Jó feje van a Sanyinak

Van, aki imádja, van, aki azt mondja, hogy szerelést sem volna szabad kapnia. Nos erről a rettenetes Ollinak becézett Oliver Kahn tudna mit mesélni, hiszen annál az emlékezetes, németek elleni sikernél Torghelle kétszer is „beköszönt” neki, de ezek mind nem érdeklik az Augsburg jelenlegi csatárát. A jelenlegi szót nem véletlenül használjuk, hiszen amióta vándorbotot fogott a kezébe, igencsak sok helyen fordult meg az MTK egykori kiválósága. Annak idején az angolok csaptak le rá először, a Crystal Palace játékosa lett, és megízlelhette a Premier Liga légkörét.

Sajnos nem tudott gyökeret verni az angol bajnokságban, nem mintha nem lett volna megfelelő mind erőnlétileg, mind pedig hozzáállásban. Ennek ellenére a londoni együttes egy évre kölcsönadta Görögországba, ahol a Panathinaikosz együttesének lehetett a tagja. Pechjére egy jó bemutatkozás után sem sikerült ott ragadnia a kezdőcsapatban, ráadásul még edzőjével is konfliktusba került. Nem véletlenül használtuk a bevezetőben a kifejezést: ellentmondásos egyéniség. Torghelle ugyanis mindent megtesz a győzelem és a siker érdekében, emiatt a bírók egyik „kedvence”, sárga és piros lapjaiból már szép gyűjteménye van. A Panathinaikosztól megvált egy év után, de nem ment vissza Londonba, hanem egy másik görög csapathoz szerződött, a PAOK Thesszalonikihez. Itt hamar a közönség egyik kedvence lett, ám itt sem sikerült véglegesítenie magát, nem a játéktudása volt a gond, hanem anyagi problémák merültek fel a klubnál. Ezután Németországba szerződött, előbb a Jena, idén pedig az Augsburg csapatához ment.
Igencsak vándoréletet él.
– Ilyen a mai foci. Az embernek ott kell játszania, ahol számítanak rá, vagy éppen  ott, ahová megveszik.
Mindig ez játszott szerepet a váltásoknál?
– Hát nem éppen, néha azért akadtak konfliktusaim is, higgyék el, nem vagyok nehezen kezelhető ember, ám sokan felróják nekem a sárga meg a piros lapokat. Ez csak a győzelmi vágy miatt történik, mert minden- áron teljesíteni akarok. Az lehet, hogy hibám, hogy nem fogadom el a kétes bírói döntéseket, és sokszor nem tudom megállni, hogy ezt szóvá ne tegyem.
Amint azt már említettük, igen sok helyen megfordult. Hol érezte magát a legjobban?
– Azzal kell kezdenem, hogy a Honvédnál lettem NB I-es labdarúgó, és az MTK-nál értem be. A legnagyobb megtiszteltetés minden labdarúgó számára, ha a Premier Ligában játszhat, én 12 alkalommal lehettem ott angol bajnoki meccseken. A legkedvesebbek hozzám eddig Thesszalonikiben voltak, ahol jól éreztem magam, de ugyanezt mondhatom el a jenai kiruccanásomról, és most Augsburgban is megkedveltek,  remélem, hogy itt hosszabb időt fogok eltölteni.
Augsburgban nem az egyedüli magyar.
– Valóban, Szabics Imre is ennek a klubnak a játékosa, nagyon jól megértjük egymást, ketten vagyunk az előretolt csatárok, és nem nehéz összejátszani Imrével, hiszen már korábban, a válogatottban is nem egyszer alkottuk mi a két éket.
Miért ment el Jenából?
– Annak ellenére, hogy jól ment a játék, csapatom kiesett a harmadosztályba, én pedig ott nem akartam focizni, és az utolsó meccsek idején már Augsburgból megkerestek.
Hogy megy a csapatának?
– Hallatlanul erős és tempós a Bundesliga másodosztálya is, 18 csapat szerepel, sajnos nekünk a rajtunk nem a legjobban sikerült, 7 meccsből hatot elveszítettünk annak ellenére, hogy Imre is, meg én is többször betaláltunk a kapuba.
Ezek szerint az a cél, hogy bentmaradjanak a másodosztályban?
– Hát amikor belevágtunk, nem ez volt az elképzelés, hanem jó középcsapattá kellett volna válnunk, bár erre van még lehetőség, hiszen jövőre ér csak véget a pontvadászat.
Annak ellenére, hogy egy kicsit sántikálnak a bajnokságban, milyen a közönségük, és mi a klubszínük?
– Stadionunk közel 30 ezer embert képes befogadni, nagyon lelkes drukkereink vannak, a hazai mecscseken általában jóval 20 ezer fölötti a létszám. A klubszínünk pedig zöld-fehér-piros.
Az ismerős színeket hallva most kanyarodjunk a nemzeti csapathoz. Meglepte, amikor Koeman meghívta a válogatottba?
– Nekem mindig nagyon nagy megtiszteltetés, ha felvehetem a címeres mezt, örömmel jöttem a meghívásra. Úgy vélem, eddig nem vallottam szégyent.
Milyen volt belülről a máltai meccs?
– Nem panaszképpen mondom, de nagyon rossz volt a pálya talaja, és azt a rövid, gyorspasszos játékot, amit a mester kíván tőlünk, nehéz volt megvalósítani, mert nemegyszer nem arra pattant a labda, amerre szántuk, miután a göröngyökön megugrott.
Az albánok és a máltaiak ellen is gólt fejelt, szinte ugyanabból a szituációból. Ez egy begyakorolt figura?
– Edzésen sokat gyakoroltuk ezt, hogy Juhász Roland középre fejeli a labdát, hála istennek mind a két alkalommal jó helyen volt a „fejem”.
Mit szól ahhoz, hogy az első kör végén a második helyről várjuk a vb-selejtezősorozat tavaszi folytatását?
– Nagyon nagy öröm mindnyájunk számára, főleg azért, mert sokan már leírtak minket a svédországi vereség után. Persze ez csak egy pillanatnyi állapot, ahhoz, hogy a nagy álom teljesüljön, sokat kell még javulnunk.
Fluck Miklós

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!