Kövér fenyegetően ígéri a felelősségre vonást

Ki mondta ezt október 23-a előestéjén? Talán Vona Gábor, akit még Orbán Viktor hívott meg egy alakuló polgári körbe, vagy az ő MIÉP-ből indult harcostársai valamelyike, hiszen a Jobbik épp az EU csatlakozás elleni keresztes hadjárattal kezdte tevékenységét? De ezt mégsem ő mondta, ezek Wittner Máriának, a Fidesz parlamenti képviselőjének szavai az ünnep előestéjén tartott megemlékezésen, amelyet a Magyar Gárda biztosított és kétszáz dübörgő géppel megtisztelt a Goj Motorosok szervezete is. A helyszín a Corvin-köz volt, a rendező a Magyarok Világszövetsége, amelynek élén Patrubány Miklós áll. A romániai származású politikai vezető nemrég egy interjúban azt állította, Kövér László korábbi titkosszolgálati miniszter volt a fő terjesztője annak a híresztelésnek,  hogy ő  – mármint Patrubány – valaha Securitate-ügynök lett volna.

Mindenesetre a Fidesz-választmány jelenlegi elnökének semmi kifogása nem volt az ellen, hogy párttársa az immár jó ideje „jobbszélső” MVSz rendezvényén szónokoljon.
Igaz, Kövérnek ezúttal igen kevés alapja lett volna ahhoz, hogy Wittner mondandóját tartalmi bírálatnak vesse alá. A fiatal demokraták második embere ugyanis különösen messze ment október 23. alkalmából. Mármint az ígéretek dolgában: megtorlást helyezett kilátásba a párt győzelme utánra. A Magyar Hírlap munkatársa élve az alkalommal ezt a kőkemény kérdést szegezte a politikusnak: „Eddig egyetlen jogi lépést tett a Fidesz a megfigyelési ügyben, amikor feljelentést tett hivatali visszaélés gyanújával. Elegendőnek tartja ezt?” A válasz: „Egyelőre ennyit tehetünk, ám amikor kormányra kerülünk, elérkezik az igazság pillanata. Amit lehet, mindent feltárunk, és amit csak lehet, a közvélemény elé is tárunk. Amint csak lehet, mindenki meg fogja fizetni annak az árát, hogy politikusként, vagy a nemzetbiztonsági  szolgálatok hivatásos állományának tagjaként átlépte a demokratikus politikai normákat és a törvényesség határait.” Nem előzmény nélküli a kemény fenyegetés. Némi támponttal szolgál a vonatkozó politikai normák tekintetében  egy jó tízéves miniszteriális  irat: „A Miniszterelnök Úr augusztus 25-én levélben kérte fel a tárca nélküli minisztert helyettesítő Demeter Ervin államtitkár urat,  hogy osztályvezetői szintig bezárólag írásban nyilatkoztassa a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat munkatársait arról, kaptak-e utasítást az előző kormány működése alatt a Fidesz politikusainak, családtagjaiknak megfigyelésére, velük kapcsolatban környezettanulmány elkészítésére, vagy egyéb adatgyűjtés elvégzésére, vettek-e részt ilyen munkában, illetőleg jutott-e tudomásukra ilyen tevékenység folytatása.”
Kövér a jelek szerint ott és úgy folytatná, ahol és ahogy abbahagyta. Ami azt a kérdést illeti, hogy van-e különbség a párt első és második emberének hangvétele között, erre fideszes beszélgető partnerünk azt válaszolta, esetenként más a két vezető célközönsége. Kövér hallgatósága inkább csak a korosztály tekintetében különbözik a Wittnerétől, de a radikalizmus ugyanaz. Orbán célközönsége sokkal szélesebb, és ehhez – az adott publikumhoz – alkalmazkodik hangvétele is: a jelenlegi pénzügyi válság ügyében, ha ezt  elkerülhetetlennek tartja, nem áll a közös cselekvés útjába. De arról, ami ez ügyben is elsődleges motívuma,  valószínűleg az árulkodik, amit múlt heti, a BÉT-en tett látogatása után mondott:  a forintválságra szerinte a miniszterelnök csere a megoldás, új, „cselekvőképes vezetőnek” kell az ország élére állnia…
Ennek fényében érdemes  tovább gondolni azt, amit Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke mondott a napokban, azok érdekeivel kapcsolatban, akik ebben a partiban a forint ellen játszanak. „Felépíthető egy olyan pozíció, amiben az illető euróban követel és forintban tartozik: ha a forint veszít az értékéből, akkor a tartozása euróban számolva kevesebbet ér, tehát egy csomó pénzt fog keresni. Amint kiépülnek ezek a pozíciók, az adott piaci szereplő megmozgatja sajtókapcsolatait, és folyamatosan arról beszél az elemzőknek, hogy a magyar gazdaság  a tönk szélén van… a spekulánsunk pedig pár hónap alatt akár 20-25 százalékot is nyerhet, ami, ha tőkeáttételt használ, végül a száz százalékot is elérheti.” Ismételten aláhúzva a piaci hangulati tényező hatását, a bankár találó elemzése lényegében eddig megy el. De a forintválság politikai vetületéhez alighanem hozzátartozik az is, hogy a „tönk széle-világvége-egyedül vagyunk” hangulat kihasználásában érdekeltté válhatnak olyanok is, akik a válságot trambulinnak tekintik a hatalom felé vezető úton. Felcsutival szólva: ők is meg tudják mozgatni sajtókapcsolataikat.B.B. 

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!