arcban, a krumpliorr alatt a száj… A cirkuszdirektor ki tudja, lehet, hogy hiába kapott egy nagy piros orrot – a petíció mellett – a kintrekedt bohócoktól. Akik amúgy igen képzettek: mert bohócban hiány volt és van. Így a Magyar Cirkusz és Varieté Kht. Külön bóhócképzéssel is bír, ugyanis az artistaképzőben alig páran diplomáznak nevettetésből.
A műfajnak élnie és megélnie kell. Ehhez pedig manézs kell. Persze meglehet, rossz helyen kilincseltek. Tán nem a „cirkuszhivatal” előtt kellet volna. Hanem mondjuk – nekik is – a Kossuth téren. Ahol persze éppen úgy nincs felvétel. Éppen elég bohóc van odabent. Csak nem hitelesek. Ripacsok.G.M.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!