Anyukám számára elfogytak a pártok. A rendszerváltás után egy kicsit az
MDF-fel szimpatizált, majd megtalálva fiatalos énjét a Fideszre
szavazott, akkor volt hatvanéves.

 Aztán a fiúk is felbőszítették, már nem emlékszem mivel, talán a tej árával és kicsit baloldali lett, de az sem tetszett neki sokáig. Mostanra elfogytak az ötletei és már nem szavaz senkire, az ünnepekről sem vesz tudomást, mert azokon is dönteni kellene, kivel megy az ember lengetni. Azon gondolkodtam, hogy nem ez történt-e mindenki mással is, hogy annyira nem ment ki senki kukát borogatni a rendes évi törés-zúzásra. Félre ne értsenek, alapvetően örülök a dolognak meg minden, csak azt azért nem hiszem, hogy a hideg lenne az egyetlen ok, amiért nem gyújtották fel a Belvárost a forradalmárok. Sőt. Volt egy écám így előre, hogy most még hamarabb fognak felcsapni a lángok, hiszen melegedni is kell valahol. Még azt sem képzelem, hogy az a fokozott rendőri ellenőrzés állította meg őket, amely ellen egyébként ezer interjúban ezer bomberdzsekis fiatal nyafogott, mert tényleg, annál nagyobb megaláztatás, mint hogy megmotozzák az embert, már nem érhet senki. Én ugyan visszafordulok, ha megcsippan a bolt kijáratánál az a rosszul beállított ketyere és odanyújtom az őrnek a zacskót, hogy turkáljon nyugodtan, fiam, de nem mindenki ilyen szolgalelkű. Nyilván. Van, akinél szép, konkrét lelki törést eredményez, ha megérinti a nadrágjának szárát egy rendőr. De ismétlem, ez sem tarthatta vissza a szokásos, forradalmárrá vált meccslátogató réteget. Akkor hol voltak? Megunták az egészet, mint anyám? Rájöttek, hogy a világon semmi értelme sincs annak, hogy egy négyzetkilométernyi területen ipiapacsoznak reggelig és felgyújtják azok autóját, akik negyven évig gyűjtöttek a Suzukira és most így még a biztosító sem fizet nekik? Vagy lehet, hogy pont éjszakai műszakban volt mind? Az interjúkban már nemigen tudnak pártot megnevezni, talán a Fidesz sem tudna akkora gyűlést összerántani, mint régebben, nem tudom. Marad a Jobbik, amelynek kemény rockjára elment mind az ezer kemény magos, aztán méltatlankodva hazaslattyogtak. Láttam néhány interjút, ahol bávatagon botorkáló fiatalok azt mondták a riporternek, hogy itt még lehet... valami... de... nem tudják... és... hát... várnak... még. Fogynak azok, akik rumlit akarnak, a fiúk megunták ezt a játékot is. Elfogytak a maszkosok, elfogytak a pártok, egyszer minden elfogy. Oszt most merre?

Jáksó László

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!