Evát csak a Csányi utcából&

 A kezdeti mérgelődés után a MÁV minapi „újítására” már csak legyintettem. Hogy nagyon sok esetben még az Intercity-vonatok sem tartják be a menetrendet – kivételt talán a Budapestről indulók képeznek –, ahhoz a gyakorlott utazó már régen hozzászokott. A  minap Debrecenben ügyes „újításnak” voltam a tanúja, vagy inkább elszenvedője – no persze ennél nagyobb bajom soha ne legyen (lesz!). Tehát várunk a Nyugatiba tartó Intercityre, s két perccel a tervezett érkezés előtt, a hangosan beszélő – annak rendje és módja szerint – közli, Intercity-vonat érkezik innen és innen stb. Aztán várunk  kerek huszonöt percet, s a mikrofon ezúttal néma marad. Majd következik az újabb bekonferálás, s végül maga a vonat. Igazán semmiség az is, hogy a csicsergő magnóhang Pestig vagy hatszor közli a közelgő állomás nevét, s azt, hogy „köszönjük, hogy minket választott”. No, igen, kétségkívül nagy a választék. Eltűnődöm, vajon mibe került volna – akár többször is – elnézést kérni a kedves utasoktól…
Bizony közérzetünket sokszor befolyásolják az ilyen apróságok, mint például az is, hogy a minap történetesen Gödöllőn szerettem volna befizetni az esedékes eva-előleget. A legnagyobb lakossági bank helyi fiókjában az udvarias hölgy készségesen közli, hogy – nem lehet. S miért nem? – tettem föl neki ugyanazt a kérdést, amellyel réges-régen az őrvezetőmet is bosszantottam rövid életű katonai pályafutásom során. Mert nincs elektronikus aláírás – ha nincs, hát csináljunk, mondom én, de hát az nem úgy megy. Azt ott kell, ahol a számlát vezetik. Vajon ennek mi az értelme? A hálózatok korában – az internetre gondolok, ugye – miért nem kérhetem Budapesttől harminc kilométerre, hogy a pesti bankfiókból utalják el az adóelőleget az APEH-nek? Hiszen én vagyok én – minden igazolvánnyal bizonyítani tudom. De mindhiába, nem lehet, s a poén kedvéért akár azt is írhatnám, hogy csak a Csányi utcából lehet, pedig bizony isten ott a fiókom, igaz, a sarkon, tehát csak félig a Csányi utcában. Hiába, nem könnyű belelátni a mindenféle szabályokba, a banki lehetőségek – lehetetlenségek, írhatnám tiszteletlenül, de nem írom – világába, s persze már nem is dohogok. Szinte elfelejtem az egészet, s már csak azon borongok, hogy milyen kevésbe kerülne, ha a vasút elnézést kérne, ha a bank rugalmasabb lenne.
No, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Van, lesz.

Martin József

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!