Az al-Kaida olykor a tőzsdére megy

– Meglehetősen homályos a terrorizmus és a gazdaság kapcsolata – mondta a Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének munkatársa, a Zsigmond Király Főiskola tanára. – Kétségtelen, hogy a 20. században, amikor a mai értelemben vett terrorizmus megjelent, mondhatni, kalandos körülmények között teremtették elő a szervezeteik a működési költségeket, amelyek a bűnüldöző szervek és az egyszerű civil polgárok szemében is köztörvényes bűncselekmények; ilyen a bankrablás, az emberrablás, a zsarolás. Ezek a módszerek nem kötődnek szorosan semmiféle ideológiához, még ha e szervezetek megpróbálták is afféle forradalmi adónak, „pénzbeszedésnek” titulálni és így elfogadtatni az ilyen bűncselekményeket. Viszont éppen a módszerek társadalmi elutasítottsága miatt ez az út egyre kínosabbá vált a számukra; az új típusú terrorizmusra például a bankrablások már alig-alig jellemzők, de az emberrablást még alkalmazzák.
A kínos helyzetet az oldotta fel, hogy egyes államok nyíltan vagy jól-roszszul leplezetten beléptek a terrorizmus támogatásába, és elkezdtek nagyobb összegeket juttatni a szervezeteknek. Ám ez újabb problémával járt az utóbbiak számára: függőségi viszonyokat teremtett. Nem „önkéntes adomány” volt a nekik juttatott néhány millió dollár, hanem ezért a támogató államok a saját érdekeiknek megfelelően – többnyire a befolyásuk növelésére, a politikai céljaik elérésére – kértek is valamit cserében. Erre példa lehet az USA támogatása, amivel az Afganisztánt megszálló szovjet csapatok ellenében tálib csoportokat segített, vagy Izraelé, amely a ’70-es években fő ellenfele, a Fatah gyengítésére az akkoriban még kicsi szervezetet, a Hamászt erősítette meg anyagi támogatásával.
Ám a terroristákat segítő államok politikai, ideológiai céljai nem mindig feleltek meg a terrorszervezetek alapideológiájának, így számos törésvonal is keletkezett. S felvetődött a kérdés: lehet, hogy a terrorszervezetek közönséges bérgyilkosokká kezdtek válni? És bizony sok szervezetnél lehetett tapasztalni, hogy már erről van szó… Közben a csoportok másik része annak ellenére, hogy „védőernyőként” megtartotta az ideológiai mázt, egyértelműen átcsúszott a közönséges pénzszerző bűnözésbe; ennek példája a kolumbiai FARC, amely valódi bűnszövetkezet lett:  bekapcsolódott a kábítószer-termelésbe és -kereskedelembe, emberrablással és nagyüzemi módon folytatott zsarolással foglalkozott és foglalkozik. Hasonló jelenség tapasztalható ma Afganisztánban, ahol a szélsőséges iszlamisták a szigorú vallási tiltás ellenére elnézik – a várható busás jövedelem miatt – a tálibok egyik fő bevételi forrását adó kábítószer-termelést.
Az új típusú, globális méretű terrorizmus megjelenése – lényegében 2001. 9. 11. – óta új sajátosság figyelhető meg a terror gazdasági és a politika hátterében: finomodott az állami támogatás, alapítványokon, civil szervezeteken, egyházi közösségeken keresztül jutnak el a pénzek, az adományok a terroristákhoz, s nehéz felfedezni a háttérben a támogató államokat. S új az is, hogy a terrorszervezetek a hozzájuk került pénzekkel vállalkozásokba kezdtek. Az al-Kaida például virtuális szervezetként fogható fel, hiszen az Afganisztán és Pakisztán határán bujkáló „igazi” al-Kaida maghoz nem köthető szorosan a nevében elkövetett összes cselekmény; a szervezetek a náluk lévő pénzzel játszottak, még a tőzsdén is spekuláltak.
S napjainkra jellemzőek lettek terrorizmusnak a kifejezetten gazdasági károkozásra irányuló módszerei, amelyek hatása felmérhetetlen. Elég arra gondolnunk, hogy az olaj világpiaci árának változása milyen következményekkel jár, s könnyen elképzelhetjük, hogy milyen „eredménye” lehet, ha egy nagy kőolajtermelő országban sorra megsemmisítenék a szállító vezetékeket. A hatás világméretűvé is terebélyesedhet. Egyszerű a „gazdaságossági” kalkuláció: egy kalasnyikovhoz vagy egy kiló C4-es robbanószerhez az úgynevezett krízisországokban, ahová gyakran utazom – nemrég például néhány hónapig Szudánban, Darfúrban voltam – már 80-100 dollárért hozzá lehet jutni. A sokszáz kilométeres olajvezetékek őrzése megoldhatatlan, s ha felrobbantják ezeket, akkor a kár a merénylet nagyságától függően dollármilliókra, -milliárdokra is rúghat, ami nincs arányban az akcióba befektetett összeggel.
Bár korunk az interneté, a világháló és az adatállományok igen erősen védettek, a terroristák felkészültségét, lehetőségeit így egyelőre jórészt meghaladja, hogy hatékonyan támadjanak az interneten. Ám csalásokat, amelyekkel például banki ál-weboldalakat létrehozva és ott a kártyatulajdonosok jelszavait, adatait megszerezve, pénzhez juthatnak, már most is képesek elkövetni, ahogyan kisebb hackertámadásokat is, ha eddig nem is bizonyosodott be, hogy az ilyen cselekmények mögött valódi terroristák lennének – mondta végezetül Herencsár Lajos.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!