A mérce elkezdődött

Ámde Orbán szerint a liberalizmust kritizáló konzervatív álláspont sem helyes, minthogy ez utóbbi a jó és a rossz kiáradását egyformán vallja. A Fidesz elnöke ezzel szemben így vélekedik: „a Biblia antropológiája más, mint a liberális vagy az azt kritizáló konzervatív antropológia… az Írás… valami olyasmit beszél, hogy nem arról van szó, hogy a jó is meg a rossz is kiárad, hanem hogy magától csak a rossz árad ki. A jó csak akkor árad ki, hogyha valamifajta kegyelemben részesülünk.” Majd hozzátette, hogy a pénzügyi válság „antropológiai gyökereiről” kéne beszélni, miként ezt tette ő is az elmúlt napon Brüsszelben, ám – ahogy ezt maga mondja – „amikor ezt felvetettem, kissé meglepetten néztek rám.”
Lássuk be, lehetett ok a meglepődésre.
Felettébb mulatságos, amint egy derék önképzőköri átlagszínvonalat alulról súroló felkészültséggel, afféle önjelölt teológusként szólal meg a politikus, s beszél önfeledten Bibliáról és bibliai antropológiáról. Érzékelhetően nem javít a helyzeten az sem, hogy egyik főtanácsadója és bizalmasa történetesen a konferencia színhelyét adó templom református lelkésze, sőt, inkább valamelyest ront mindez az összképen. Ugyanis a református lelkésznek eszébe sem jutott felhívni politikai elöljárójának a figyelmét például arra, hogy a Biblia eredendően a zsidó hagyomány foglalata. Vagyis ha az elnök úrnak épp bibliai antropológiáról támadott kedve szólani, jó lett volna tudatosítani benne, hogy nem egészen ugyanaz az emberkép jellemzi a zsidó felfogást, mint a keresztényt. De a keresztény felfogáson belül is lényeges és meghatározó eltérések vannak a katolikus és a protestáns, továbbá a protestánson belül a lutheri és a kálvini antropológiai szemlélet között. Mert, ahogy a zsidóság meglehetősen mást értett és más fogalmakat használt a test és lélek kifejezésére, mint a test és lélek dualizmusában gondolkodó keresztény hagyomány, akként a bűnről, a szabadságról és az emberi szabad akarat súlyáról, szerepéről és lehetőségéről is meglehetősen hangsúlyos módon tér el a zsidó, a katolikus, az evangélikus és a református felfogás.
De feledjük a meglehetősen leegyszerűsítő teológiai kotnyeleskedést (akadt már erre példa az elnök úr és más párttársa vagy épp szövetséges partnere részéről, s feltehetőleg a jövő is rejteget még néhány meglepetést, ha a helyzet úgy kívánja), inkább koncentráljunk a beszéd politikai üzenetére.
Teljesen helyénvaló, ha Orbán Viktor a létező politikai struktúrát, annak szellemi-ideológiai összetevőit, a jobb- és baloldali, illetve liberális politikai filozófia örökségét kritikával illeti. Ma már a világban egyre több felelősen gondolkodó társadalomtudós és gyakorló politikus érzékeli, hogy a gazdasági, szociális, politikai és civilizatorikus rend jelentősen megváltozott: új globális politikai látásmódra van szükség, mivel kétszáz-kétszázötven éves doktrínák mantrájával aligha lehetséges adekvát válaszokat találni az új kihívásokra.
Orbán elejti tehát mindazt, amit a liberális és konzervatív hagyomány kínál, s a megoldást nem kétszáz év távlatában keresi, hanem mer nagyot álmodni. Immár sok száz évnyi (évezrednyi) múltra tekint vissza, s az ott találtakat állítja a jelen elé pozitív példázatként.  „Soha, legalábbis mióta én a közéletben forgolódom, nem volt olyan kedvező világhelyzet a bibliai antropológia számára, mint a mostani válságban” – kecsegteti hallgatóságát napjaink gazdasági, pénz- és hitelügyi válságának biztos megoldásaként, utat mutatva a világ valamennyi agytrösztjének, miszerint „nem szabadna engednünk, hogy a válság értelmezése pénzügytechnikai, közgazdasági vagy jogi természetű maradjon.” Helyesen mutat rá a válság lényegére, amikor arról tájékoztatja hallgatóságát, hogy „ez egy ember okozta válság”, majd ironikus megjegyzést téve az „innovatív” megoldásokra a Bibliát ajánlja mint minden dolog nyitját, hiszen – ahogy leszögezi – „nincs olyan közéletben ismert élethelyzet, amire nézvést valamilyen leírás, tanács ne lenne a Bibliában”, minthogy ez az, „ami állandó, Isten szava.” Orbán aláhúzza, hogy „hívő és nem hívő egyaránt az anyatejjel szívta magába az alapvető keresztény tanokat, nem érdemes olyan alkotmányt összeállítani, amelyben azt az egyszerű tényt eltitkolják, hogy Európának keresztény gyökerei vannak”, s „nem érdemes… választható opciónak beállítani azt a tényt, hogy Európa keresztény.” „Értelmetlen… olyan európai társadalmat elképzelni, amelyikben az emberek végső soron nem a tízparancsolat morális mércéjéhez mérik szavaikat és tetteiket.” Mert „mércétlenségtől szenved az ország”, tehát „kell, hogy legyen egy mérce.”
