Friderikusz a főszereplő

Miután a harmadik sikeres szezon után kissé befáradt a tehetségkutató széria, megújulva, a zsűrit teljesen és a forgatókönyvet részben lecserélve végre elindult a negyedik Megasztár. Ez az egy műsor van jelenleg, amelyből már akkor várom a következőt, mikor épp hogy csak véget ért egy rész. Pedig megint iszonyú kínok árán verekedtük át magunkat tízezer lelkes amatőr rohamán, akik közül többen már visszatérő figurák voltak. Nem kacagtam szénné magam, viszont kezdtem azt hinni, talán az idén már nem is lesz olyan tizenöt ember, akikkel meg lehet csinálni a csodát, mely már háromszor működött. A korhatárok eltörlését is csak elviekben díjaztam, mert a popsztár átlagéletkornál idősebbek végül úgysem kerültek a döntőbe, a fejlődésben lévő kiskorúak megasztárosításával szemben pedig mindenféle aggályaim vannak. Nagyon cukik és tehetségesek, de képtelen vagyok a felnőttekkel azonos szinten kezelni őket, ugyanazt a művészi kiforrottságot, érzékenységet, mélységet elvárni tőlük, amire a megasztároknál éhezem. Így meg nem fair az egész, inkább jöjjenek vissza öt év múlva.
Eddig minden Megasztárban túlsúlyba kerültek tehetségben valamely nem képviselői. Talán a legelső sorozat volt a legkiegyenlítettebb, a második már fiús (Caramel, Palcsó Tamás, Torres Dani, Gál Csaba Boogie és Pál Tomi mellett csak Tóth Gabi és Bartók Eszter tudtak labdába rúgni), míg a harmadik szériában igazi nőuralom volt (Rúzsa Magdival, Póka Angélával és Szabó Eszterrel csak Varga Feri tudott pariban maradni). Most megint a fiúkat érzem erősebbnek, viszont az idén minden eddiginél színesebb a mezőny. Ha Lakatos Krisztián nem lenne ilyen piszkosul tehetséges, arra gondolnék, a zsűri, mint a hollywoodi szereposztók, kötelezően juttat be legalább egy roma fiatalt minden Megasztár-sorozatba. Megint akadt határon túli magyar tehetség is, egzotikumnak pedig egy kongói-, egy amerikai- és egy vietnami-magyar versenyző. Ha Novák Péter még itt lenne, igazi multi-kulti népdalestet rendezne velük. A többi régi zsűritag egyénisége is hiányzik picit, de nem vagyok elégedetlen az újakkal sem.
Eszenyi Enikőt bármely külföldi divatlap címlapra tehetné megasztáros megjelenésével, és gyakorlatiasnak, hasznosnak találom a megjegyzéseit is a színpadi mozgásról, a jelenlétről, a gesztusokról. Jogos az is, hogy karcsúsításra buzdítja a fiatalokat, akik közül máris többen túlsúlyosak. Felfogadhatnának dietetikust meg edzőt is a srácok mellé, ne csak a színpadon izzasszák őket. Fenyő Miklós eleinte túl kevélynek tűnt, akit semmivel sem lehet lenyűgözni. Aztán a döntőkre egészen szimpatikus és joviális lett, főleg az utoljára csatlakozott Friderikusz Sándor mellett, akinek a kiesett versenyzők és családtagjaik közül otthon többen is tűkkel döfködik a vudubabáját. Bár nem éltem soha lakatlan szigeten, Mester Tamásnak egyetlen számát sem ismerem. De hát Pierrot-ot sem hallgattam, és ettől még két évadot egész jól végigzsűrizett ő is, senki nem vonta kétségbe a hozzáértését. Kicsit kárörvendtem azon, hogy a döntőben csak egyetlen nő maradt, akinél Mester sokat hangoztatott gerjedelmét próbálgathatja (mármint hogy megkívánja-e az énekesnőt a szám közben), mert ugye a kislányoknál nem lenne illendő.
Friderikuszon csodálkoztam, miért megy el sokadik zsűritagnak, de már most úgy tűnik, valójában ő lett a főszereplő. Az olyan mondatai, mint hogy „ne keseredjen el, a kaszinóban biztos lesz még helye” és „nem véletlen, hogy 29 éves korodra még mindig csak próbálkozol” nem csak a versenyzők lelkébe vésődtek be nagybetűvel, hanem a nyomtatott és internetes újságokba is. Rendben, hogy őszinte, és nem áltat senkit, és az amúgy kritikátlan művészlelkeknek amúgy sem árt pár egyenes szó. Mégis úgy kellene zsűriznie, hogy utána ne kelljen bocsánatot kérnie, ahogy tette is a műsor végén (vagy ne szabadkozzon). Gázosnak tartom, hogy aláíratta a döntősökkel a papírt, miszerint beleegyeznek, hogy kritizálhatja őket, mert egy halálraítélt mindent aláír. Neki amúgy is ez a feladata, biztos vagyok benne, hogy a versenyzők még hálásak is (lesznek) a kritikájáért, ha megérteti velük, hogy nem ellenük, hanem értük van, mint a zsűri többi tagja. Talán most szombaton már másképp alakulnak a dolgok, de a műsor lapzártánkkor még épp csak elkezdődött.
Az élő adás továbbra is zsírprofi, Tilla a legjobb formájában van, Szekeres Nóra viszont hiába szimpatikus, zavaróan sokat hibázik és ügyetlenkedik. Nem igaz, hogy képtelenek egy női műsorvezetőt találni, aki legalább hasonlóan jó lenne, mint Tilla. Sőt, akkor már Tilla simán egyedül is elvinné a hátán a műsort.
A Megasztár-várományosok közül Szecsődi Károly, Lakatos Krisztián és Balogh Imre a kedvenceim. Remélem, hamarosan már elsősorban velük lesznek tele az újságok és a netes fórumok.
Bálint Orsolya

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!