Végtelenül nyomaszt ez az egész pénzügyi világválság. Rossz rezgések
érnek, sokan rettegnek az egzisztenciájukért és a kis spórolt pénzükért
ezekben az órákban. Vészjósló is az egész, mert félő, hogy a javak e
különös újraelosztásánál (mert valaki mindig nyer azon, ha más veszít)
a szegények megint csak még szegényebbek lesznek.
Az is ijesztő, hogy az egész világ mennyire kiszolgáltatott ezeknek a belterjes, pár száz vagy pár ezer ember által táncoltatott mindenható rendszereknek, a tőzsdéknek és az úgynevezett pénzpiacoknak, melyeket sem ellenőrizni, sem szabályozni nem tudnak hatékonyan, még az USA kőkemény hatóságai sem.
Döbbenetes a világméretű eladósodás, a hitelek tömeges bedőlése. Biztos, hogy ezáltal fontosakat kell tanulnunk az anyagi javak elengedéséről és jelentőségük mérsékléséről, különben az emberek belepusztulnak az egzisztenciális bizonytalanságba és a veszteségekbe. De hiú ábránd azt várni, hogy a földönfutóvá váló tömegek majd sugárzó arccal fordulnak az igazi értékek felé, és nem is törődnek már azzal, hogy mit viselnek, vagy hová vigyék a családot nyaralni (és milyen hitelből). Talán változni fog picit a világ, és a fogyasztói társadalom szélsőségessége is enyhül, de nincsenek különösebb illúzióim.
Furcsa látni, hogy a bankok továbbra is úgy és ugyanolyan lendülettel reklámoznak, mintha mi sem történne az országban, világban. Majd a Híradóban az egyik bankelnök vigyorogva közli, hacsak valami csoda nem történik, az idén már nem fognak devizában hitelt kiadni. Mintha ők tennének nekünk szívességet. A válság nem a társadalmi igazságosság felé halad, az irracionális haszonnal működő bankoknak nem jut majd sokkal kisebb szelet a tortából, kárukat átterhelik az ügyfelekre vagyis a vállalkozásokra, a családokra.
Már az is óriási előrelépés lenne a közös túlélés szempontjából, ha a többség megértené, hogy ingyen ebéd márpedig nincs, és leszoknánk végre az „ingyenes” szolgáltatások és szociális juttatások megköveteléséről (meg a potyautaskodásról). Így soha nem tudunk semmit sem értékén kezelni, és olyan oktalanságban tartjuk magunkat, akárcsak a gyerekek, akik azért nem tanulnak meg gondoskodni magukról, mert a szüleik kiszolgálják, és életben tartják őket.
De akár még hasznunkra is lehet a válság, talán épp ez fogja rákényszeríteni a politikai celebeket, hogy együtt oldják meg a bátorságpróbát ebben a túlélőshow-ban.
Bálint Orsolya
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!