Nos, túl azon, hogy a tízparancsolat a héber Biblia részét képezi, vagyis a zsidó hagyomány is Európa részének tűnik, Orbán alapvetése megrendítő. Igaz, már a korábbiakban is elmondta, hogy „az istenfélelem a kulcskérdés. Az Istent nem félő politikusoktól mentsen meg bennünket a Jóisten. A végső korlát nem más, mint az istenfélelem”, továbbá azt is elárulta, hogy „nekem az országot kell építeni, kis o-val, az országot – ami a magyar nemzet e világi országa –, és nagy O-val is, az országot, Isten országát, és ez a magasabb rendű célja és értelme annak, amit teszek.” Vagyis Orbán rátalált a theokratikus államformára, amelynek – érzékelhetően – afféle szakrálisan felkent vezetője óhajt lenni, egyszerre betöltvén a szakrális-papi és a világi-uralkodói szerepkört. Korántsem példa nélkül álló jelenség mindez – Khomeini ajatollah például egyszerre lehetett a síita muzulmán egyházi hierarchia feje és az állam politikai vezetője – csupán Európában vált szokatlanná az elmúlt két-két és fél évszázad során a vallási és világi szerepek effajta vegyítése.
Orbán fundamentalista pozíciója félreérthetetlen: az ember a kálvini felfogás szerint bűnre rendelt, ennélfogva földi-evilági körülmények között nincs esély arra, hogy egy új és elfogadható politikai rendszer jöjjön létre. Az ember alapvetően rossz, vagyis kell egy abszolút vonatkoztatási rend, amelynek még a demokrácia is elszámolással tartozik. Ezt a felülről származtatott értékrendet a transzcendenshez kapcsolódó tekintély közvetíti: olyan autoritás, amely kiváltságait, politikai és hatalmi privilégiumait odafentről nyeri, ezáltal megkérdőjelezhetetlen és megmásíthatatlan. Örök és állandó, mint a Biblia.
Voltaképpen a középkor politikai teológiáját rekonstruálná Orbán, azt, amely – a történelemből tudjuk – már kipróbáltatott, de nem vált be. Orbán most – Umberto Eco kifejezésével élve – meghirdette „az új középkort.”
Kell, hogy legyen egy mérce. Orbán még a jogrendet is átírná, hiszen – mint mondja – „a jog általános szabályokat alkot… A Biblia élő cáfolata… ezen jogászi gondolkodásmód egyetemes érvényének”, minthogy „felleltározza (sic!) az emberi élet szinte minden helyzetét.”
Kell, hogy legyen egy mérce. Orbán szerint „Magyarországnak nem is politikai fordulatra van szüksége, hanem lelki fordulatra.”
Kell, hogy legyen egy mérce. „Új írástudókra van szükség Magyarországon. Olyan írástudókra, akik a Bibliában leírt mércét érthető módon fogalmazzák meg a számunkra, akik ezt a mércét érthető módon és hitelesen képviselik…” Csak törhetjük a fejünket, hogy miként jön létre ez az új írástudói had, s mi vár a régi írástudókra? Mindenesetre követendő példa már akad: Prohászka Ottokár, aki a numerus clausus szellemi atyjaként az antiszemitizmust a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend legjogosultabb reakciójának tekintette, s akinek épp a napokban avatta fel a szobrát két új írástudó: Balog Zoltán, református lelkész, Orbán legfőbb bizalmasa, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke és Lezsák Sándor, ugyancsak fideszes honatya, az Országgyűlés alelnöke. Ez utóbbi új írástudó a szobor avatásakor ekképp érzékeltette Prohászka időszerűségét: a püspök „szót emelt a kozmopolita-parazita réteg visszaszorításáért, a magyarság felemelkedéséért”. Lezsák érdeme mindenesetre az, hogy legalább olvasta Prohászka műveit, s szóhasználatával félreérthetetlenül felidézte a néhai püspök verbális fordulatait. Prohászka tudniillik a kozmopolita-parazita réteg alatt egyértelműen az általa nemes egyszerűséggel „patkányhadjáratként”, „poloskainvázióként” avagy „betolakodó kisebbségként” leírt zsidóságot értette.
Mert kell, hogy legyen egy mérce.

Gábor György

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!