A közelgő Oszteoporózis Világnap alkalmából a Magyar Nők Szövetsége
nyilvánosságra hozta azt a 2007 szeptemberében a Szonda Ipsos által
készített reprezentatív felmérést, melynek során 800 csontritkulásban
érintett 65 esztendősnél idősebb nőt kérdeztek meg.
Az adatokból egyértelműen kitűnik egy rendkívüli tény, az érintettek 38 százaléka egyáltalán nem szedi gyógyszerét annak ellenére, hogy a csontritkulás a tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, ezért folyamatos kezelést igényel. A betegség kialakulásában a csontok kalciumtartalmának csökkenése áll, melynek következtében törékennyé, „porózussá” válnak. A csontritkulás nem jár fájdalommal, sokszor évek múltán csak az első törések jelzik a kór meglétét, ezért is kapta a „néma járvány” elnevezést.
A csontritkulás megelőzéséről és a betegség kialakulásáról számos publikáció látott már napvilágot, mégis vannak olyan területek, melyek eddig nem kaptak elegendő figyelmet. Kevésbé tudatosult az érintettekben az a tény, hogy a csontritkulás – a diagnosztizálást követően – élethosszig tartó kezelést igényel. A kór felismerése után igenis kiemelt figyelmet kell fordítani a helyes életmód kialakítására – kalciumban és D-vitaminban gazdag ételek fogyasztása, rendszeres mozgás –, de ez semmiképpen nem helyettesítheti a gyógyszeres kezelést.
A Magyar Nők Szövetsége a Szonda Ipsost kérte fel az országos felmérés elkészítésére, melynek célja a probléma széles körű feltérképezése volt. Központi témaként szerepelt például a csontritkulásban szenvedők terápiatartási fegyelméről (compliance) való tájékozódás – tudtuk meg Asbóthné Thorma Judit elnöktől: „megdöbbentő adat, hogy a már diagnosztizált betegek 38 százaléka jelenleg nem szed semmilyen vényköteles gyógyszert. A terápiával felhagyó nők 59 százaléka 2 éven, százaléka 1 éven belül szegte meg orvosa utasítását.
Költséghatékonyság szempontjából a biztosítónak a legnagyobb veszteséget azok a nők okozzák, akik 3-4 év után (22 százalék), illetve 5 év után (18 százalék) hagyják abba az alkalmazott terápiát. Elgondolkodtató adat az is, hogy a gyógyszert nem szedő nők 8 százalékánál soha nem is alkalmaztak semmit. A terápia megszakítására adott válaszok igen sokrétűek, olykor extrémek voltak. Majd minden ötödik megkérdezett a mellékhatásokra panaszkodott, ugyanakkor 13 százalék az orvosára hivatkozva (vagy talán a kérdés keltette „felelősségre vonást” áthárítva) hagyta abba a szedést. Ugyanennyien voltak, akik szerint annyira javult az állapotuk, hogy nem volt már szükségük rá. 11 százalék anyagi helyzet miatt (túl drága a gyógyszer), 6 százalékuk véleménye szerint nem hatott a gyógyszer, 8 százalék mást is szed (túl sok gyógyszer), 5 százalék nem tudott rendesen az orvoshoz járni, ugyanennyien nem szeretik a gyógyszereket, 4 százalék gyógyszertámogatás megvonása miatt, 2 százalék alternatív megoldást választott, 1 százalék nem szedheti mindig, 7 százalék mégis szedi de ritkán, míg 7 százalék nem is akar róla beszélni – tájékoztatott dr. Horváth Csaba, a Magyar Osteoprosis Társaság elnöke
A szakember azt is elmondta, hogy a felmérés rámutat néhány téveszmére is, így például arra, hogy csontritkulást még mindig a csontfájdalmakkal azonosítják. A megkérdezettek 55 százalékának rendszeresen vannak fájdalmai, melyet összefüggésbe hoznak a csontritkulás folyamatával, azaz a csontfájdalmakat gyakran összekeverik a reumatikus fájdalmakkal.
A legfontosabb az érintettekben tudatosítani, hogy a csontritkulás ma még nem gyógyítható, folyamatos kezeléssel a kór lassítható, illetve kis mértékben javítható. Megszakított vagy nem megfelelően alkalmazott terápiával nem lehet hatékonyan befolyásolni a betegséget. Érthetetlen, hogy a betegek annak ellenére hagyják abba a kezelést, hogy ma már sokféle készítmény áll a rendelkezésükre.
A szakértők szerint a csontritkulás Magyarországon mintegy egymillió embert érint, melynek 90 százaléka nő. Világviszonylatban az oszteoporózis következtében kialakuló csonttörések előfordulása magasabb, mint a szívinfarktus, stroke és mellrák együttesen. (Forrás: Cancer Fact&Figures: American Cancer Society; Heart&Stroke fact: stat. suppl. American heart sociation; Riggs&Malton: III. bone 17 (5) suppl: (50.,55-51.,15) 1995.)
A csípőcsontok törése (combnyaktörés) különösen időseknél veszélyes, mert a gyógyulási folyamat hosszas fekvést igényel és körülbelül egyharmaduk fél éven belül meghal.
A felmérés rámutatott, hogy kiemelten szükséges az érintettek és a társadalom tájékoztatása annak érdekében, hogy a már diagnosztizált betegek állapota fenntartható, javítható legyen és az esetleges töréseket megelőzhessük a terápiatartási fegyelem növelésével. A megkérdezettek 39 százaléka gondolja csak úgy, ha megszakítja a kezelést, akkor az hatáscsökkenést eredményez. A válaszadók 26 százaléka szerint nem történik változás, 35 százaléka nem tudott érdemi választ adni.
Az oszteoporózis fogalmához társított csípő- és csigolyatörések mellett kiemelten fontos a szintén a csontritkulás következtében bekövetkezett úgynevezett perifériás törések (kéz, láb) megelőzése.
K. É.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!