Miniiparág a vonalkód körül

Nos, jelentem, más újságoknak, így még az illető által favorizáltnak is „más a száma”. Szóval akkor az sem magyar. Mert: másként képzik a kulturális cikkekét! De félre a komolytalansággal: a szakemberek szerint a vonalkód olyan gépek által optikailag leolvasható kód, amelynél különböző vastagságú függőleges világos és sötét közök, illetve vonalak meghatározott váltakozása fejezi ki az információt. Általában alattuk számokat is elhelyeznek.
Leggyakoribb felhasználási területe a kereskedelem, így példának okáért az áruk csomagolásán lehetővé teszi az áru olyan ismérveinek, adatainak gyors azonosítását, mint a gyártó ország, a gyártói szám, s az ő általa alkalmazott cikkszám. A vonalkód korszerű a szó legszorosabb értelmében: leolvasását erre kifejlesztett fényceruzák, beépített ketyerék végzik el a raktárosok, szállítók, pénztárosok számára. A vonalkód legnagyobb előnye, hogy nem igényel emberi beavatkozást, így kicsi a tévedési lehetőség, lehetővé teszi az árubeszerzési lánc, a raktárkészletek ellenőrzését. E sorok írója például az egyik ismert és olcsó cipőáruházláncban nemrég a vonalkód alapján(!) egy kedves eladó segítségével juthatott hozzá álmai csizmájához. A lábbeliből – gyártóra, színre, de különösen méretre nézve – már csupán egyetlen pár volt a főváros másik csücskében…
Napjainkban, amikor egyre nagyobb gond a termékhamisítás, illetve az eredetvédelem, a vonalkódos jelöléstechnika eloszlathatja a fogyasztók termékek iránti bizalmatlanságát, így csökkenhet az ő, a termelő, a kereskedő, s végső soron az állam kára Vámos György közgazdász, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára szerint.  A vonalkód tehát az általunk vásárolt áru pontosan beazonosítható „rendszáma”. Legelőször az, USA-ban, az Ohio állambeli Troy városában alkalmazták egy szupermarketben a Wikipédia internetes közösségi kislexikon szerint 1977. június 26-án. A vonalkód használata Európánkban 1977 óta van jelen, Dánia és Németország ekkor kezdett vonalkódokat kiadni. Nagy-Britanniában egy csomag Melrose filteres tea volt az első árucikk, amelyet úgynevezett EAN-13-as vonalkóddal jelöltek meg. A ’90-es évek óta Magyarországon is elterjedt: amúgy elsőként a Skála Áruházak vezették be itthon, még 1984-ben… Amúgy a szakemberek szerint vonalkódban nem a fekete vonalak, hanem a köztük lévő fehérek a „hasznosak” – ezekről verődik vissza a leolvasó kibocsátotta impulzus. A vonalak egy számsorozatot kódolnak, amit azért  általában számjegyekkel is kiírnak.
Az Európában használt kereskedelmi forgalomba kerülő vonalkód szabványa az úgynevezett GS-1 kódolás Krázli Zoltán, a 22 főt foglalkoztató GS-1 Magyarország cég munkatársa szerint. A GS-1 rendszer 148 országban van jelen, 108 ország pedig a tagszervezete is, mint a magyar intézmény. Az egységes számstruktúra rendszerfelépítésében az első három karakter tehát az országot jelöli meg, ahol a jelölési szabványt kiadták, a következők – 6-7 – a céget azonosítják be, a többi „maradék” a terméket, árut, eszközt, raklapot, dokumentumot. A vásárolható termékeknél 13 karakter látható, illetve érzékelhető a leolvasóval. Az úgynevezett EAN-13 – a 25 éve alapított Európai Termékszámozási Szervezet (European Article Numbering, EAN) számsorozat utolsó jegye, egy ellenőrző szám, amit egy speciális algoritmus eredményeképpen jön létre az első 12 számjegyből. A leolvasó még azt is „látja”, hogy – mondjuk – egy brit cég magyar leányvállalata a termékgazda. A gyártó számát a GS-1 Magyarországtól kapja, s annak hossza attól függ, hány termék kódolási lehetőségét vásárolta meg. Azaz: 10.000, illetve 100.000 termék kódolására vehet magának számot; a gyártón múlik, hogy a számhoz mit is „rendel hozzá”, így az áru, termék – netán fantázianevét, méretét, vagy még a színét is külön.
Az Egyesült Államok országszáma 73, Izraelé például 729. Az autógyártásban, az egészségügyben zárt, másmilyen kódok is vannak, mintegy korábbi szabványként. S mint Krázli Zoltán az újságok kapcsán elmondta: a napi- és hetilapoknál, folyóiratoknál, időszaki kiadványoknál, könyveknél is más a – küllemében – azonos rendszer, ezek kódjait az Országos Széchényi Könyvtár adja ki, tartja nyilván, ám az elmúlt évtizedben komoly együttműködést alakítottak ki velük. A magyar GS-1 rendszer jövőre lesz negyedszázados, ’97 óta együttműködik az európai rendszerrel, 2005 óta pedig egységesítve lettek. Mára egy miniiparág szakosodott a vonalkódolvasók, nyomtatók, címkék, kellékanyagok gyártására és forgalmazására.
G.M.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!