Legalábbis furcsán hangzott Roger Federer szájából a mondat. Nagyjából úgy, mint amikor az alaszkai aranyásó élete legnagyobb aranyrögére bukkanva, ekképpen szól: „nem a végeredmény izgat, hanem a keresés, merthogy ásni jobban szeretek…”

A 27 éves svájci teniszfenomén akkor talált hasonlóképpen nyilatkozni, amikor sportágában éppen a világ leggazdagabb, még pontosabban a pénzdíjakkal a legtöbbet kereső játékosává lépett elő. „Nagyon szép ez a rekord, de vannak fontosabb dolgok is, mint a pénz. Nem a pénzért teniszezek, nem ez a célom” – így Federer, miközben az átlagos halandó egy picit azért képes lenne akadékoskodni, vagy legalább elcsodálkozni: ha ennyire nem számítanak a koszos anyagiak, vajon miért veszi fel mégis a tornákon őt megillető jutalmakat?
Mert hogy felvette, azt az említett, bár általunk még nem pontosított csúcsa érzékletesen mutatja: a svájci klasszis a ma záruló madridi tornán azzal, hogy hét közben egyesben bejutott a 3. fordulóba, nem pusztán azonmód
32 428 dollárt keresett, hanem egyúttal világcsúcsot is döntött. Jelesül megelőzte a versenyzéstől öt esztendeje visszavonult amerikai Pete Samprast, aki profiként 43 280 489 dollárt ütögetett össze, amivel abszolút ranglistavezető volt – egészen mostanáig. Merthogy Federer a szerda este megszerzett újabb tétellel immár 43 300 847 dollárnál tart, ennyit gyűjtött egy évtized alatt a pályákon nyújtott produkcióival. Akinek van kedve hozzá, számolja át nyugodtan – ha tudja – órabérre ezt a summát, de ne legyünk demagógok. Rögzítsük pusztán a tényt: a tenisszel (is) igazán jól lehet keresni, még ha az embert ez különösebben nem motiválja is – hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben említett federeri gondolathoz.
Hogy nem elszólásról van szó, azt egy másik e heti nyilatkozata támasztja alá, amelyben azért már némiképp finomított „a pénz nem boldogít” jellegű megállapításán: „Igen, a pénz fontos az életben, de nem minden.” Alighanem akadunk egynéhányan, akik 43 millióval a hátunk mögött, hasonló bankbetét birtokosaként talán hasonlóképpen néznénk (le) a gazdagságot…
Aminek ráadásul a terebélyesedésére is minden esélye megvan – akár tetszik, akár nem – a világranglistát éveken át vezető, jelenleg a spanyol Rafael Nadal mögött második svájcinak. Például már a mostani madridi tornán, de az évben még hátralévő egyéb ATP-rendezvényeken, a hivatásos férfi teniszezőket tömörítő szervezet által szervezett eseményeken is, ahol fix pénzalapok garantálják a folyamatos gyarapodást. Ha nem foglalkoztatja is – higgyük ezt el neki –, azért megjegyeznénk, hogy a bő 43 milkója egy jó darabig csúcs marad, sőt folyamatosan hízó rekord, miután nemcsak Sampras, de a sorban utána következők sem szaporíthatják már a dollárgyűjteményüket, tudniillik felhagytak a tenisszel. Hogy egészen precízek legyünk: a teniszvagyonok világlajstromának élcsoportjában Federeren kívül csupán az említett Nadal található még a legjobb tíz között, a maga vacak 20 és fél milliójával, amivel is a nyolcadik. Tegyük hozzá, hogy a spanyol kiválóság, aki idén taszította le a „sima” játékos-világsorrend éléről a svájcit, öt esztendővel fiatalabb Federernél, s ha úgy fél évtizeddel tovább teniszezik nála, még akár le is körözheti a jelenleg kétszer akkora nyereménnyel álló riválisát.
Aki nem pusztán az anyagiaknak nem rabja, de mellé még felettébb önkritikus is. Azt mondta ugyanis, hogy kissé csalódást okozott neki ez az év, jobb eredményeket várt magától. Hozzátette, hogy a következő szezonban vissza akarja szerezni az első helyet a ranglétrán, továbbá újból nyerni szeretne Wimbledonban és az USA nyílt bajnokságán, a US Openen.
Gazdag program, bár nem könnyen teljesíthető, hiszen az új világelső, Nadal a korábbi fricskák után az idén például már sorozatban alázta meg, vagyis intézte el egyértelmű mecscseken a svájciak korábban óraműpontossággal játszó képviselőjét, s jutott el a nagy pillanatig: a detronizáláshoz. Anyagilag azonban van még hová és főleg mennyit fejlődnie…                                                   (Jamzon)

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!