Lapunk állandó munkatársa, Krenner István ma ünnepli 60.
születésnapját. A híres karikaturista kisgyerekként már tudta, hogy
ezzel akar foglalkozni. Gyakorlásként szülei ágyát is kidekorálta: egy
hajcsattal csatahajót karcolt a fába. Első megjelent rajzát az Ifjúsági
magazinban csodálhatta meg a nagyközönség 1966-ban.
– Ahhoz, hogy jó humorista legyél, bölcsességre, tapasztalatokra van szükség – véli a több mint 40 éve a pályán lévő művész. – Meg kell öregedni, rá kell látni a világra. Fiatalon csak epigon lehetsz. 1980-tól dolgoztam a Ludas Matyinál, ahova csak kihalási sorrendbe lehetett bekerülni. Óriási volt az elvárás, én voltam a legfiatalabb. Egy szobában dolgozhattam Somogyi Pállal és Peterdi Pállal. A zseniszobát évekig csak kívülről láttam, ott ültek a „nagy öregek”. Aztán később már állandóan ott ültem én is. Az volt az egyetem számomra. Ezt a műfajt ugyanis nem lehet tanítani. Aki tud rajzolni, az nevettetni akar. A rendszerváltás után a Ludas megszűnt, akartunk egy új lapot létrehozni, de sajnos nem sikerült. Igaz, évekig Föld S. Péterrel csináltuk a Kurír vicclapját, ami szombatonként jelent meg. Gálvölgyi Jánossal a ’90-es évek elején együtt dolgoztam, a show-jához adtam ötleteket, aztán barátok lettünk. Három könyvünk jelent már meg és tervezzük a negyediket. Az „ezt rajzold meg, Pista!” típusú feladatokat nem szeretem, ugyanis mindenről eszembe jut valami megrajzolható, nincs szükségem tanácsra. Készítettem humoros rajzokat reklámokhoz, de azokra itthon nem volt igény, Németországban viszont szerették. Anyai nagybátyám grafikus festőművész, talán tőle is eredhet az indíttatásom. Amit én csinálok, az is egyfajta magamutogatás. Jól érzem magam így, kicsit a háttérben, lerajzolva a gondolataimat. Az ünneplés szolid, családi körben lesz. A kor és az elmúlás nem igazán foglalkoztat. A humoristák amúgy is letagadhatnak pár évet, mert a humor fiatalít. Krausz Viktória
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!