Már az egész politikai elitre rossz fényt vet az ügynökkérdés impotens kezelése

A levéltáros, politológus, történész, politológus tagokból – Baráth Magdolna, Palasik Mária, Ripp Zoltán, Sipos Levente, Varga László, Ungváry Krisz-tián – álló szakértői bizottság mandátuma az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának át nem adott állambiztonsági iratok feltárására, valamint szabadabb kutathatóságára, nagyobb nyilvánosságára vonatkozó javaslatok kidolgozására terjedt ki. Azt is vizsgálták, elemezték, hogy milyen forrásanyagokat miért nem adtak vajon át a „szervek” a korábbi irategyesítések során, amelyekből az elmúlt másfél-két évtized során sokan „csemegéztek”, úgymond kis és nagy neveket is feldobva egykorvolt, a régi rendszert „hazaszeretetből”, vagy érdekből, netán megzsarolva másokról adatokat kiszolgáltatókról…
A bizottság javaslatcsomagját várhatóan az előttünk lévő egy-két hétben tárgyalja meg a Nemzetbiztonsági Kabinet  – amely egyébként már foglakozott vele – és a kormánykabinet, mondta el a Vasárnapi Híreknek tegnap Szilvásy György, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításáért felelős tárca nélküli miniszter. Mint megtudtuk: lesz ötpárti megbeszélés, vita is a múltról, amelyet eddig egyetlen kormánynak sem sikeredett valahogy úgy kezelnie, hogy „végleg tisztázódjanak dolgaink”, valahogy úgy, mint az Németországban, az egykori NDK titkosszolgálatának, a STASI-nak több bérháznyi iratanyagával precíz német módra megtörtént. Sőt, mint az a miniszter közölte, társadalmi vita is várható – a nyilvánossághoz vezető első út pedig a világhálón át vezet.
A bizottság leszögezte: a diktatúra állambiztonsági szolgálataival való bárminemű együttműködés ténye közérdekű adat, ezért alkotmányellenesnek tekintik azt a kialakult gyakorlatot, hogy tudománytól idegen testületek, például bíróságok döntik el egy tudományos megállapítás helyességét. Ezzel jószerivel arra a mindmáig bevett gyakorlatra utalnak, miszerint a feltételezett ügynökök – akiknek nevét nyilvánosságra hozták így, vagy úgy – szinte sorra pert nyertek, mert egyetlen beszervezési karton, a 6-os karton aláírása nem elegendő bizonyíték a bíróságok szerint. A testület elfogadhatatlannak tartja azt is, hogy a „megfigyeltek” kizárólag a vele „kapcsolatba hozhatók” személyes adatait ismerheti meg, miközben a kutató a teljes iratot. A bizottság javaslata szerint az érintettek és az iratokban szereplő adatok megismerésére jogosult más személyek az iratokban szereplő „érzékeny” személyes adatokba ne nyerjenek betekintést. Ungváry egyébként a minap egy rádióinterjúban azt találta mondani: az embereket az ügynökkérdés olyan szinten érdekli, mint a szex. Hogy ki kivel, mikor, hogyan. Pedig az egész „diktatúrakérdés”, s a kádári diktatúra leggyengébb láncszeme az ügynök, a III/III-as.
Rainer M. János történész, az 1956-os Intézet és Dokumentációs Központ főigazgatója szerint – az intézetnél kutató Kenedi és Ungváry – a bizottság a lehetőségek szerint alapos munkát végzett a korábban vissszatartott iratokról is kimondva azt, hogy váljanak kutathatóvá, hozzáférhetővé a múlt teljes feltárása érdekében. Rainer elmondta: a több mint 440 oldal során a bizottság azt javasolta a kormányzatnak, hogy készítsen elő törvénymódosítást e témában, ennek mihamarabbi elfogadását viszont ő személy szerint eléggé reménytelennek látja, mert jelenleg nem hogy az öt pártban, de egyenként a pártokban is nagyon-nagyon sokféle nézet uralkodik a „nemzetbiztonsági érdekek” értelmezéséről. Rainer egyébként két éve közölte, maguk is feltennének a honlapjukra egy „teljesnek betudható” ügynöklistát, ám a történettudomány még jó darabig kutakodhat, míg az így lesz. Ám a történettudománynak van ideje…
Varga László levéltáros, a Kenedi-bizottság tagja a VH-val közölte: a jelentésből is kitűnik: közel négyezer „folyómérternyi” pártállami irat átadása már korábban megtörtént, azt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában  – a történeti levéltárban – őrzik, ez a fennmaradt iratsummának a 92 százaléka. Ám a maradék is 320 folyóméternyi. Ám azt nem tudja, hogy az asztalra letett jelentésüknek hosszú távon mi lesz a sorsa, annak van a legnagyobb realitása, hogy lesznek elfogadott pontok, s lesznek olyanok, amelyeket nem fogad el a kormányzat. Mint fogalmazott, az elmúlt hat évben is több variáció áll elő törvény tekintetében: amikor Medgyessy Péter D-209-es szt-tisztként lelepleződött, ő maga mondta: „mindent az asztalra kell teríteni!”, ám három-négy törvényjavaslat is kilúgozódott. Pedig az anyagoknak csupán egészen icipici töredéke az, amely ma még nemzetbiztonsági érdekből vagy pedig azért mert netán emberileg „nemkívánatos” következményeiből kifolyólag visszatartható lehetne a nyílt kutatástól. Úgy véli Varga: már az egész magyar „politikai elitre” dehonesztáló árnyékot vet a múlt – az ügynökmúlt.
Gündisch Mónika

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!